Egy óriási pohárkrém.....

Pünkösd hétfő elhozta azt, ami március 15-nek, Húsvétnak, Zalán névnapjának és Zalán születésnapjának nem sikerült -  készen lett a nappali. 90%-ban, mert az étkező bútorai ideiglenesek, node attól még kész van. Hurrá…..Elég ványadt kis hurrá ez….Azért örültem neki tegnap (hétfőn), nagyon is, csak valahogy máshogy örülök mostanában, mint pár éve. Tutira lecsapott rám a banyakór, öregszem, fásulok, vénülök, meg ilyenek. Az örömöm elég gyorsan elpárolog a gondok (egyéb természetűek)árnyékában. Mindig azt mondom, hogy öt éve nem volt ennyi bajom, 20 éve meg tizedednyi sem…A szemem körül is megjelentek bizonyos „vonalak”, akkor is, főleg ha nevetek, úgyhogy soha többet nem mosolygok, hogy ez a folyamat ne rosszabbodhasson. Na persze…..

Szóval szép lett, mit mondjak, tágas, hatalmas, napfényben fürdik álló nap, vidám, hívogató, mi kell még? Mondjuk vadiúj szőnyeg, új tálalószekrény, új étkező asztal négy székkel és egy beépített szekrény, de ez már bőve n túl van a fél millión, úgyhogy hagyjuk.

Pénteken megrendeztük Zalán szülinapját és bár én délben eljöttem a munkahelyemről, olyan fáradt voltam, hogy azt hittem nem tudom tálalni az ünnepi menüt. Lefeküdtem a kutya mellé a napra és elaludtam pár percre…Addigra a sztroganoff (vagyhogykőírni ) és az epres pohárkrém készen volt, csak a brassói volt hátra….úgyhogy én nem is tudom, mit tököltem annyit….Ja, igen, a pisztráng, a rizsköret volt még extra. Végül a vendégek egy órával hamarabb érkeztek, még a nappali le volt papírozva, hiszen vártunk a festésre.... Szerencsére a kutya lefoglalt mindenkit a kertben, amíg Tibi ülőhelyeket tudott varázsolni. Valamikor 8-9 között hirtelen el is ment mindenki – nagy vad parti volt, mondhatom – mert a kutya először látott dohányzóasztalt (de utálom ezt a szót, coffee table, nem?) és nem tudott betelni azzal, hogy a kaja elérhető távolságban van. A nem annyira kutyabarát vendégek meg elunták, hogy az eb bele-belenyalt a már üres tortás tányérokba…illetve hogy kb. fél percenként rá kellett szólni Dióra. Felpörgött na. De nem is nagyon bántam, hogy hamar eltűntek a vendégek, mondom, olyan fáradt voltam, azt hittem, nem lesz erőm felvánszorogni a hálóba.

Zalán amúgy tökre örült az ajándékainak, kapott sok édességet, a kerékpárjára olyan fény izé-bizét, Star Wars legót, bár megesküdtem, hogy legó több ide nem …..Minecraftos dolgokat , Adidasos pólót, amit rögtön kiharapott a kutya….Még soha semmit nem tett tönkre, de a vadiúj pólót izibe, hát kicsit kellemetlen volt, de mindegy. Majd keresek rá vasalható matricát, ami fedi a foltot. 

Dió egyébként egy tündér még mindig, Tibi mondani szokta, hogy vele a legkönnyebb a három gyerek közül. Igaz, hogy elég randomra szobatiszta, de ha elég sűrűn levegőn van a feneke ,akkor nem pisil, kakál be. Az is igaz, hogy pocsék az étvágya, pedig istenemre én mindent megteszek , hogy jól egyen. A pénteki buliról kimaradt pisztráng maradékát is ő ette meg, igaz, vasárnap, amikor már senkinek sem kellett és jó büdös lett tőle a pofája….amúgy meg imádnivaló és szerelmes vagyok belé és egy szeretet gombóc, meg minden.

Na majd még folytatom.

Szóval folytatom. Zalán elb…szta elszúrta a múlt heti írás felmérőjét, úgyhogy a kitűnőnek elég nagy valószínűséggel már lőttek…Node, én sem voltam elsőben kitűnő, sem soha, aztán mégis elég jól elevickéltem 1-2 diplomáig. Lehetne az egyébként, és nem azért mert elfogult vagyok, mert a hétvégén szóban teszteltem és nagyon meg voltam vele elégedve, mind a helyesírással, mint a matekkal. Villámgyorsan számol (nem mindig, csak ha figyel) , j/ly-k szinte hibátlanul mennek…korának megfelelően olvas…Gondoltam is magamban vigyorogva, hogy már nem is érdekel a bizonyítvány, mert tudom, hogy nagyon ügyes. És lám, hogy megérett bennem a gondolat, az élet azt a lapot dobta, hogy tényleg nem lesz az!

Közben lecsapott ránk az év végi hajtás iskolailag….amit már gyerekként is utáltam.  Mindenből Tz-ket lőnek ki a gyerekek felé, csak kapkodják a fejüket, meg én is. Még ez a holnapi nap és a jövő hét, ekkor elvileg minden lényegi TZ lezajlik. Közben meg már hat ökörrel sem lehet őket tanulásra biztatni, Rékát nagyon fuvolázásra sem, elegük van. Nem hibáztatom őket, de próbálom bennük tartani a lelket. Persze nem tudom kiverni a fejemből, hogy milyen gyorsan eltelik egy tanév, a NégyBések még most volt ElsőBések...lám csupa kishölgy és fiatalember máris, hol vannak már azok a megszeppent 6-7 évesek. Múltkor láttam egy bandát kijönni fuvola óráról...mostanában ritkábban látom az osztályt, így szembeötlőbb ahogy nőnek és változnak. Ültem ott a suli emeleti folyosóján és arra gondoltam, a rohadt életbe, még négy év és elballag a csibém az általánosból, hogy a fenébe van ez?? 

Hétvégére szereznem kell epret, vajas kekszet, mascarponet, görög joghurtot és tejszínhabot...az a pohárkrém meglehetősen isteni volt múlt pénteken, ismétlésért kiált!