Hhhhhhh....

Ez egy sóhaj volt..... Túl vagyunk a hét felén, reményeim szerint a nehezebbiken. A hét hat napos munkailag, úgyhogy most egyértelmű, hol van a munkahét fele. Ma befejeztük a leltárt, legalábbis ami engem illet. A gyártásban még számolgatnak jobbra és balra majd, félkész terméket alapanyagra és csomagolóra vissza és hasonló finomságok, de én lehúztam a rolót. Ideje is volt, fagyoskodtam a jéghideg raktárban, kesztyű sehol. Aztán kinn egy hátsó selejt raktárban azt hittem, szétfagyok. Közben most a főnök jött segíteni a leltárt levezényelni (ilyen sem volt még), akinek otthon kellene feküdni és gyógyulni több hetes, nehezen múló göthösségéből....Szóval ha beteg leszek pár napon belül, szemem sem fog rebbenni.  

A gyerekek visszatértek ovis csoportba, iskolapadba, ahogy az várható volt. Réka nem is morgott, szívesen ment, leszámítva, hogy a reggeli ébredés mindig nehéz a kis mormotának. Zalán sem szomorkodott szerintem, nagyon várták a pajtik, ugrándoztak amikor meglátták, hogy DávidZalán, DávidZalán, gyere DávidZalán...Édes kis pofák! - ezt Apa mesélte persze. A héten ő viszi és hozza Rékát illetve viszi Zalánt. Mivel én túlórázom a leltár miatt a héten. Ma is alig tudtam elszabadulni, hogy elérjem a buszt és Zalánért menjek az oviba. Rendes volt a főnököm, hívott egy vevő, sírt-rítt valami utalás miatt, ami nem is az én asztalom, mire odaadtam a főnöknek. (Zs.), hogy beszélje már meg vele, nekem fogalmam sincs, mi a téma. Mire Zs. a telefonba: - Erikának megy a busza, úgyhogy beszélje meg velem ezt az x és y ügyet. - marha jól és profin hangzott. :))) 

Az a jó, hogy az ovi hatig van nyitva, és pech egy picit, hogy a suliban csak ötig van napközi. Mert ha teszem azt fél hatig lenne, könnyebb lenne a logisztika a gyerekekkel. Most úgy csináltuk, hogy Tibi ment Rékáért négy után valamikor, hazahozta és megvárt engem itthon. Én fél hatkor legkésőbb beestem Zalánostul, úgyhogy ő mehetett vissza dolgozni. Este 10-ig, 8-ig, mikor hogy. Tűnődtem is, ahogy a vacsorát kavargattam a gázon, hogy így talán még rosszabb, hogy fél órára látom, aztán elmegy, mint valami mézesmadzag....Na nekem sem jó semmi, az már biztos.

Réka hazajött ma valami papírral, hogy NyelvÉsz verseny lesz februárban a suliban, valami iskola válogató és szólt neki a tantónéni, hogy indulhat. Hallottam már erről a versenyről, mert ez az, amin a kolleganőm kislánya tavaly (3. osztály) megyei második lett. Futólag belekukkantottam a neten fellelhető feladatsorokba, hinnye, hát kíváncsi leszek, hány pontja lesz majd Rékának. Egyébként "fizetős", 1300 Ft a beugró. 

Már csak 8 nap van hátra a félévből. Hogy eltelt, nem? Legalábbis nekem. Még pénteken írnak egy matek felmérőt állítólag az Első Bések, bár nem tudom, miből, mert új anyagot nem vesznek, így a számok világában is megálltak a nyolcasnál. Illetve hetesnél, a 8-t nem vették még. Magyarból minden létező felmérőt megírtak még ünnep előtt, így ebben a két hétben hátra lehet dőlni minden felmenőnek otthon, túl vannak a megpróbáltatásokon. Fura egyébként, mert úgy látom, mindenkinek jobban megy a matek egyelőre, ami igazán feladja a leckét, az inkább a magyar. A maga komplexitásával és sokszínűségével. Rékának mindkettő ugyanolyan jól megy szerintem, de a matekot valahogy jobban kedveli. Azt jósolták, reálos tehetsége van, kíváncsi vagyok, ez bejön e....

Magyarból egyébként a Z betűnél tartanak az Apáczay-s könyvet követve. Hallottam, hogy az A osztály jóval előrébb jár....nem érdekes, szerintem teljesen jó a tempó. Minek rohanni? Első két évben állítólag vétek. 

Miről akartam még írni? Halovány lila gőzöm sincs. Egyre többet gondolok arra, hogy szednem kellene valami agyserkentőt....