Szülői értekezlet

Fél hét után pottyantam haza az értekezletről a szakadó esőben. Még szerencse, hogy egyik anyatársam hazahozott. Feliratkoztam, hogy sütök süteményt a farsangra. Csak két ilyen sorstársam akadt, plusz valaki tortát is hoz, ez a szokás. Csokis kekszet dobok majd össze, az itthon az aktuális kedvenc. 

Sok minden új, eget rengető nem történt, a téma a félév értékelése illetve a jövő félév feladatai voltak elsősorban. Bekukkantott a német tanárnéni is, minta feladatokat osztogatott "tagozatra bontó" példányokat. Ez egy új kifejezés, de gyakori lesz mostanában. Egyelőre borzasztóan hangzik, hogy három dolgozatot írnak egymás után, minden hónap végén május végéig és még tétje is van...Most 30 fős az osztály, ebből 22 jelentkezett a tagozatra. A másik osztályban 23-an vannak (valahogy elpárolgott onnan legalább 6 gyerek a múlt év eleje óta), még nem ismert, hogy milyen arányban kívánnak tagozatosok lenni...

Aztán jött az ofő a maga kis beszédével, hogy a tagozat milyen nagy teher és hogy nem elég hozzá önmagában a jó (inkább nagyon jó) képesség. A németet nagyon nyomják majd, külön tanár itt ismeretlen fogalom, elég az, amit a suliban oktatnak, sőt. De izé, gondolja meg mindenki nagyon jól, mert kemény lesz, na. Felszólaltak anyukák, akinek már felsőtagozatos gyermekük is jár a suliba. Egyikőjük úgy nyilatkozott, hogy az idei felvételiken nagyon jól szerepeltek a gyerekek, magas pontszámot értek el, annak ellenére, hogy volt némi mizéria a matek körül. Ugyanakkor emögött nagyon sok munka és felkészülés is áll, nem adják ingyen a legjobb gimikben a helyeket...Gyakorlatilag tavaly nyár óta erre a felvételire készültek a mostani nyolcadikosok!! Másikuk a német nyelv erősségét emelte ki és hogy milyen klasszul tanítják itt a németet. Egyelőre ebből mi még nem érzünk semmit, ahogy azt már ezerszer leírtam. A harmadik nem kért szót, pedig érdekelt volna a véleménye, mert négy gyermeke van és a legkisebb Réka osztálytársa. 

Ofő témaváltásként megjegyezte, hogy nagyon jó kis közösség van az osztályban, a gyerekek szó szerint szeretik egymást, keresik egymás társaságát. A béke szigete az osztály az alsó tagozaton. Múltkor pl. Réka padtársa felkiáltott fájdalmasan, miszerint otthon felejtette a reggelijét, mire egy egész halomnyi ennivalót dobtak neki össze a többiek, mert jószívűek. Na hát azt eddig is tudtam, hogy 3 kekszből 1 Rékáé...ehhez kétség sem fért. 

Megkaptuk a kódokat az elektronikus naplóhoz, de az imént néztem, Réka esetében még teljesen üres. Azt is be lehet állítani, hogy e-mail érkezzen minden olyan jegyről, ami a naplóba kerül. Ami annyira nem tetszik, az az, hogy mostantól jegyeket kapnak mindenre. Ez a csillag és százalékos dolog sokkal barátságosabb volt, nem értem, miért nem maradhat ez legalább negyedik osztályig. Kiemelte az ofő, hogy ezentúl nem elég, ha pl. rajzból elkészül a mű, máris csillag jár érte, nem, ezentúl jegyet kap rá a gyerkőc. Hát nem tudom, remélem, bőkezű lesz mindkét tantónéni. Friss jegyünk, tulajdonképpen az első a matek füzet külalakjára adott ÖT ALÁ...Bár a legelső az "okos nyúlra" beírt ötös, ami a második félévre tolódott. 

Végül megtárgyaltuk a farsangot, felosztottuk, hogy ki mivel járul majd hozzá. Befizettem a februári úszást és az osztálypénzt. Majd hazaestem. Nyolc órakor derült ki, hogy hopszi, mégis volt környezet házi, a táskába még nincs bepakolva és mi az, hogy villanyoltás kilenckor????