Szomszédok 2.

Velünk szemben egy hatlakásos társasház áll. A földszinten az egyik lakásban a "bibírcsókos" nő él, ahogy meg tudom ítélni, egyedül. Talán egy fia lehet, ünnepekkor egy pici zöld autóval látogatóba érkeznek. Hogy miből gondolom, hogy nem lánya van, nem tudom megmondani. Női ösztön. A Bibírcsókos valami butikban dolgozik, valószínűleg nyugdíjas. Előszeretettel söpröget és rendezkedik az előkertben, sövényt nyír, havat lapátol, mikor mit. Sokoldalú. Nem köszön, ha én nem kezdeményezek. Ha van kedvem, szoktam. Ha közel jön, pláne. 

A mellette levő lakásba pár éve új lakók érkeztek, egy idős házaspár. Valami professzor volt az öreg, tudósféle. Úgy is nézett ki. Kecskeszakál, tekintélyt parancsoló tekintet, magas, ösztövér alkat. Mosolyogtam rajta kezdetben, mert a szórakozott prof pontos mását adta. Szinte táncolt, ahogy gyalogosan járt. Aztán szemmel láthatóan kezdett leépülni, talán Parkinson, talán más....Szomorú volt nézni így ismeretlenül is. Egy idő után már nem köszönt nekem, újabb idő elteltével eltűnt az utcáról egy az egyben, majd a néni feketében kezdett járni. Nem kellett semmit kérdeznem. Állítólag a "gyerekek" befolyásos személyek a városban. Orvos, bíró a menye és a fia, de hogy ki melyik, fogalmam sincs. 

Az első emeleten új lakók laknak 1-2 éve, semmi különös, egy középkorú házaspár felnőtt (vagy olyasmi) fiával. Előtte egy idős bácsi élt itt, akit sokat láttam "napozni" az erkélyen. Úgy messzebbről nézve apura emlékeztetett. Akkor még nem tudtam, hogy lesz ő még annál törődöttebb is....Aztán meghalt egyszer csak és a felette lakó lányáék eladták a lakást. Ezeknek a Középkorúéknak. 3 szoba, étkező, két lodzsa és garázs. Saját vízóra nincs. Mindent tudok. A hölgyet csak akkor látom, ha tereget a lodzsán. Kettő közül sem szúrnám ki, ki is ő. Nyáron a lodzsa dzsungellé változik. Mellettük egy nagymama/nagypapa duó éldegél, szintén nem tudok róluk sokat mesélni. Már akkor sem láttam őket szinte egyáltalán, mikor még itthon voltam egész nap és ráértem. A néninek Réka szerint rózsaszín a haja és sötét szemüvegben jár. Igazából inkább narancsszín a haja és nyáron nem látni napszemüveg nélkül. 

A második emeleti lakók azok már érdekesebbek. Ez a lakás is eladó volt valamikor és én bele is szerettem VOLNA, ha nem akkora a konyhája, amekkora (mini)....így csak fellángolás volt az egész viszony közöttünk. Jó "kis" lakás pedig. Könnyen be tudtam volna költözni. Egy szép nagy nappali lenn (cserépkályhával), ez kompenzálta, hogy némileg sötét volt. Még egy szoba mellette, odafenn HÁROM, fürdőszoba és egy hatalmas "LOMOS"....tároló. Fürdőszoba lenn is, étkező....Szuper lett volna nekünk. Csak hát....na mindegy. Szóval ezt a lakást egy fiatalABB pár vette meg, akkor még az asszonyka terhes volt a második gyerekkel. A nagyobbik fiú a Waldorf suliba jár, ami nekem mindig gyanús. Nem tudom, miért, de az. Két autójuk volt, de semmi nagy márkák. Találkoztunk párszor velük, kölcsönösen levegőnek néztük egymást. Kezdem tanulni ezt, hogyan kell, egész jó vagyok már benne. Párszor már azt hittük, elköltöznek a vadiúj, csilli-villire felújított lakásból, aztán kiderült. hogy csak egy halom bútortól szabadultak meg vagy a zongorától....Nem is értem, de a lényeg, hogy sok-sok holmi egyre másra MEGY, de ők maradnak. Volt egy időszak, amikor fél évig sem láttuk színüket sem, aztán megint előkerültek. Felettébb különös, nem? Érdekes rolók lógnak az ablakon, mintha folyton sötétben élnének. 

Ennyit tudok mesélni hirtelen a közvetlen szomszédjainkról. Ja, a házbeliekről (van ott is kettő) megfeledkeztem, de talán jobb is, ha róluk nem írok, regényeket tudnék. Ez meg mégiscsak valahol egy nyilvános blog, vagymi....A lényeg, hogy békességben és jó viszonyban élünk, feszültségmentesen. Ami nagyon fontos, mert ugye a török átok....

A lényeg, hogy az a habzó szájú némber, akiről az előző megjegyzésben megemlékeztem ma már inkább idősebbnek mondható nő. Kedves mosollyal az ábrázatomon átcaplattam tegnap, hogy átrepült hozzájuk a gyermekem repcsije, ugyan dobja már majd át vissza nekünk! Ha megtalálja. Ha a kertben jár. 10 méterrel arrébb, ahol most áll. Köszönjük! Nem dobta át. Pedig a repcsi nem ott állomásozik a szilvafa alatt, ahová vasárnap esett, tehát nem kell egy Colombo agyával rendelkezni hogy rájöjjünk, megtalálták. Hacsak...meg nem ette a macska, az a hófehér nagy szőrgombóc, aki alkalmanként szintén a mi kertünkbe ürít. 

Hát szóval csak elbambultam, hogy milyen ember az olyan, aki ha megtudja, hogy átrepült egy kis játék a kertjébe, egy kisfiú névnapi ajándéka (bruttó 2900 Ft értékben kilövő zsineggel együtt, bár ezt nem árultam el neki), nyájas mosollyal az ajkán rám csukja a ház kapuját, hogy perszepersze, majd nem csinál semmit? Egyfajta bizonyítvány a javából....