Semmi különös....

Nagyon várom a péntek délutánt....Fáradt vagyok máris.

 

Tegnap kaptunk egy halom paksamétát az oviban is, melyet ki kell tölteni. Étkeztetéssel kapcsolatos. Jó, majd kitöltjük. Otthon neki is álltam, de az egész napos légkondi kikészíti a szemem, úgyhogy félúton feladtam. Vacsorát is készítettem, de majd csak ma tálalom, tegnap este hideget ettünk, hoztam friss kenyeret a pékségből, friss tej is volt otthon....Jót ettek a gyerekek (is). Réka mondott is egy helyeset.

 

- Na milyenek az elsősök? Nem fura, hogy vannak nálatok kisebbek? - ez voltam én.

- (Réka forgatja a szemeit, amellett, hogy a falatot is a szájában) ...Jaj, hát az egyik....fogalma nem volt, hogy az igazgató lányát macerálja, nekem kellett figyelmeztetni, hogy jobban jár, ha leáll.

 

 

Gyorsan átfutottam a házit, órai munkát, szépen dolgozott Réka. Fura, hogy suliban sokkal összeszedettem és fókuszált, mint itthon. Jobb így, mint fordítva. Kaptak magyarból még két könyvet, melyen idegen név díszelgett. Réka megvárta, míg kicsodálkozom magam és minden bennem felmerülő kérdésnek hangot adok, pl. hogy kinek a könyvét hozta haza véletlenül és ki az a Gergely, nincs is ilyen osztálytársa....majd közölte, hogy azok tartós könyvek. Szóval rögtön 4 tk ill. mf van magyarból és ehhez dukál 4 füzet. Örültem neki, nem véletlenül vettem 10-10 füzetet legalább vonalasból és "kockásból" is.....

 

Lemaradt a zsírkréta, az olló és a számkártya, de igazából csak az olló, mert a számkártya nem volt rajta a tanszerlistán, csak Réka kis kobakjának listáján. Zsírkréta pedig ott figyel az íróasztalán (ceruza formátum). Réka nem tette be a táskájába, bár kértem, szóval ma is otthon marad. Én már nem pakolom be, majd előbb-utóbb ő....

 

Este együtt pakoltunk be a táskájába, mert a mappák még nem készültek el véglegesen. Tegnap címkéztük fel a környezetet és tettük bele a könyveket, füzetet, Réka Frozen-eset választott a német cuccára. Remélem, német órán nem lesz Jégkorszak és fagyos hangulat....

 

Az oviban Zalán egyik cimborájának apukája fogadott, hogy tök jót talált ki, menjenek a gyerekek a Rákócziba, egy osztályba, milyen szupi lesz együtt akár 4 cimbora is...Egészen magával ragadott a lelkesedése, amikor is rájöttem, hogy mi nem is tervezzük igazán komolyan ezt az iskolakezdést jövőre....Meglepődött. Én meg elgondolkodtam. Milyen jó lenne pedig! Elképzeltem, hogy mennyivel könnyebb az iskolakezdés, ha van ismerős, sőt, cimbora. És tényleg milyen idilli lenne a haverokkal....Hát majd meglátjuk. Olyan jó, hogy mindig érnek benyomások jobbról és balról,amik felkavarják az állóvizet.

 

Reggel könyörtelenül keltem a gyerekeket fél 7-kor. Igaz, Zalán akár 7-kor is ráérne ébredezni, de mivel Tiborom bizonyított tavaly, hogy ő aztán alvó gyereket fel nem ébreszt, hát nekem muszáj. 8 kor eddig még ott volt az oviban mindkét nap. Hogy meddig tart ez így, az kérdés. Ennek ellenére este fél 11-kor még ébren forog az ágyában, nem alszik. Azt nyilatkozta tegnap, hogy nem fáradt. Majd megkérdezem az oviban, hogy ugye 3 órakor legkésőbb van ébresztő, mert az nem normális, hogy 10 után még ilyen éber legyen. Visszaküldtem az ágyába fél  11-kor is, harmadszor, de akkor már könnyek között motyogta, hogy nem tud aludni. Persze jött az ölelés, simi simi, de csak közöttünk szenderedett el 11 körül. Élmény volt riasztani reggel...el lehet képzelni.

 

Na megjött a főnök.