Rosszabb lett

Nem szeretek rossz hangulatú bejegyzéseket írni, azok valahogy nem mennek nekem (legalábbis szerintem ritkán írok olyat :) Most viszont kimondhatatlanul fáradt vagyok..... Ma reggel még igen vidoran végeztem a munkám, mondván, hogy véééégre péééntek, aztán mire négy óra lett elpárolgott ez az érzés (sajnos) és csak a fáradtság maradt. Kész vagyok, komolyan. Remélem, idővel összeszedem magam, mert ez így csak vegetálás és kínlódás és....Ráadásul ott motoszkál a fejemben, hogy nem biztos, hogy képes leszek mindazt végrehajtani, amit a munkaköri leírásom tartalmaz. Talán kicsi vagyok hozzá és  túl buta. Na mindegy, majd alakul a helyzet. 

Hogy valami ennél is borúsabb témát dobjak fel: Amióta Zalánt szájba rúgta a kispajtija fájdalmasan sokat rosszabbodott a beszéde. Most nagyjából MINDEN szónál megakad egyetlen mondanom belül. Valahányszor megakad, nekem hosszú tőr fúródik a szívembe. Vagy a gyomromba, formámtól függően. Én összekötöm a rosszabbodást az Andrisos afférral, A. óvónéni nem feltétlenül, szerinte Zalánnak maga az ovi a STRESSZ. Hmmm...Októberi ovikezdésünk nem járt együtt a beszéd romlásával.

Magamnak persze mondogatom, hogy idővel javulás várható, ahogy Zalán feloldódik az oviban (mert egyelőre szilárd tárgyként lebeg az ovis közeg levesében, pl. bármi gondja van, azt ki kell találni az óvó néniknek, dadusnak és marha nagy mázlija van, hogy van kedvük találgatni és keresni az okokat), de persze ettől még nehéz a helyzet. Főleg jelenlegi elcsigázott fizikális és idegi állapotomban. Jelenleg úgy gondolom, hogy lassan el kell kezdeni elfogadni és felkészülni azt és arra, hogy felnőtt korában is marad az akadozó beszéd. Ez ellen nagyon tiltakoztam lelkem mélyén, de talán ideje ezzel is szembe nézni. Vagy tényleg túl fáradt vagyok...Nem tudom.

Jó hírt is jelentek azért, Réka megtanult pillangó módra úszni. Tegnap elkísértem az uszodába és csak pislogtam, amikor azt láttam, hogy felismerhető módon pillangón szeli a habokat a tanmedencében. Kiderült, hogy előző órán sikerült először összerakni a kartempót, lábtempót és a levegővételt. Gyuri bácsi nagyon megdicsérte a nagy áttörés miatt (persze én lemaradtam az egészről.) Szóval bár még van mit fejlődni és tanulni, csiszolni a technikát, azért elmondhatjuk, hogy leánykánk elsajátította mind a négy úszásnemet. Hurrá, hurrá! Gratula, Rékaaaa! 

És a végére egy RékaMondta (És-sel nem kezdünk mondatot, de le van szarvastehén, ahogy Tibi mondaná.)

Réka imád beszélni. Annál jobban már csak kérdezni szeret. Ha belelendül, FOLYAMATOS-an kérdez. Olykor úgy váltja a témákat, hogy csak kapkodom a fejem. Én ezeket csak "bakugrás"-nak hívom, ahogy belemelegszik egyik témába, már ugrik is tovább a következőre. Egy ilyen részlet:
- ....mert az oviban is lemaradtam a Bálint napról. - hogy előtte mit volt a téma, gőzöm sincs.
- És miről maradtál le?
- Fogalmam sincs, hisz nem voltam ott.
- Miért is nem voltál ott?
- Miért, miért?? Hát beteg voltam, hol a jó életbe lettem volna!?! - morogja türelmetlenül. Nem tőlem tanulta, jelzem. 

Amiről majd még írni szeretnék:

- új napirendünk, ahogy mostanra kialakult