Aktuális

Tegnap átmenetileg ránkszakadt a tavasz. Előbújtak a katicabogarak és a pókok, egészen langyos volt a levegő ebédidő magasságában, amikor Rékát haza kellett hoznom a suliból az osztályozó értekezlet miatt. Talán ettől, talán mástól, én csak úgy vonszoltam magam egész nap, rossz volt a közérzetem és ha tehettem volna, akkor a fejemre húzom a takarót és alszom egész nap. Nem volt tehát egy virágos nap a tegnapi, ólomlábakon járt az idő....

Délután azért elmásztam a skacokkal együtt az uszodába. A buszon jófejek voltak a gyerekek, az egyik olyan gyorsan eltűnt a busz hátuljában, hogy a szétszórt eszemmel abban sem voltam biztos, hogy Zalánt nem hagytuk a buszmegállóban. Hiába biztosított Réka (figyelitek, ő engem!), hogy Zalán hátul matat valahol, azért igazán akkor nyugodtam meg, amikor Zalánkám felbukkant újra mellettem, átfúrva magát néhány emberkén. 

Réka a sofor mellett, a terebélyes bazi szélvédő előtt vert tanyát, Komolyan felmérte a terepet, majd kijelentette:

- Ha most nekimegyünk valaminek, mi halunk meg legelőször..... - akkorát nevettem volna, ha éppen itthon vagyunk....így csak elfojtottam egy vigyort. Ez annyira Rékás volt...3 megállóval arrébb szépen leszálltak a járgányról, ahogy kell.

Az uszodában vidáman pancsoltak a gyerekek negyed öt és fél öt között. Pontosabban 16.35-ig. Akkor feltűnt a színen Gyuri, az oktató és Zalánon megnyomtak valami gombot. Látszatra egyik pillanatról a másikra megváltozott a hozzáállása, kimászott a vízből, leült a padra és közölte, hogy ő utál úszni és nem megy úszni....Lestem ám rá nagy kerek szemekkel. Erre nem voltam felkészülve. Pont az történt, amitől a legelején tartottam. No lám be is következett, csak némi késéssel. Közben Réka is elsírta magát a vízben, mondván, hogy ha Zalán nem jár úszni, akkor nem fog megtanulni és ha nem tanul meg ,akkor ő kivel fog úszkálni itt meg ott és amott....Kapkodtam a fejem egyikről a másikra, hogy ezek valami olyan gázt szívtak, amit én nem? Sírós gázt? 

Gyuri kiszúrta, hogy gubanc van, leült mellénk a padra és tapogatolózott, hogy hol lehet a bibi. Zalánból nem dőlt a szó, úgyhogy végül átment a haladókkal a mély vízbe. Ahogy beszélgetni próbáltam Zalánnal, annak a szeméből ömleni kezdtek a könnyek. Hogy ő ezt nem akarja, nem tudja, utálja....Nem győztem törölni a sok sós cseppecskét. Biztosítottam róla, hogy  1) nagyon ügyes, bámulatosan ügyes, a legügyesebb 2) Maradunk és kész. Megtanul úszni, mert tudom, hogy képes rá, ügyes benne. 

Mivel Réka hívott a mélybe, hogy megmutassa, hogyan úszik mindenféle stílusban, magára hagytam Zalánt a padon. Biztattam, hogy pancsoljon nyugodtam vagy gyakorolja a siklást, amíg a többiek úsznak. Persze nem tette. Mire Réka eltempózott a medence túlsó felébe és nagyjából fél úton járt vissza, azt láttam, hogy Zalán eltűnt a padról. Majd észrevettem, hogy Gyuri kezei között van, ott beszélgetnek. Úgy gondoltam, mivel elvileg már tart az óra, én nem avatkozom bele, valószínűleg úgy sem lenne sok értelme. Egyelőre nem mentem a tanmedence közelébe, óvatosan leültem Réka közelében a mély víznél. 

Ahogy a haladók végeztek, mindenki a tanmedencében gyűlt össze, négy gyerkőc és egy felnőtt. Közöttük volt Zalán is. Láttam, hogy sír és engem keres - régi emlékek, ha visszaköszönnek - de nem mozdultam. Egészen addig nem merészkedtem közelebb, amíg nem láttam, hogy valószínűleg visszanyerhette az önbizalmát, amiből valamilyen oknál fogva kibillent, mert dolgozik szépen és igyekszik. Ennek a jegyében is folyt az óra. Ma folytköv.. 

Cs. óvónénivel is beszéltem pár szót, azt mondja, a kommunikáció a felnőttekkel nem javult, sőt. A közös játékoknál, feladatoknál újabban nem jelentkezik. Régebben még lelkes volt, bár ha felszólították sokszor inkább hallgatott. Most ebben a tekintetben tett egy lépést hátra. Azt kérdezte tőlem egy anyuka tegnap, hogy miért hagyom oviban Zalánt, ő látja, hogy értelmes fiú, májusi vagy sem, ilyen gubanc vagy olyan, mehetne iskolába ősszel. De persze a mi döntésünk...ugyanakkor ez az ovi csak állóvíz, gyerekmegörző....és folytatta mindazzal, amit én is tudok. Nem feleltem neki semmit érdemben, mert életemben először beszélgettem ezzel az anyukával, nem ismerjük egymást annyira. Ő sem ismerheti Zalánt. Ez a jobbik megoldás, azt gondolom, hogy hét évesen megy suliba. Amaz meg lett volna a vakmerőbb. Lehet, hogy az lett volna a helyes.....nem fog kiderülni. Könnyű dönteni egy decemberi gyerkőccel, amilyen Réka és amilyen ennek az anyukának a kisfia is. Akkor optimális esetben egyszerű a döntés. Mi a biztonságosabb mellett döntöttünk, azt hiszem. Mert egyébként meg hiszem azt, hogy ebbe az iskolarendszerbe általánosságban nézve, hat éves gyerek nem való. 

Haladtam ma reggel fél 9 és 11 óra között a páva tollaival is. Először úgy tűnt, sosem leszek kész a tíz tollal az életben (még nincsenek is készen, ami azt illeti), de látom az alagút végét. Ami meglepett, hogy élvezem a varrogatást, egyelőre a barna filcre ráöltöttem a zöld színt. Még a díszvarrás hiányzik kb. 7 tollról, abba bevonom Rékát is, ha lesz kedve, hagy vegyen részt ő is a alkotó munkában. :) Ha a díszvarrás is kész, jöhet a maradék 2 szín ragasztása, a szalagok rávarrása a tollakra és azok rögzítése a farkon. Hétvége feladata a páva bóbita megalkotása. Már előástam egy ezüst színű hajráfot. Illetve tanulmányozom, mi a bánat van egy páva fején!!!