Félig-meddig

A hétvégén rendbe tette a konyhát az új banda, már csak festeni kell. Érdeklődött a villanyszerelő is, hogy jöhet e, készen van e a burkolás, várjuk őt is szeretettel. Hogy pontosan mikor lesz gatyába rázva a fürdőszoba is, még nem tudom, mert kiderült, hogy az ajtót nem jó helyre rakták be, mármint az újat, de még az előző bagázs....azon igazítani kell, a volt ablak helye sincs rendesen felfalazva, fugázás hiányzik a járólapból, ahol nincs csempe, ott is falazni kell, úgyhogy pfff… nem biztos egyáltalán, hogy hét végén már én mosok magunkra. Utoljára szilveszter napján mostam, csak mondom….

Még csak óvatosan merek nyilatkozni, de az új banda egészen más , mint a régi, ott a négyből nagyjából egy dolgozott, a többi vagy bagózott vagy uzsonnázott, esetleg sepregetett. De már mindegy, nem bántom őket, nem nézünk vissza….lehet, hogy valahol szerencse is, hogy nem tudnak jönni és más lakásán dolgoznak, nem a miénken….Bár remélem, hogy senki nem ad nekik munkát, maradjunk annyiban. 3 hét kimaradt, de nagy jelentősége nincs (igazából csak mosás szempontból lenne), mert a konyhabútor még nem jött meg, lemaradva nem vagyunk semmiről…

Szombaton átrendeztük az emeletet, tulajdonképpen elnyerte szinte a végleges formáját. Már ha úgy gondolkodunk, hogy fenn van a mi hálónk is, de nagyon úgy néz ki. Réka szekrénye bekerült Réka szobájába, aki ezek után egyre többször a szemünkre hányta, hogy az ő szobája mennyivel kisebb, mint a Zaláné. Hogy ő választotta, azt már talán elfelejtette. Sajnos tényleg Zalán szobája jóval nagyobbnak látszik, most ,hogy a szobák már nem üresek, valójában összesen 1-2 m2 a különbség, ami kb. négynek látszik. Azért klassz Réka szobája is, csak 2x3 méter szabad játékfelület nem áll rendelkezésére. Majd még gondolkodom, hogyan lehetne optimálisan átrendezni még, de azért nem szakad meg a szívem a Réka iránt érzett sajnálatban....Elvégre nem egy szoba-konyhába költöztünk, valahogy majd csak lesz. A cserépkályha idővel el lesz bontva, annak a helyére egy nagy gardróbot terveztem a kémény és a fal közé, oda kerülhet majd ki ismét Réka szekrénye és akkor több lesz a hely benn a szobájában. Egyelőre, egy 10 éves kislánynak bőven elég, ha együtt játszanak Zalival, úgyis Zalán szobája a helyszín, mert imádják a süppedős, új szőnyeget….

Ugrottunk komfortfokozatban, ismét visszakaptam az éjjeliszekrényeim, amelyek az utóbbi években már a gardróbban figyeltek, nem fértek el a kisebbik szobában. Kell majd még ágyneműtartó az ágy alá.....A régi lakásban az ágynemű mindig az ágyban maradt, de most valahogy más igényem van, hogy 1-2 m3 játék kiderült az ágyunk alól. Szóval egész más most odafenn, hogy majdnem elnyerte eredeti helyét. A festés még várat magára, nagyjából nyárig, őszig, mert ugye a fűtéskorszerűsítés még terv szakaszban van….Egy kis bibi, hogy a hatalmas barna cserépkályha kávája ad otthont a konyhának, de hát na….ha kibírtunk 4 hetet, kibírunk még kb. kettőt.

Hétvégén nem volt nagy tanulás, bár Zalánnal foglalkoztam matekból és magyarból is, teszteltem, hogy figyelt e órán.  Még 3 betű és jönnek a kettős mássalhangzók, pikkpakk megtanulnak írni. Ha akar, szebben ír, mint annak idején Réka, ha akar, akkor ügyeske. Hogy félévkor értesítőt hoz haza, azt viszont el kell felejteni, pontosabban, nem szabad vele foglalkozni, mert várhatóan nem egészen az lesz benne, amit olvasni szeretnék. Illetve szeretnék. Meglátjuk. Egyébként a hétvégén nem tudom, mi csípte meg, mi bújt belé, de egészen olyan volt, mint egy kisördög. Azt vettem észre, hogy egyfolytában rá kell szólni, újra és újra és újra. A lekváros kezét a ruhájába törölte, a piszkos PZS-ket szétdobálta, véletlenül sem csinálta azt, amit mondtam neki….olykor nagyon fárasztó tud lenni. Nem tudom, hogy minden fiú ilyen e (biztos, hogy nem), de Zalán olyan, mint egy zabolátlan kiscsikó. Önfejű, megy a falnak, visszakaratyol, nem fogad szót, nem érdekli semmi, játssza a nagy laza fiút, közben meg egy rossz megjegyzés hatására simán sírva fakad. Tanulni viszont nagyon szeretek vele, illetve azt is, mert annyira édes pofa, olyan imádnivaló, hogy azt nem lehet elmondani. Van benne valami, amitől előbb vagy utóbb, de elolvadok. Valószínűleg annak köze van az egészhez, hogy ő a fiam. 

Megjött Tibi, úgyhogy most ennyi....holnap majd folytatom.