Fogadós

Mármint nem a csárdára vagy vendég fogadóra gondolok, bár ott még vidámabb lenne az élet, bizonyára, hanem Réka fogadóórájára. Áprilisban szokott lenni kb. az utolsó a tanévben, első félévben van kettő és másodikban is kettő. Ahogy telik az idő éven belül és évfolyamonként is, úgy fogyatkoznak az érdeklődő szülők. Emlékszem, elsőben még akár 2 órát is várakoztam, ha nem hármat, mire bejutottam a két tanítónénihez. Első félévben hat órára bevágtattam a suliba és rögtön sorra kerültem.

Most más volt a felállás, mert gondoltam, megkeresem a némettanárt, M.-et és érdeklődőm, mi újság Rékával. Mivel ebben a félévben még csak ötöse van, ezért nagyon nem voltam ideges, de mégis, kíváncsi voltam, mert még soha nem beszéltem M-el (túl az elsős szülői értekezleten - Zalánén -, amikor megállított, hogy ő nem is tudta, hogy Rékának van öccse is.) Pedig M. jelentős átalakuláson esett át, amióta elsőben tanította a gyerekeket heti egy órában, bár már akkor is arról volt híres, hogy ha a "gelb" szó magyar megfelelőjét kérdezte, nem adott pontot a sárgára, csak a "c. sárga" vagy "citromsárga változatokra". Ugyanez ment másodikban, csak cifrábban. Engem annyira nem izgatott, mert jegy nem múlt rajta és egyébként szerintem nagyon jól tanulják a németet a gyerekek (ez az, amit hógolyó módszernek hívok, hangsúlyozom, hogy ÉN, semmi köze a pedagógiához), folyamatosan görgetik maguk előtt az egész anyagot, vagy legalábbis annak minél nagyobb részét. Van olyan szülő, egyben tanár, aki nem egészen ért egyet ezzel, mármint hogy nagyon jól tanulják, úgyhogy ezt inkább lebegtetem. Annyi bizonyos, hogy profibb az nyelvoktatás, mint amikor én gimiben úgy tanultam az angolt, hogy az éppen átképzés alatt álló orosz tanár még az angol szakot koptatta, de erősen. Leckéről vettük leckére a Headway aktuális köteteit, csak megszólalni nem szerettünk, ha bármi olyan jött szóba, ami nem volt benne egyik párbeszédben sem. :) De elkanyarodtam.

M. osztályfőnök, úgyhogy előttem várakozott kb. 5-6 5B-s felmenő, akik- hogy bonyolultabb legyen - két matektanárra is sorba álltak egyszerre, akik szintén a teremben ücsörögtek. Na mindegy, fél óra- 45 perc múlva sorra kerültem.  M. rögtön azzal kezdte, hogy Rékácska órán gyurmázik, matat a padon vagy pad alatt, a kis figuráit birizgálja, feláll, nem úgy ül, ahogy kellene...szóval teljesen olyan, mint aki nem figyel. A megdöbbentő az, hogy számtalanszor tesztelte már és tökéletesen képben van. Szóval mondaná, hogy egészen máshol van órán, de nem lenne igaz. Szerinte valószínűleg valami egészen kiváló képességekkel van megáldva. Egyébként ügyes, okos, van érzéke a nyelvhez, ráérez dolgokra, kilogikáz bizonyos megoldásokat, úgyhogy nem tud róla rosszat mondani. (Még jó.) Csak hát az még jobb lenne, ha szépen is viselkedne. Ezek után már nem volt értelme megemlíteni, hogy miért veszi le Réka magatartását rendszeresen, nem tartom igazságosnak....

Innen vágtattam le a földszintre, ki az udvarra, merthogy Rékáék terme ugye külön van, nem a főépületben. Előttem csak egy anyuka várakozott, de az is előjött egy negyed órán belül. Igazából sok érdemlegest nem említettek az osztályfőnökék sem. Elismételték ugyanazt, amit M., mintha összebeszéltek volna. Nem igazán úgy mondták, hogy unatkozik órán, de a lényege ez volt és én tudom Rékától, hogy bizony tényleg unatkozik. Annak idején előrevetítették, hogy ez lesz, csak én nem igazán foglalkoztam vele, mert elsőben-másodikban valahogy a tanítónénik nem panaszkodtak, hogy nem figyelne órán, pedig akkor még új anyagot sem vettek. Valahogy ők le tudták kötni. A mostaniak meg nem. Hiába tagozatos osztály, válogatott gyerekek (hellyel-közzel....). 

Az ofő aggodalma az - amit egyébként én nem osztok - hogy eljön majd az idő, amikor figyelni kell ennél intenzívebben is és akkor mi lesz Rékával? Szerintem semmi, rá fog jönni magától, hogy hegyeznie kell a fülét, különben nem érti az anyagot. Ennyi. 

Elmeséltem nekik, hogy márciusban megverték Rékát a drága barátnői (egyik), meglepetésemre egyáltalán nem lepődtek meg vagy kapták fel a fejüket, semmi. Sőt, az ofő még arra a hétre is emlékezett, hogy milyen feszültségekkel teli is volt. Nem fenyegetett az a veszély, hogy te jó ég, azonnal igazgatói megrovó a két lánynak, dehogy! Az a véleményük, hogy ezt a gyerekek egymás között úgyis lejátszák, és készüljek fel, mert a klikkesedés már elkezdődik ilyen korban és csak egyre erősebb lesz....Hát nem tudom.  Azért azt gondolom, hogy a verés nem szabadna hogy ennek része legyen...Szerencsére a dolgok elsimultak a csajok között. 

7 hét van még hátra az év végéig....Elég nagy mennyiségű ötös van Réka MOZANAPLÓjában, úgyhogy akár nyugis is lehetne az év vége...remélem, az lesz. 

A suliból még nem jött levél, hogy Zalán melyik osztályba nyert felvételt. Jövő hétre már azért várom....És hogy vidám legyen a vége, egy Zalán mondta:

Zalán: - Nem szeretem Cs. nénit, de I. nénit nagyon szeretem. (szerk.: a két óvónéni)
Én: - Tényleg? Én is kedvelem I. nénit. És mit tud I. néni, amit Cs. nem?
Zalán: - Cs. néni mindig olyat kérdez, amit nem tudok. Mindig.
Én: - Hogyhogy? Miket?
Zalán: - Hát például tegnap megkérdezte, hogy hol van a sapkám. Honnan tudjam én azt??? Meg hogy hol a kabátom? Fogalmam sincs.

Hallani kellett volna, ahogy mesélte. Olyat jót rötyögtem rajta. :)