Réka és Zalán mondta

Reggel elbúcsúzom a gyerekektől. Még félálomban vannak, nincsenek maguknál. 

- Szia, Réka! Délután találkozunk!

- Anya...anya, ne hagyj itt, ne menj el!.....- karját nyújtja, szíve szakad az embernek. :)

Ellenben:

- Szia, Zalán! Jó legyél, délután találkozunk!

- .....tablet....tablet....hol a tablet???

Jellemző!

Reggelinél Zalánnal ücsörgök a konyhaasztalnál.

- Anya, ezeket a pirítósokat odaégetted?

- Dehogyis.....

- Szerintem odaégetted, csak megkapargattad. - huncutul villan a szeme.

- (...)

- Ezzel nem teljesítetted a feladatot és kiestél a játékból.... - vigyorog kajánul. Imád Konyhafőnököset játszani.

Ezt meséltem már?

Reggel beszélgettünk Tibivel egy bizonyos illetőről, aki nagyon tehetős és gyönyörű háza van. Már nem is emlékszem, ki volta az. Egyszer csak Réka berikkant a konyhából.

- Attiláéknak is bazi nagy házuk van.... 

Ő a tesóm. Nem milliárdos, de tényleg szép nagy vityillójuk van. 

---

Teszek-veszek reggel a konyhában, Réka fintorogva becsámpázik.
- Mi ez a borz szag?
- Borz?
- Mi ez a nagyon büdös? 
Esküszöm nem tudom, miről beszél. Tibi segít.
- Semmi, csak anya megpirította a rozskenyerét....
És még mindig nem tudtam, miről beszéltek.

---

- Anya, anya, nézd milyen fantasztikus fekete ceruzát találtam? - rohan lélekszakadva felém Réka. Szemügyre veszem a kérdéses holmit...
- De hiszen ez a szemceruzám, amit ezer éve keresek! 

---

Este jóéjtpuszikat osztok. Ez néha olyan csöpögősre sikerül:
- Olyan jó fiú vagy, Zalán, jó fiú....Maradj mindig ilyen!
- Te is jó lány vagy, anya! - erre elnevetem magam.
- Jajj, úúúgy szeretlek!
- Én is nagyon szeretlek anya....úgy szeretlek. Deeee apát.... - nem folytatja, de nem is kell, megint jellegzetesen csillog a szeme. Aztán mégis megtalálja a mondandóját:
- Tudod, anya, én apás vagyok....
Tudok, persze, tudom....