Huh, ez a hétvége!

Nem sokkal az után, hogy megkönnyebbülten felsóhajtottam, most aztán végképp kitört a hétvége. Valami borzasztó dolog történt. Késő este, ahogy már éppen lefeküdni készülődtünk és álmoskásan botorkáltam a lakásban, Réka talált magában egy kullancsot! ÁÁÁÁÁ! Azaz nem volt éppen ilyen egyszerű, először csak valami púpot tapogatott ki a buksiján. Alaposan szemügyre vettem a kritikus területet az IKEÁból vásárolt led lámpa segítségével. Még soha életemben nem láttam EMBERBEN ilyen vérszívót, kutyában és macskában már sokat. Elég borzasztó, ha belegondolok. Egy vészívó x számú lába kapálózik a gyerkőc koponyájában, miközben a fej maga nem is látható....Egy pillanat alatt leizzadtam, pedig nem sokkal korábban zuhanyoztam. 

Réka sírt, Tibi - meglepetésem - pánikba esett, Zalán pislogott én meg...izzadtam és lázasan a netet kutattam. Azt gondoltam, talán a sürgősségi túlzás egy kullancs esetében, egyébként sem volt még látható méretű a potroha...vagy legalábbis nem volt akkora, mint azok, amiket macskákban láttam.  Tibi közben fel és alá szaladgált a hálóban és csupa olyasmit mondott, amitől Réka csak még hangosabban sírt, pl. hogy a kullancs HALÁLOS betegségeket terjeszt és mit csináljuk, ó, mit, ha fertőzött a kullancs????????? 

Végül a második számú szemöldök csipeszem (sajnos csak a második, szóval nem tudni, mennyit sejtett a végzetéből a kullancs és mennyi mindent hányt vissza stresszében Réka fejébe.....) megtette a hatását és a kullancs nagy része megvált Rékától. Viszont sajnos a feje beleszakadt....

Mire el tudtunk aludni, bőven elmúlt éjfél, Tibi reggel hatkor újra fenn volt. Nagyon be vagyunk tojva, mi lesz, ha fertőzött a kullancs, egy halom betegséget terjeszt, amiből a legnagyobb gáz nem is feltétlenül gyógyul maradéktalanul...Node erre nem gondolunk, vagy legalábbis igyekszünk. Legalább két - három hét, tünetmentesen, mire megkönnyebbülhetünk, hogy nem lesz következménye a kullancs támadásának. 

A tanulság, hogy talán mégis be kellene adatni a gyerekeknek a kullancs elleni oltást. Ami ugyan Lyme és még egy sor nyavalya ellen nem vég, de a legveszélyesebb ellen igen, az agyvelő- és agyhártyagyulladás ellen. Ha erdei iskolába vonulnak a gyerekek, sokat vannak réten, kertben, játszótéren, szerintem érdemes, most már azt mondom. Pedig nem vagyok egy oltás párti....

Nagyon bízom benne, hogy Rékának semmi baja nem lesz ettől a nyavalyás kullancstól....főleg, hogy két hét múlva el is utazunk pár napra, magyarán nem leszünk doktornéni közelben...

Szombaton sütöttem túrós és nutellás buktát, frissítettünk ruhatárat (természetesen a gyerekeknél, arra nem jutott idő, hogy igazán én is szétnézzek. Na jó, vettem egy Mickey egeres hálóinget, mert még mindig gyerek vagyok, forever....) Otthon anyunál kirántottunk két kiló karajt, sütöttünk krumplit és kanyarítottunk uborka salátát. Ja, előtte még leszedtük a cseresznyét a kertben, mármint amit nem zabáltak le a madarak. Azok a nyavalyás seregélyek.... Közben hazaértek tesómék is, a német-magyar focimeccset már együtt néztük. Jártunk temetőben, vásároltunk anyunak ezt és azt, amit kocsival kényelmesebb hazavinni, pl. virágföldet, ásványvizet....Este 10-re hulllllla fáradt voltam...nagyon-nagyon....

Vasárnap 10-re voltunk hivatalosak a Nefag-ra családi napra. Szülők, gyerekek, tantónénik, a 2B-ből...Pont 10 óra volt, amikor itthon felmostam, amit fel kellett, megreggeliztünk, utána a gyerekek elvonultak játszani. Egy ideig nyaggattam őket, hogy megyünk a nefagra, akkor megyünk?? De nem is válaszoltak, úgyhogy leheveredtem a kanapéra és azon nyomban elaludtam. Később eleredt az eső...nem is tudom, valahogy már nem volt kedvem menni. Vagyis volt, de mégsem....Pedig husit sütöttek és vadhúsból volt gulyás, mármint a családi napon. 

Igazából  bánom, biztosan jól érezték magukat, a tantónénikkel az utolsó ilyen program volt. De hát ez van, erről már lemaradtunk. Ugyanakkor meg nagyon nem kár érte, együtt voltunk négyesben, amiből úgyis olyan kevés van. Az iskolából meg annyira elegem van, hogy jobban várom az évzárót, mint Réka. Tudom, hogy ez azzal van összefüggésben, hogy már nem vagyok "főállású" anya (az sosem voltam), meg azzal, hogy ez az év vége lassan jön el és már egyáltalán nincs hozzá türelmem. 

Hát ennyi volt a hétvége. Nehéz hét volt ,fárasztó és szomorú, remélem, a következő vidámabb lesz....