Hol is tartottam?

Az utóbbi időben valahogy lelassult a világ körülöttem. Teljesen olyan, mintha már hetek óta itthon szenvednék és lábadoznék, pedig hát nem így van, akárhogy is számolom. 

Szóval az úgy volt, hogy pénteken visszavánszorogtam a dokihoz, hogy nem teljesen oké minden, nem hogy javulnék, de rosszabbodik a helyzet. Antibiotikummal. Ránézésre rávágta, hogy nagyon nem tud mit tenni, sok folyadék, tartsam magam melegen, még több folyadék és pihenés, köptető, antibogyó...ennek hatnia KELL. Aztán meghallgatott és konstatálta, hogy hinnye, ennek fele sem tréfa, dzsezzeljek be villámgyorsan egy tüdő röntgenre, mert nem tetszik neki, amit hall. Hozzáteszem, Tibi még a váróban borítékolta, hogy ez a lépés jön és nem új gyógyszer, így aztán nem lepődtem meg nagyon. 

Én tudtam, hogy nega lesz, női megérzés. Vagy valami olyasmi. Egyébként tök jó élmény volt a röntgen, már amennyi feltöltődést az ilyesmi tud adni a jámbor magamfajtának. Tiszta és rendezett minden, a gép modernnek tűnik, az asszisztensek kedvesek, az orvos megsimogatja a buksim és elmagyarázza a lelet jelentését, a keresztnevemen szólítanak, szóval minden kafa. Egy óra alatt sorra kerültem illetve az eredményt is a mancsomba nyomták. Hát persze, hogy negatív. Minden oké, csak éppen erőm semmi, alig kapok levegőt és úgy érzem, mint aki tényleg nagyon nagyon beteg. Mint talán még soha. Tényleg!

Talán ott követtem el a hibát, hogy a hétvégét nem töltöttem ágyban, mint kellett volna. Szombaton pl. átsétáltunk megnézni a házat, ahol iroda és melléképület is lenne a lakáshoz...hazaérve (hideg levegőről a melegbe) a hörgőim teljes sztrájkba léptek. Fulladoztam és levegőért kapkodtam, öklendeztem és a köhögtem vég nélkül. 

Hétvégén mindkét este 39 körülire felment a lázam. Nekem nem is szokott lenni lázam. Az volt az első jele, hogy melegséget éreztem a légcsövem körül, aztán már a torkomban is, majd hopp....a lázmérő pillanatok alatt 39 körülire ugrott. Vasárnap estére egy picit sikerült összeszednem magam egy szem algopyrinnek hála, akkor éreztem először a két napban, hogy kicsit kitisztul az agyam és elviselhetően érezem magam.

Mivel elfogyott az antibiotikum, visszamentem az orvoshoz hétfő reggel. Az egy mázli, hogy itt soha nem kell várni 2-3 embernél többre, még olyan is van, hogy azonnal bemehetünk a rendelőbe. Ez egy üdítő érzés a gyerekorvosnál eltöltött, roma folklór esttel egybekötött órákkal....Elrebegtem, hogy hát sajnos, nem sikerült meggyógyulni. Nem akarta elhinni. Mármint nem kételkedett a szavaimban, csak láttam rajta, hogy őszintén meg van döbbenve. Amikor aztán meghallgatott (vizsgált kb. 3x annyi ideig, mint szokott), megosztotta velem a hírt, hogy még rosszabbul vagyok, mint pénteken voltam. Azt nem mondta, hogy meg fogok halni és irány a kórház, de előtte még rendelkezzek a gyerekeim jövőjével kapcsolatban, bár én hallani véltem. :) Valamit diktált az asszisztensnek a gépbe, mint afféle fejleményt, full latinul, mire én, a kis kíváncsi megkérdeztem, hogy az most jó vagy rossz. Rossz. - felelte vészjóslóan a doki, de nem magyarázott többet. Milyen kár, nem? 

Kaptam labor beutalót,"olyan régen voltam" felkiáltással.  (2010). Összehajtottam a papírkát, azt motyogtam, hogy ha majd jobban leszek, elmegyek a laborba, mire a doki felkapta a fejét. Igazából csak utólag esett le a nagy eszemmel, hogy neki bizonyosan kellene valami adat a leletből, hogy most akkor megmaradok e vagy nem. De akkor miért nem mondta? Olyan régen voltam....Nahiszen. Tibit 20 éve bökték meg utoljára, amikor katona volt, őt még sem jutott eddig eszébe elküldeni vérvételre. Ez gyanús lehetett volna. Mindegy, rám hagyta, illetve megígértette velem, hogy még a héten csapoltatom vérem, hiszen ráérek, dolgozni úgy sem fogok tudni.....Tényleg nem. 

A legrosszabb (szoros a verseny) talán az, hogy éjszaka nem tudok aludni, egyáltalán, a pihenés, mint olyan, valójában nem létezik. Olyan van, hogy "most éppen nem köhögök". Nagyon csinálni sem tudok semmit, egyrészt mert nem is szabad, másrészt mert nem is tudnék. Tegnap egy adag ruhát kiteregettem, de félúton pihegve le kellett ülnöm, nem kaptam levegőt!!!! 

Kaptam másfajta antibogyót Augmentin duo 875 mg, még egy üveg köptetőt, mert egyet már benyakaltam....aztán majd valamikor menjek vissza, ha úgy érzem. A doki szerint ez nem ezen a héten lesz!!! Addig meg táppénzen akar tartani. És csak csóválta a fejét, hogy hogy lehet az, hogy egy egészséges embert így kicsinál egy ilyen nyavalya....Hát így...Szerintem, ha felgyógyulok is, nem itt lesz a történet vége, tuti el fog küldeni vizsgálatra valami tüdőgyógyászhoz. Remélem, csak meggyógyulok mielőbb....

Rékának ma van a zeneiskolai furulya "fellépése", persze nem tudok ott lenni, remélem, Tibi tud majd legalább fotót készíteni. 

Hát ez van...Advent az sehol az én lelkemben....