Van itt minden

Azért jó, ha érdeklődők vannak helyenként a lakásra, mert képesek vagyunk (főleg én) "rekord"idő alatt tipp-topp formába hozni. Rá vagyunk kényszerítve. És utána, ha elmennek a vevőjelöltek, akik szokás szerint nem tettek ajánlatot, annyira jó a tiszta és rendes lakásban létezni. Tegnap délután telefonált a kedves érdeklődő és ma 11 órára vártuk őket. Ilyenkor 2,5 óra tűrhető állapotba vakolni a lakást, úgy, hogy a konyha és a nappali  eleve már viszonylagos rendben volt. A lépcsőház, a kapualji folyosó, a kamra, az a rengeteg ruha, amit el kellett pakolni,....áh, nem is mesélem. Az igaz, hogy jó régen szétkaptam a karácsonyi dekorációt, de csak most volt időm a gardóbban olyan magaslatokba emelni a dobozokat, hogy ne legyenek útba legalább még vagy 9 hónapig. Lesöpörtem a teraszról a tűlevél tengert... jó, hát nem vagyok egy gyorsreagálású alakulat, bevallom. Sepergetés közben eltűnődtem, milyen szupi lesz, ha hamarosan a teraszon száradhatnak a ruhák! Hm....végre nem a nappaliban párologtatnak és lesz egy extra négyzetméterünk szabaaaad!

Amíg Réka tankönyveit rendezgettem a könyvespolcán és a kosárban kezembe akadt a zeneiskolai tájékoztató füzete. Igaz, hogy R. néni már január 20-án kiállította, de hát istenkém, semmit nem szabad elkapkodni, én még nem láttam. Ilyen tantárgyai vannak, hogy furulya főtantárgy és ennek a szorgalma (jeles, példás) valamint szolfézs és ennek a szorgalma. Ez is jeles és példás. Mikor vittem a kis könyvet Rékának, ő még ártatlanabb képet vágott, magyarán őt is annnnnyira érdekelte, hogy milyen jegyeket kapott zeneiskolából....:) Én azt mondom, bárcsak annyira foglalkoztatna Réka iskola előmenetele is illetve ugyanennyi stresszt tennék bele, mint a zeneiskolaiba, jelentősen boldogabban éldegélnék, de hát az ember a bőréből ki nem bújhat....

Zalánéknál csütörtökön került sor a farsangi bulira, amit már napokkal ezelőtt nagyon várt, hiszen teljesítettem óhaját és ninja jelmezt ölthetett. Nagyon meglepődtem, hogy Zalánom, akit reggel mindig újra kell éleszteni, hogy én nem is találkozom vele 3/4 8-ig, amíg itthon vagyok, mert még az igazak álmát alussza a farsang reggelén  MAGÁTÓL ébredt és követelte, hogy vigyük oviba. Nem akartunk hinni a szemünknek. Micsoda könnyebbség, bárcsak minden reggel így indulna!! Pénteken is lehetett még jelmezt ölteni, bár a napot a könyvtárban kezdték, Zalán akkor is könnyen és vidáman ébredt. Nem akarásnak nyögés a vége, mindig azt mondom.

Egyébként ugyanazon a napon került sor a második TörpSuli foglalkozásra, a farsang után, amire én most nem mentem el, mert 4-6 között rendezték, mint mindig és csak ücsöröghettem volna a folyosón a többi szülővel, hát inkább készítettem vacsorát itthon. Semmi nem derült ki, elvileg most is értékelték a gyerekeket, de hogy melyik hogy szerepelt, rejtély. Én már azt várom, hogy túl legyünk mind a négy foglalkozáson, aztán az iskola megtegye ajánlatát és haladjunk. Tudom, a türelem egyik erősségem. 

Egyébként rémes volt ez a hét minden szempontból, megkönnyebbülés, hogy véget ért. Ezt most nem részletezném, hogy miért, de valahogy ez a hét nem az enyém volt, nem voltam formában. Remélem, a következő kedvezőbb lesz. Tibivel is volt némi nézeteltérés, mert nehezen éli meg, hogy neki is be kell segítenie. A nevtan 2-4 óra között tud Zalánnal foglalkozni és kedden megkértem, hogy vigye el edzésre és hozza is haza Rékát. Mert még nem egészen 100%-ban egészséges, nehogy izzadtan meghűljön ő is. Morgott, bár minden kedd ilyen. Aztán jött a szerda, Zalán edzése 6-7 között. Illetve csütörtökön 4-6 között a TörpSuli, Réka edzése 5-7 között és pénteken a Zrínyi, aminek 3 órakor lett vége a Fiumeiben. Ez mind rá várt. Nem nagyon szólt hozzám egyik este. Nem tudom igazából mit vár tőlem, de hogy nem tudok megoldást, az biztos. Felmondani nem fogok, hogy főállásban szaladgáljak a gyerekek után, annyira nem dőzsölünk a pénzben. Végül abban maradtunk, hogy akkor Zalán kihagyja a szerdai edzést, de elviszi Törpsuliba csütörtökön, mert oda muszáj. Nem egyszerű mindent beosztani és a külső tényezők sem segítenek, hiszen logopédia 2 órától van, iskola előkészítő 3-tól, Törpsuli négytől. Végülis el tudnám intézni, hogy aznap csak 3-ig dolgozom és akkor én viszem Törpsulira Zalánt, az igaz, van az a szabadságmennyiség és még el is engednének, úgyhogy lehet, hogy a harmadik alkalomnál ezt fogom eljátszani. Majd meglátjuk, mennyi dolga lesz akkortájt a ház urának. Fontos, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. De tudom, hogy ami most még nagyon sok szabinak tűnik, őszre iszonyú kevésnek fog tűnni...

Rékáék szövegértésből írnak holnap dolgozatot, nem igazán készültünk rá, inkább olvasgattunk. Most hétvégén amúgy sem nagyon ment a tanulás, kihasználtuk, hogy nem volt sok tanulnivaló. Haladtunk egy tyúklépést az olvasónaplóval, a matek házi készen volt, verseny matekra most nem volt kapacitás, bár jövő héten megint verseny....mindegy, most ezeket elengedem. Megírtuk, amit meg kellett ,aztán annyi. Furulyából már ki van jelölve az év végi vizsga anyag, valami menüett, bár Réka elfelejtette, hogy Bach vagy valami más....Mindegy. 

Ami még újdonság, hogy Zalán rákapott a mesékre. Az internet végtelen tárházából szoktam keresni jó hosszú meséket és most jutottunk el odáig, hogy le tudom vele kötni. Ami Rékának sosem volt gond, akár 3-4 évesen sem, Zalánból mostanra távozott a sajtkukac.  Eddig mindig az volt, hogy mindig csak a szegény emberek, meg a királyfik, anya, ez unalmas!!! Most viszont hallgatja, figyel és vissza is tudja mondani a tartalmat. Szoktam olyan aknákat elrejteni, mint pl. a Brémai muzsikosok mesében, hogy váratlanul visszakérdezek, hová is bújtak az állatok?? És tudják és tudják!!! 

Szombaton lezajlott A DAL döntője is....Hát, sok sikert Jocinak! Igazából nekem az ő dala nem volt a kedvenceim között, de ilyen szabályokkal úgy gondolom nem is az a cél, hogy a közönség delegáljon dalt az Eurovízióra. 

Jelentős összeütközésen vagyunk egyébként túl Zalánnal. Azt hiszem, tanultunk belőle mindketten, ő is, én is. Remélem, ő többet. Rászokott ugyanis arra, hogy dühében, csalódottságában csúnya szavak hagyják el a száját . Nagyon nem hibáztathatnám, mert én is így vagyok ezzel, miért is bűntetném, olyanért, amit magam is művelek? Ám ő ennél tovább megy. Pl. Ma baktattunk át az úttest túloldalára és nem bíztam benne, hogy nem szalad e a kocsik elé, hát megfogtam a kezét.  Mire ő ezt így reagálta le: 

- Engedj már  el, hülye! (ordítva)

Na én ezt nem tűröm. 

Azon gondolkodtam ma, amíg az Aldiban válogattam sonkák között, hogy vajon ilyenkor mit mond egy tökös pszichológus vagy nevelési tanácsadó? Vagy egy belevaló nagymama, anyatárs?Hogy lehet ezt lereagálni?  Én azt gondolom, hogy az ilyet csírájában kell elfojtani. Így aztán, amikor reggel azt hallottam, hogy háromszor lehülyézi az apját, hát kicsit elrugult  gyógyszerem. Az egy külön téma, hogy Tibi miért hagyja rá azt, amit ráhagy, de ezen most emelkedjünk felül, mert nagyjából mindent ráhagy! Egyetlen dologban következetes : autóban nem eszünk és nem iszunk. 

Elmondtam Zalánnak, hogy ha még egyszer meghallom, hogy lehülyéz akár engem, akár az apját, visszafelesel (inkább ordítást kell elképzelni), egy hónapos tablet megvonást kap, amit nem lehet felfüggeszteni és visszavonni. Volt példabeszéd is, meg hatalmas könnyek (Zaláné mind), de talán valami leeshetett neki, mert visszább vett a királyfi. Később, amikor összebújtunk, elmagyaráztam neki higgadtabban is, hogy anya és apa nagyon szomorú, amikor csúnyát mond ránk és figyelje meg, hogy mi milyen kedvesek vagyunk vele, mit szólna, ha mi is állandóan lehülyéznénk és ordítanánk vele. Hogy aztán ez meddig lesz elég és mire, meglátjuk, de az holtbiztos, hogy nem fogok szeme hunyni az ilyen stílus felett. Valamiért azt gondolom, hogy Zalán nevelése és terelgetése nem egyszerű lesz a jövőben sem, már most van néhány olyan húzása, amire csak tanácstalanul szívom a fogam...de majd csak meglesz a kulcs mindenhez, megoldunk mindent....