13. nap

Ma régi videókat nézegettünk a gyerekekkel. Nagyon jól szórakoztunk. Szinte hitetlenkedve figyeltem az újszülött Rékát Tiborom karjában. Volt ekkora is??? Még csak 9 éve történt, de tényleg úgy megfakulnak az emlékek, hogy  csak pislogtam.  Azok a hangok, amiket kiadott az ágyikójában a Réka...Külső tárolón vannak ezek a régi (?) képek és videók, úgyhogy nem böngésszük őket sűrűn.  

Réka egyébként túlesett a hányós víruson szerencsére, bár még elvileg fertőz, úgyhogy szegényke csak a jövő hétvégén tudja átvenni a szülinapi ajándékainak nagy részét is. Merthogy a család fele szintén beteg, bár az felső légúti és nem ....emésztőrendszeri eredetű. Egyébként nincs kedve suliba menni a királylánynak, szívesen van itthon, ami számomra egyértelműen a fáradtság jele. Hm....és hol van még az év vége!? Azért pénteken már betolom a suliba, 4 napot kibír a majdnem 2 hetes szünetig....

Aztán hétfő reggelre Tiborom dőlt ki a sorból, ahogy arra számítani lehetett. Ő nem hányt, inkább az alsó régiókban voltak kényelmetlenségei. Valahogy túl gyakran látogatta a mellékhelyiséget, sőt igazából délig nem is igen hagyta el az ágyát más célból. 

Tegnap és ma itthonról dolgoztam, várva, hogy kiüssön a nyavalya, vagy éppen Zalánt, de eddig semmi. Ma megpucoltam az ablakot a nappaliban, kimostam a függönyt. A gyerekek szerint most sokkal fehérebb. Én nem látok semmi különbséget, de ha ők mondják....A konyhaszékek párnáig is kimostam, a gyerekek szőnyegét szintén. Hétvégén itt jártak a kárpittisztítók, csodálatos tisztává varázsolták a kanapékat. Olyanok, mint újkorukba. Hozzá kimostam a párnahuzatokat és a gyapjútakarót is, olyan klassz. Egyre tisztább és illatosabb minden. A mézeskalácsot kellene még begyúrni, holnap majd igyekszem időt szakítani rá, bár hatkor Zalánnak edzés a vívóknál. Tegnap megérkeztek a könyvek, amiket ajándékba szánok, a legó alaplapokat pedig ma hozta a futár, aki már ismer, mint a tenyerét és össze is tegeződtünk. Ezzel kifújt a karácsonyi online beszerző ámokfutásom. :)))) A H&M ül még egy rendelésemen, de az ajándék magamnak. :) Az sem gond, ha januárban fut be. 

Volt ma egy vicces jelenet, tesóm beszerezte ma az ajándékainkat a MediMarkt-ban. Nagyon örült, hogy meg tudta venni nekünk, amit szeretett volna, beszélgettünk telefonon, egyszer csak elhalt a hangja, mintha valami egészen különlegeset és megdöbbentőt látott volna. Kiderült, hogy csak a pénztárakhoz ért, ahol elmondása szerint legalább 50 embert látott kígyózni a fizetésre várva. 

Voltam tegnap este fogadóórán. Átrohantam a suliba fél hat magasságában, ahogy voltam, mackófelsőben és az itthoni sárga zoknimban. Amikor az ofő tekintete a csizmámra tévedt futólag, egy pillanatra megmerevedtem, hogy ugye nem a bundazoknim figyel ki a nadrágom alól, de nem. Meglepett, hogy az iskola KONGOTT az ürességtől, nem ez szokott lenni a helyzet. Nagyon szép dekoráció van a lámpák körül a plafonon, olyan borostyános. A karácsonyfa pedig fehér horgolt díszekkel van feldíszítve. Tényleg oda voltam érte. Kedvem lett volna hazarángatni, bár a térfigyelő kamera és a portásnéni bizton nem szolgálták volna a ügyem...

Hátravágtattam Rékáék szakaszához és akkor láttam, hogy ott sem volt senki. Bekukucskáltam az ablakon, hogy tényleg senki? Komolyan senki? De szerencsére a tantónénik ott ültek, jobb híján egymással beszélgettek, úgyhogy bekopogtattam. Eldiskuráltunk kb. fél órát. Jó volt. Kiderült, hogy a szorgalom jegyek, amin mindig fel vagyok háborodva, valamilyen szinten indokoltak, mert Réka nem igazán figyel az órán. Matat, előszedi a kütyüit, aztán leborítja őket, összeszedi, stb...jól elvan. Az merült fel bennem utólag - akkor csak pislogtam - hogy ebben a marha szigorú és túl következetes iskolában megteheti, hogy pónik sorakoznak az asztalán magyar órán? Miért nem fektetik le az ezer szabály után az ezeregyediket is, hogy nincs játék a padon. Nem is értem. Ez egy. A másik, hogy az órai magatartás az nem magatartás jegy?

Egyébként egy mellékszálon megjegyezték, hogy Réka az egyik "tehetség" az osztályban, neki az alsótagozat minden különösebb tanulás nélkül is menne kitűnőre és az egészet ki tudná rázni a kisujjából. Azért volt ez mellékszál, mert a főszál az volt, hogy a félgőz, amit bemutat egyelőre, felsőben nem lesz elég, az órán elhangzottakból nem fog tudni megélni. Mármint amire ő odafigyel. Itt megvédtem a királylányt, hiszen nem is szoktunk tanulni itthon, inkább csak rendszerezni, ismételni és gyakorolni. Legalábbis magyarból és környezetből. Engem ez a mellékszál azért megnyugtatott, hiszen az élvonalban lenni ebben az osztályban is...szép teljesítmény. 

Felhívták még a figyelmem arra, hogy alaposan meg kell gondolni év elején, milyen elfoglaltságokba fognak a gyerekek, hogy az az iskola mellett ne legyen túl sok és megterhelő a gyerekeknek. Tudom, hogy az ofőnek ez egyik vesszőparipája, de esetünkben ültek a szavai. Ám egyelőre nem tudnám, mit hagyjunk el. A jelenlegi felosztás valószínűleg marad év végéig. Az a durva, hogy a versenyek java is a második félévben van, akár vívás, akár tanulmányi....Hát sok idő nem lesz rájuk készülni, de én nem is bánom. 

Holnap mindenképpen összegyúrom a mézeskalácsot. Vagy legalábbis nagyon igyekezni fogok.