Mindent vitt

Szeptemberben mindig a Tiszaligeti napok alkalmával megrendezett bográcsozáson röffen össze először az osztály és annak felmenőinek sora. Most az új tantónénikkel illetve az új osztálytársakkal ez érdekesnek tűnt, de igazából amíg el nem készült a vadhúsból főzött babgulyás illetve el nem fogyasztottuk azt, valahogy nem sok időt töltöttünk a közösségben. A gyerekek öt perc után elkezdtek unatkozni, úgyhogy felderítettük a szomszédban tartott afféle mini sportág választót. A gyerekek nagyon jól érezték magukat és magasan a vívás vitte náluk a prímet. (Habár Zalán tényleg olyan ügyesen áll több sportághoz, hogy csak pislogtam.)

Azt már megtudtam, hogy keddenként és csütörtökönként van edzés 17-18.30-ig....Habár most úgy érzem, hogy kapacitásom 97%-án pörgök, valahogy azt érzem, hogy muszáj őket levinnem vívni. Hiába magyarázom magamnak, hogy ezzel még ráérünk, mert a vívás pont olyan, amit el lehet kezdeni akár 14-15 évesen is.....Általában úgy szokott lenni, ha ilyesmit érzek, akkor piros hó is eshet, én megyek a saját orrom után. Úgyhogy még fogalmam sincs, mi lesz a szerdai és pénteki házikkal, továbbá, hogy hogy juttatok el két gyerekek öt órára az edzésre, amikor én magam is fél ötkor érek be a városba a munkahelyemről, de mindegy is. Mert ha szeretni fogják a vívást, úgyis megoldjuk. Ha meg nem, akkor úgyis tárgytalan az egész.

A babgulyást megettük és utána a csokis fánkot is (nagyon finom volt), majd maradtunk asztalbontásig. Szó szerint, mert a sörpadokat egy halomba Tibi és még egy apuka rakta össze. A tantónénikkel egy szót nem váltottunk, ők korán távoztak és állítólag nem igazán "olvadtak ki", de hát mindegy, nem ez a lényeg, hogy mennyire közvetlenek és cukik. Ettől még lehetnek jó tantónénik, asszem. Hétfőn mindenesetre szülői értekezlet.