Január végi sztorik

Reggel eltérítettem egy nőt a buszmegállóban. Megkérdezte tőlem, hogy az aktuálisan elénk begördülő busz a Béres Zrt felé megy-e, mire bólintottam, hogy igen. Csak már mint aki jól végezte dolgát elhelyezkedtem a helyemen a buszon, akkor hasított belém, hogy nem hazudtam, tényleg a Béres FELÉ tartunk, ám két megállóval előbb van a járat végállomása. ÁÁÁÁÁ! Szerencsére a sofőrtől további felvilágosítást kért, nem hitt nekem eléggé, így elnézést kérhettem leszálláskor és gyorsan megnyugtattam, hogy öt perc és jön a másik busz, ami két megállóval tovább elviszi. Rendes volt, nem rikácsolt az arcomba, hogy állásinterjúról fog elkésni miattam, én baroooom! De biztos gondolta, hogy ez sem normális….Hát így indult a napom.

A drága főnököm még mindig lábadozik, bő 2,5 éves céges karrierem alatt ilyen sokáig távol még nem volt. Viszont Viberen szoros a kapcsolatunk, ami tök jó és a telefonját sem irányította rám, így végezhettem a saját dolgom. Egyébként nyugis időszak szokott lenni az év eleje, bár igazi bolondokháza szerencsére soha nincs - legalábbis nekem.

Házunk tájáról. Még múlt hétvégén felraktuk az új tükröt az előszobába és a fürdőszobaszekrényt a fürdőszobába, a lentibe. Fel voltam dobva, mert ilyen apróságok is sokat jelentenek, feldobják rajtam kívül a kéglit is. Aztán jártak itt tegnap az ablakosok, felmérték a fenti 3 ablakot - újra, most várjuk a pontosabb árajánlat. Múltkor már kaptam egyet, de három ablak helyett négyről szólt, párkány is volt hozzá, ami nem is kell, könyöklő sem a tetőtér jellegéből adódóan és a redőnyök is m2-ben voltak megadva, köszi. Felmérettük a külső bejárati ajtó és a mellette lévő ablak cseréjét is, de szerintem abból idén nem lesz semmi, mert nagyon egyedi (=drága) és legkésőbb őszre az egész tetőteret újra szeretnénk szigetelni a tető irányából, úgyhogy....

Gyerekek kontra iskola: 

Nálunk mindig vannak kalandok. Tegnap pl. Réka kikapta az idei tanév első 3-as német dogáját. Én már láttam a Krétában reggel, nem izgatott, mert tele van ötössel, de furcsállottam. Amiből írtak, azügyben képben volt, elöljáró szavak, vonzatok, de nem könnyű anyag, úgyhogy megvontam a vállam. Az igaz, hogy 15-16 pontosak szoktak lenni ezek a cetlik, két hiba már simán négyes, 4 meg hármas, szóval nem nehéz lecsúszni. Otthon láttam, hogy mekkora szarvashibák voltak benne, Dat. összekeverve az AKK.-kal…Vagyis a TZ-re még gyakorolnunk kell pár kört.  

Előző órája mi volt? Nem más, mint természetismeret, amiből szintén stabil ötös. Volt eddig. Csakhogy az ofő a félév legutolsó termism óráján kiszúrta, hogy a csapadékról hiányosak Réka ismeretei, így az első padba utalta, röpdolgozat. Nem tudja szegény elviselni, ha valaki nem készül és ez még ki is derül. Amikor hazaértem, Réka zokogásban tört ki, hogy most mi lesz a jegyével így, hiába mondtam, hogy nem érdekes, a cumiztatásnak nem kell felülni, ebben a suliban van ebből elég. Viszont mire elment majd  hazajött fuvoláról, már jó kedve volt és csicsergett….fél hétet írtunk, este és nekiülhettünk átnézni a törit, amiből ma első órában írtak dolgozatot. Imádtam két szemmel figyelni térképet, a füzetet, a katasztrofális könyvet és a kiadott lapokat, amikkel gondolom, a könyv hiányosságait hivatott pótolni.

Zozival minden okés, nem történt semmit drámai, a héten nem úszik, tekintettel a náthájára. Élvezkedik az uszoda büféjében, reggel is pénzt kunyerált, mert persze a suliban nem maradhat a többiekkel, akik nem úszósak, neki is mennie kell az uszodába….Pénteken matek felmérő, arra gyakoroljuk a szorzótáblát, hát még kell egy kis idő, mire rávágja, hogy 6x7 az mennyi (csak egy példa), de alakul a helyzet. Sajátos logikája van, ami nekem egyértelmű és könnyű, neki nem az, pl.: 6x4 és 8x3 mindig 24, illetve 6x8 az 48, ami még rímel is...szerinte a 9x6 54, az sokkal egyszerűbb. Hát jó. 4x4 

Pont a hétvégén tűnődtem, hogy most ez a félév vége nem volt olyan gyilkos, csak úgy eljött….Persze, naívka! Itt az utolsó napig nyírják a gyerekeket, szerintem pénteken fél kettőig folyamatosan. Elfelejtettem, hogy volt még egy hét hátra. Mostanra azért minden felmérőt megírtak és mindet ki is osztották, valamennyi jól sikerült, igaz, Zalán még ír egy matekot pénteken. Az a baj, hogy jövő héten német TZ, nyelvtan TZ, matek TZ és ez még csak a hétfő-kedd-szerda. Ott figyel a termism dolgozat is...szóval ismételten vidám hétvége elé nézünk, jajjj....

Bizonyítványosztás február 1. Aznapra foglaltam időpontot Rékának és Tibinek festőestre, amit még tavalyelőtt (vagyis 2017 karácsonyára kaptak ajándékba, csakhogy 11 éves kor előtt nem engednek a vászonhoz senkit, úgyhogy meghosszabbították az ajándékutalványokat idén júniusig Festőék és Réka választott is egy képet, mit szeretne megfesteni. Izgi. Már keresem a leendő két festményke helyét a falakon.

Hogy Diókutyáról is írjak, az egy cukorfalat. Még mindig.  Múlt héten tápot váltottunk ismét, most Josera helyett Platinum chirkés puppy-t kap, de ugyanúgy elutasítja, mint az eddigieket, úgyhogy este duzzogva főztem neki két kiló farhátat csirkeszárnnyal. Ez elég lesz neki 3 napig kb. 

Minap bekéreckedett éjjel az ágyunkba. Támadásait többször elhárítottam, majd belefáradtam ebbe és nyugtáztam, hogy összegömbölyödik a térdhajlatomnál. Ám ennyi nem volt neki elég, az orrával próbált bebújni a takaróm alá. Mivel ez nem sikerült neki, végül megint csak összegömbölyödött. Egyszer csak éreztem, hogy finoman, ritmikusan remeg, magyarán hőt gyárt magának, szóval fázik….Felpattantam, már tudtam mit kell tennem, hogy mindannyiunknak jó legyen. A helyére parancsoltam (ami egy régi fotel) betakartam a kis saját thermo takarójába és láss csodát, ott maradt, hamarosan horkolt! Egyem a kis fázós fenekét! Most persze nem sétálunk napi 1-2 órát sem, heti kétszer fut egyet a ház előtti területen vagy eljön velünk a suliba és vissza. Már nagyon várom a tavaszt, hogy jókat lehessen sétálni a Zagyva partján és partizni a többi vizsivel.