134, egy másik dimenzió

Emlékszem, annak idején, amikor Réka volt iciri-pirici, kész aranybánya volt a Tesco-ban vásárolni neki mindenféle ruhaneműt. Azt nem egészen állítanám, hogy olcsó is, mert manapság kevés holmira merném rámondani, hogy az, de választék volt bőven szebbnél szebb holmikból. Akkor még nem is tudtam, hogy milyen jó dolgom van. Illetve, hogy lesz ez még így sem.

Minap egyik drága jó ismerősöm beadott három nagy szatyor ruhát, amit a leánykája kinőtt, hogy válogassak kedvemre, aztán majd elszámolunk. Többek között kibányásztam belőle 3 fleece-t, két vékonyabbat és egy pihe-puha vastag polár pulcsit, piros színűt. Szinte újszerű állapotban volt, hát hamar eldöntöttem, hogy kimosom és ha megszárad, már hordhatja is Réka. Éppen mostanában nőtt ki 3 kardigánját is, hát időszerű volt a vérfrissítés. Így is lett, másnap, amikor indult iskolában, még félálomban ráaggattam a pulit. Kérdésemre, hogy tetszik e neki, így felelt:

- Igen, de jobban szeretem a saját ruháimat..... - először nagyot néztem, hogy ez meg mit jelent, aztán rájöttem, hogy hehehe....nem ismeri fel legújabb ruhaneműjét. Nem arról volt szó, amitől egyébként már tartok, mert a küszöbön van, hogy használt ruhát nem vesz fel, hanem csak hogy nem volt neki ismerős a gúnya. Huhhh....Pedig ha egyszer kitalálja, hogy örökölt ruha nem jöhet szóba, benne leszek a slamasztikában, nyakig.

Mostanában nagy lépést tettünk, újabb életszaka zárult le RékaCicának, többé már nem jók rá a 128-as ruhák. Ez pedig azt jelenti, hogy a 134-170-ig számozott részleghez kell slattyogni minden üzletben. Ami szomorú dolog, mert ezek amolyan kiskamasz-kamasz ruhák, vagyis egészen másmilyenek, mint a 98-128-as méretezésűek. Általában ebben a méretben nagyon kicsit a választék (pl. Tesco - Szolnok) és ami van, az is bűn ronda. Én nem is értem. Ez a korosztály kihalt, megritkult, nem is létezik? Nekik nem kell ruha? Amíg C&A-éknál, TAKKO-éknál és Tesco-éknál egész pofás kis kínálat van 98-128-ból (vagyünk egy jobb napot), addig szinte semmi érdemleges  134 felett. Vagy ha mégis, abból csakis 162-es méretben....

Úgyhogy először reflex-szerűen még mindig a 128-as ruhákat keresem mindenütt, majd észbe kapok és búbánatosan masírozok át a 134-esekhez, ahol rendre nem találok Rékának semmit. Semmi szépet, úgy értem. Nosztalgiával és némi sóvárgással róttam a sorokat a múltkor a Tesco-ban a hatévesek cuccai között, ott sem találtam mindig megfelelő ruhát Rékának, de még mindig nagyobb esélyem volt, mint most a nagyobb mérettel. Ezek a ruhák egyszereűen nem csinosak, nem szépek. Ami még rosszabb (ha lehet ennél rosszabb) minimális a választék. 2 féle felső és egy nadrág? Mi a bánat folyik itt? 

Szerencsére (?) Réka egyelőre cicanadrág és felső/póló kombinációjában tölti napjait (tél lévén dupla cicanadrágban), a H&M pedig egész jó cicanadrágban (nagyon másban csajos szempontból nem is) Hozzá pedig elsősorban fleece-ket hord, melyeket Decathlon-ból vagy - lásd fentebb - anyatársaimtól szedhetek össze. Úgyhogy akkora baj nincs is, no problémó. Elvégre hiába vennék én neki csinos ruhát vagy nemcica nadrágot, úgysem hordaná. Ahogy a csini blúzait vagy belebújós pulcsijait sem. De akkor is. Piszkálja a csőröm. Új méretünk ruha kínálata megközelíti vagy alulmúlja azt, amit annak idején gyerekkoromban anyukám tapasztalt a tervgazdálkodás idején a helyi szocialista állami üzlet gyermek részlegén.  Ha nem lennének olyan anyatársak az ismerőseim között, ahol a leánygyermek 10-11 éves, leánykámra az elruhátlanodás réme vetődre, mint fenyegető árnyék....

Hát valahogy csak lesz. Réka egyébként múlt héten két cicanadrágot is kilyukasztott, az egyiket két helyen is, úgyhogy volt egy körünk a Müller-be gatyamatricákat venni, amelyek segítségével tovább hordhatja a cicagatyóit. No de ez már egy másik téma lenne...Réka és az ő cicanadrágjainak különös élete.