Ki tud követni? :)

Vasárnap modellezte nekem Réka, mi a problémája az autósüléssel. Két másodpercig sem gondolkodtam a látottak alapján és a háttámla - Á VOILÁ - visszarepült az autóba. Nincs azzal a világon semmi baj. Nem akadályozza, nem irritálja, nem dörzsöli.... viszont adott esetben megvédheti az egyszem leánykánkat, úgyhogy nem volt apelláta, maradt a kis „piros csoda”. Csak kibírja még 1-2 évig, azután bánom is én, mehet az ülés a levesbe kukába! Addigra másra végképp nem lesz jó.

Virágzik a hárs az utcánkban, hmmmmm.....az illata egyenesen mesés. Ha most nem adjuk el a lakást, akkor soha. :)  Tegnap az esti teregetésnél csapott meg és teljesen magával ragadott, alaposan letüdőztem, imádom, imádom. Ha tehetném bedobozolnám, hogy bármikor beleszippanthassak....A bodzából, ami a kertünk végében ácsorog (mit is csinálna mást), idén nem lett sem szörp, sem semmi más, ugyanis úgy elverte az eső a virágporát, hogy nem láttam értelmét….Persze ha az összes virágot learatom egyszerre, talán kipasszírozhattam volna belőle valamit, de akkoriban pont az volt az utolsó gondom az életben.

Tiborommal beszéltem reggel, elég morcos kedve volt, mert 15000-t hagyott ott az egyik táborban (a leendőben), a menza pedig szintén 15000-be fájt….Befizette a másik tábort is, az iskolait, az meg megintcsak 10 000,-re rúgott (már 7000-t bedobtunk a jelentkezéskor) Hát így megy el 40 000 ft úgy, hogy csak egyik gyerek táboros….Pedig jövőre elvileg mindketten mennek atlétikára, az 34 000,- két gyerekre….Hát pfff….no comment. 

Hétvégén cseresznyét szedtünk anyunál. Majdnem egy része a fán maradt (tulajdonképpen igen, mert anyu mindig hagy a madaraknak is, olyan jó szíve van), mert félidőnél dörgött az ég és gyanúsan sötét lett az ég nyugat tájékán. Zivatar közeledett. Már láttam is magam előtt, hogy úgy végzem, mint a mókus a Jégkorszakban (egyszer a sok közül), hogy nyúlok a makk cseresznye után, mire belém csap a villám….De mielőtt ennek esélyt adtunk volna, lemásztam a létráról és ¾ szüretnyi cseresznyével bevonultunk a lakásba. Később, zivatar után, mert az tényleg jött, még két tállal arattam. Nyújtottam anyukám felé a zsákmányt nagy boldogan, mint egy gyerek, vártam, hogy felcsillan a szeme, de inkább csak elborzadt, hogy már megint cseresznye, mindenütt cseresznye és már betegre ette magát belőle….Hát milyen jó már neki! Élni tudni kell, mindig azt mondom. 

Ma meg (hétfő még mindig) azzal jött haza Réka, hogy két osztálytársa ősztől másik iskolában folytatja a sulit. Az egyik egyenesen külföldre utazik és kinn marad a nyári szüneten túl is, a másiknak csak elege van a tanárokból és úgy a suliból általában (???) .Megjegyzem, hogy ez utóbbi gyerkőc pont az, akinek a matek dolgozatát még a facebook is láthatta, melyet az anyuka teljesen indokolatlan és téves háborgása kísért. Hogy annak köze van e az egészhez, hogy az igazgatói irodában a facebook-os párbeszéd nyomtatott verziója várta az anyukát és néhány kérdés, én nem tudom….Mindenesetre nem kötelező a tagozat, ezt hajlamos az ember elfelejteni....

Közben búcsúznak a nyolcadikosok. Ma vendégelik meg a tanárokat. Egy kis harapnivaló, eszem-iszom, és viszlát, általános! Erről csak ennyit tudok, mert ennek tán nagy hagyománya nálunk nincs, de mindenki visz be, amit éppen tud, fasírtot, hideg sültet, salátát, sütit, sósat és a végén megköszönik a sok-sok munkát. Szerintem ez szép dolog, megható is, követendő is. Szerdán bolond ballagás, csütörtökön az igazi és még valami szülő-gyerek-ofő bulit is tartanak valamikor a következő napokban….Szép ez. Én mondjuk, nagyon nagyon NEM várom, mármint hogy Réka nyolcadikos legyen, az is éppen eléggé félelmetes, hogy ősztől már negyedikes lesz. Negyedikes. Mikor most ballagott a gipszes karjával az oviból. Hát vicc. A negyedikesek majdnem felsősök és nagyon világosan emlékszem, hogy amikor Réka elsős volt, a negyedikesek anyányinak tűntek – némi túlzással....

 Tegnap meglepő módon volt házi feladat, ami hazajött a nyáriasan öltözött Rékával. Az összes szövegértést meg kellett oldani, amit eddig még nem. Bevallom, annyira nem érdekelt, hogy készen van e vagy nem, egyetlen egy tévéműsorosat sasoltam meg, mert ott valami hiányossága volt Rékának, de hogy a többivel mi van, hogy van, nem tudom. Helyette ettem egy majonézes-rántott halas-zöldsalátás császárzsömlét, nyami, aztán annyi cseresznyét, ami belém fért….úgyhogy most mindjárt ki fogok pukkadni……

Tiborom a hétvégén is dolgozott és egész héten nyomja, mint akinek muszáj (szerinte muszáj)….Már előre vetítette, hogy szombaton is dolgozni fog. Szupi….Nem baj, majd elfoglalom magam a gyerekekkel, semmi ok a pánikra. 

Annyira jó lenne, ha távol tudnám tartani magam a gyerekek tanulmányaitól, mert most, hogy gyakorlatilag egy hete már nincs suli, egész más az élet. És én nem úgy akarom tengetni a kis életünket, ahogy szeptembertől májusig, hanem ahogy májustól szeptemberig szoktuk. Lehet, fel fogom keresni E.-t, aki pszichológus, hogy segítsen nekem ebben, hogyan kell elengedni a sulis kötelezettségeit a gyerekeknek, mert nekem önön erőből nem megy. Anyám hogy a fenébe csinálta??? 

Bár ki tudja, mennyire megbízható (mármint E.) , hiszen egyszer azt nyilatkozta, hogy versenyistállóba Zalánt ne, mert nem fogom tudni úgy hajtani, mint Rékát (mintha Rékát tudnám….hahahaha….) , később pedig kifejezetten jó választásnak ítélte ezt a sulit…kéttannyelvű ide vagy oda….Biztosan kihívás lesz a két gyerekkel tanulósdi és félek is tőle, főleg, ha mindketten M. csoportjába fognak járni németből….minden nap német óra….Pfff….Tudom, hogy előbb vagy utóbb össze fog csapni a fejem felett mindenféle hullám. Főleg, ha a munkahelyemen is felpörögnek az események....De majd kidolgozunk valami jó kis rendszert és akkor hátha könnyebb lesz. Igazából nincsenek illúzióim.....Persze időközben megtudtam, hogy E. –nél immáron 15 ezerbe kerül egy „ülés”, ami már az az összeg, amire azt mondom, kicsit sok egy boncolásra, főleg, ha az kb. 2 órás….de hát, na....

Fogalmam sincs, mit pötyögtem össze. Kb. 6 részletben írtam össze és vissza....

Ami a legfontosabb, holnap AKÁCIÓ, csütörtökön, a ballagás napján VAKÁCIÓÓÓÓ, de már holnap sem kellenek könyvek a táskába. Olyan nagyon jó nekik, itt a szünet a nyakunkon, olyan nagyon jó nekem, itt a vakációóó. Ennyi! :)