Ezt is mondták, ezt is kinőtte

Múltkoriban anyukám tökéletes paradicsomlevest alkotott - véletlenül. Nem bántásból mondom, nála a paradicsomleves és még sok étel minden alkalommal más ízű. Részben , mert olykor tesz bele petrezselymet, máskor csak szárítottat. Olykor beledob a hagymát, megint máskor rizst vagy betűtésztát. Alkalmanként picit lisztes ízű, máskor árnyalatnyit savanyú. Gondolomra főz. Egyébként egyre inkább én is, főleg a már bevált recepteket, de most a történet szempontjából nem ez a lényeg.

Szóval anyukám tökéletes paradicsomlevest főzött és Zalánnak jajj, de nagyon ízlett! Annyi tányérral megevett belőle, hogy azt hittem, el fogja rontani a hasát. Másnap  megkért, hogy főzzek neki egy másik adagot, neki még mindig nem volt elég. Meg is történt, igyekeztem, hogy olyan legyen, mint anyué. Az, amit a hétvégén főzött. Betűtészta nem volt itthon, csak maci alakú. Finom, finom, isteni, dicsérte a fiú, de láttam, hogy nem nagyon fogy.... Másnap rakott brokkoli volt a vacsora, kérdeztem, hogy kér e előtte paradicsomlevest. Nem kért. Csodálkozásomra Zalán megtört.
- Anya, szerintem el kellene kérned mamától a receptet…..

Elkezdtem lementeni a blogot word formátumban. Egyik parám, hogy egyszer csak eltűnik a blog és sok - sok emlék vele. Egy év kb. 500 oldal 12-es betűmérettel....eddig 4 évet mentettem le, szóval az 2000 oldal. Hehehe. Miközben véres verítékkel mentegettem, bele-beleolvastam és rácsodálkoztam pár dologra. Pl. hogy Rékával is előfordult, hogy este hétig tanultunk, nem is ritkán, még elsőben, ez teljesen törlődött az agyamból. Ehhez képest a kéttanos Zalánnal kevesebbet tanultunk, mint kellett volna. Na nem mintha ez számítana, mert így volt jó, csak hogy milyen feledékeny vagyok...

A hajszárítót megtaláltam Réka játékos kosarában, a szobájában....No comment....Már nagyon elszánt voltam, hogy ha hétvégéig nem lesz meg, veszek egy másikat, úgy sem baj, ha van kettő is a háznál. Ettől biztos megijedt és megtaláltatta magát velem...

Átmenetileg másik irodában vagyunk a héten, mert felújítják a miénket. Ott is jó, a földszinten van, szerintem pár hétig biztos maradunk, mert fenn nálunk még az ablakcsere is hátra van és a Főni szabadságra megy jövő héten valamikor....Fura, mert nem látom, ha kamion érkezik. Apropó kamion, vannak kalandjaim a kerékpárral munkája járással....Van a bizonyos másfél méter, amit be kellene hogy tartsanak mellettem az autók, kamionok....az autókkal nincs is gond, de néha szórakoznak a kamionosok és rám húzzák a járgányt...Hátulról biztosan nem látszik annyira, hogy koros asszonyság vagyok és szórakoznak egy nővel, ráérnek. Elég félelmetes tud lenni, amikor ott húz el a közvetlen közelemben egy böhöm jármű, és ha még érzem is, ahogy beszippant (ilyen is volt egyszer), az aztán végképp para. De még élek. Igyekszem lehúzódni, sok helyen kerékpár úton karikázom, csak az a kb. egy km a kritikus, ahol kénytelen vagyok az autókkal osztozni az úttesten..

Dió nagyon cuki, imádjuk. Igyekszünk sokat tanítani, foglalkozni vele. Sajnos hajnaltájt be szokott bújni Réka ágyába, akár Réka fekszik ott, akár más. Ezt nem annyira fogadom kitörő örömmel, úgyhogy keresek neki kutya kanapét, amin aludhat. Már két házi barkácsolású kuckót kinőtt, ahogy a kosarát is. Kérdés, mekkora lesz felnőtt korában, ezügyben még kutatnom kell, mert felnőtt vizslám még nem volt...