Para

Van pár dolog, ami aggaszt Zalán iskolakezdésével kapcsolatban. Egészen pici,  úgyszólván jelentéktelen tényezőkre kell gondolni. 

- Nem fog megszólalni órán a tanítónénik előtt, ezért....

a. összeszed egy halom fekete pontot

b. rossz értékelést kap, ezzel kedvét és önbizalmát is veszti

c. legrosszabb esetben akár el is tanácsolhatják az osztályból, ami egyenlő azzal, hogy vihetem másik iskolába. Mondjuk, ezt nehezen tudom elképzelni, inkább csak rémálmaimban. 

Különösen M. néni esetében van erre a NémaLeventeségre esély, aki követel.....De talán elsőben még nem. Annyira. Hogy nem lesz tele csillaggal az ellenőrző, az nem számít, csak csalogassanak belőle elő értékelhető teljesítményt, ami összhangban van a tudásával.

- Elveszít mindent és bármit, ami csak megfordul a táskájában

tornaruha, ceruzák, füzet, tankönyv, cipő, stb stb...

- Utálni fogja az iskolát és reggelente rövid hatóságú fegyverzettel kell kilőni a suli felé - olykor látom a lelki szemeim előtt, ahogy, ahogy az iskola korlátjába kapaszkodva ordít, hogy ő aztán nem megy fel az osztályba. Tibi pedig próbálja rábeszélni, hogy sajnos iskolába járni kötelező. MIndez elég vicces, mert az elsősök mindig a földszinten vannak vagyis szükségtelen felmennie az emeletre szinte egész alsó tagozatban.

- Este kilenckor jut eszébe, hogy nincs kész a matek házi  - ez volt az oviban is olykor, sosem árulta el, hogy lenne valami feladata, csak előző este kapott észbe.

- Nem hibátlan a beszéde, pl. az "sz" hangot fogalma sincs, hogy kell képezni. Na hát az esetleges, alkalomadtán előforduló dadogásról nem is beszélve ...

A nem túl távoli szomszédban fergeteges medenceparti tombolt még az imént. Ugyanúgy, ahogy a vakáció kezdetén. Akkor is tőlük zengett az egész környék. Nem látok rá a medencére a jókora diófa miatt, de a hangok azért éppen elég beszédesek voltak.

Sütöttem egy kis csirkét, paradicsomos, angolzelleres, répás raguval, mindezt rizzsel tálaltam. Amikor a hagymákat pucoltam, még fogalmam sem volt, mi lesz a vacsora...Ehhez képest a gyerekek nagyon meg voltak elégedve. Az igaz, hogy éhesek is voltak, de nem gyengén. Javasolták, hogy menjek el szakácsnak. :)  Tényleg finom volt, semmi különös, de ízletes. 

Lassan rá kell majd szoknom a félórás, órás vacsikra. Egyben arra is, hogy egy-két kiló hús alatt ne fogjak bele főzésbe, egyszerűbb dupla adagot főzni, ami másnapra is elegendő és akkor felezhető a főzésre fordított idő. Az idő pedig, tudjuk jól, az, amiből a legkevesebb van. Most is, öt csirkecomb volt az alany, holnap megint alkothatok valamit. Tudom is, mi lesz, lecsó virslivel, tarhonyával. Jó, nem?  Ez talán elég lesz két napra, nem biztos. Van dióm is. amit M. mamától kaptam, abból aranygaluskát tervezek hétvégére, hogy méltóképpen köszöntsük a tanévet. 

A diétám már nem létezik, 3 kg fogyás után belefáradtam. Túlságosan aszkéta életet követelt meg.  Nem voltam kitartó, hat hét alatt befuccsoltam. Igaz, van bennem elhatározás, hogy jövő héten folytatom, fix zabkása reggeli (cukor nélkül), 500-600 kalóriás ebéd, tízórai és uzsonna gyümölcs és vacsora fél adag vacsi....vagy bármi, ami 400 kalória körül van....de hogy ebből mi lesz..majd meglátjuk.