Miért vagyok ideges?

Hát ez egy jó kérdés. Erre mondaná Tibi, hogy nekem ebben nincs nehéz dolgom, könnyen fenn vagyok a plafonon. Ez így is van, meg nem is. Sokszor tényleg piszlicsáré dolgokon fennakadok, máskor meg elengedek könnyebben dolgokat...Mikor milyen lelkiállapotban kapnak el az események.

Most megint amiatt vagyok mérges, mert Rékának négyes lett az októberi szorgalma és magatartása is. Pont kiszúrtam az imént a MOZA naplóban ezeket a jegyeket. Igazságtalan. Próbálom elengedni, letojni, nem könnyű...

Utolsó hét következik az őszi szünet előtt, de ez inkább vészjósló dolog, mint örvendetes, mert ilyenkor mindig annyi felmérőt írnak. Majdnem ZH-t pötyögtem, no az még odébb lesz...TZ az. Nyelvtanból holnap a mondatfajtákból, az oké. Tollbamondásból szerdán, na az már neccesebb. Ma este írja egy anyatársam, hogy matekból is várható TZ, talán már holnap. HEH?? Arra nem számítottam, bár ha alaposabban megnéztem magamnak a matek könyvet, hát nem lepődtem meg. Viszont mi még idén matekból nem tanultunk semmit a házik mellé, nem volt időnk, ami TZ előtt nem így szokott lenni....Úgyhogy bízom benne, hogy holnap nem írnak, vagy ha mégis, Réka kirázza a kisujjából a nyavalyás mértékegységeket rákészülés nélkül is. Ő egyébként nem tud semmilyen témazáróról, de mivel a héten ki-kimaradt órákról, nem mehetek biztosra. Elmaradt egy órája a fogorvos miatt, egy másik meg az okt 23-i ünnepségen való részvétele miatt.  

Ha már fogorvos, sajnos a két elszíneződött tejfog mára lyukas lett, úgyhogy oda a lyuktalanságnak így 9 évesen...de barázdazárással elvileg helyre hozták neki. Pont egy hónap múlva megyünk fogorvoshoz, a saját kedves doktornéninkhez, majd megmutatjuk neki a kérdéses fogacskákat. Gyorsan csekkoltam mi a helyzet Zalán szájában, huh, azok hibátlanok és hófehérek. Nem nagy dráma, mert Rékának sem a maradó fogaival vannak gondok, de így is elgondolkodtam, a hétvégi bevásárló körút alkalmával nem vettem semmi édességet. Max. sós mandulát és joghurtot. Vége a nasinak, mondtam is a gyerekeknek, hogy TK keksz vagy gyümi, semmi Dörmi, túrórudi vagy ilyesmi. Esetleg fogmosás előtt fél órával. :) Nem mintha cukorkával tömnénk, de azért van mit csökkenteni a cukor szintünkön, ahogy kiértékeltem a helyzet állását.

Közben Zalán lebetegedett, pénteken este arra jöttem haza Ausztriából, hogy lázas. Tibi nem vette észre. Pasik.....Most úgy néz ki, kedden elvisszük orvoshoz, vagy a torka vagy a mandulája, nem tudni, mert semmi baja, csak ippen lázas nurofen után 5-6 órával és fáj egy kicsit a torka. Neki két hetes lett az őszi szünet. Ezzel párhuzamosan lemondtam (mármint magamban, nem kérdezett senki :)) a keddre tervezett szülői értekezletet Zalán csoportjában, sajnos szelektálnom kell és ezt nem ítéltem annyira fontos dolognak. 

Holnap fogadóóra a suliban, majd délelőtt ha lesz agykapacitásom, összeírom a kérdéseimet a tantónéniknek, mert jegyzetek nélkül kevés dolog fog eszembe jutni. Begyemben van a magatartás szorgalom jegy, de egyébként sok bajom nincs velük. Csak az, ami talán az összes iskolában befigyel, hogy túl sokat várnak el a gyerekektől több szempontból is és túl nagy rajtuk a nyomás. Jó, nyilván nem kell minden különórát rápakolni a gyerekre, Rékának ugye lehetne 14 órával kevesebb elfoglaltsága, de hát az mind olyan, amit szeret. Ja tényleg, meg kellene érdeklődnöm, hogy leadhatjuk e azt atlétikát, ha a vívást nyomjuk. Bízom benne.

Az előbb jutott eszembe, hogy holnap lesz a hetedik házassági évfordulónk. Mintha most lett volna. Tibi minden évben ezt mondja. Dehogy, olykor mintha ezer éve lett volna.  Valamelyik délután konkrétan arról beszélgettünk, hogy 2002-ben vagy 2003-ban találkoztunk. Nem tudtuk eldönteni. Úgyhogy ez már vagy Alzheimer vagy Parkinson, én nem tudom, de ez az első év, amikor egyikőnk sem emlékszik. :))) De arra igen, hogy mennyi szép emlékünk van együtt, hogy milyen boldog évek voltak ezek, még ha nem nehézség nélküliek. A gyerekek a legnagyobb kincseink és mi sziklaszilárdan számíthatunk a másikra. Most visszaolvastam, mit írtam az elmúlt években megemlékezésül a posztokban, jókat vihogtam a "MI mondtuk" rovatokon. Idén nem futotta ilyesmire sajnos, pedig ha lenne időm elmélyedni, biztos jutna eszembe néhány vicces fordulat. Majd töröm a fejem, hátha utólag meg tudok örökíteni néhány ránk jellemző párbeszédet. :) 

UI: Amúgy  2003-ban találkoztunk szerintem. Én arra szavazok.

2009

                                                                              2008

2015