Igaz, hogy Zalán húz a kisebb ellenállás irányába apás, de azért az én fiam és erre mérhetetlenül büszke is vagyok (nyilván). Valahogy ÉRZEM őt is, mi jár a fejében, mit gondol. Na nem mindig, mert a minap a kanapé mögött csak a húsvégi Kinder nyúl csomagolását találtam meg és nem a csokoládét...mert Zalán olyan huncut, hogy simán megcsinálja a zugevős csokifalást. Aztán csak csodálkozom, hogy valahogy nem éhes az ebédnél....
Minap a Lidl-be köröztünk, hogy beszerezzük mindent, amit anyukám felírt. Közben legalább háromszor elballagtunk két hölgy mellett, akik olyan jóízűt beszélgettek, hogy nem tudtam őket nem észrevenni. Ötvenesek voltak, talán éppen az első unoka volt a téma, annyira nem füleltem, hogy pontosan tudtam volna. Zalán méregeti őket, méregeti, megvakarja a feje tetejét, majd mellém sündörög és ezt susogja.
- Anya, nézem ezeket a néniket, anyukákat.....Ezek annyira csúnyák....olyan csúnyák.....de te nem ilyen vagy......egészen más......te olyan szép vagy. Ez olyan jó, úgy szeretlek.....- azzal ragaszkodott hozzá, hogy megöleljen.
Hát jó, hogy nem vagyok jégkrém illetve a hűtőpultoknál álltunk, nagyjából a 3,5-es tejeknél, mert elolvadtam, kész voltam....majd ismét szerelembe estem Zalánommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!