Jelenetek a mi házasságunkból

Avagy 4. házassági évfordulónk alkalmából. 




Arról beszélgetünk, hogy életünk során melyik volt az a helyzet, amikor a legnagyobb stressz, izgalom nyomta a vállunkat.
- Amikor autóvezetésből vizsgáztam. Én még életemben nem féltem annyira, fizikailag rosszul voltam, remegett kezem, lábam..... - szólok én. - Azt sem tudtam, fiú vagyok e vagy lány. És te?
- Hát...amikor a nyomdagépet vettem. Aztamindenit, aludni sem tudtam napokig.
- Hogyhogy? Tényleg? 
- Persze, rémálom volt.
- És amikor születtek a gyerekek? Az nem volt stresszes neked? 
- Á, tudtam, hogy minden oké lesz és simán megszülöd őket.
- Komolyan?
- Naná, akkor egyáltalán nem izgultam.
- Köszi szépen! 


***


Autót vezetek. Épp egy körforgalomhoz érünk. 
- Állj majd meg ott, jó?
- ...
- Állj meg!!! 
- Jól van már....
- Őhhh....Miért nem álltál meg?
- Még olyan messze volt az az autó.
- Tessék? 
- Most mit izgulsz? Nem történt semmi.
- Te jóságos ég!!!!!
- Nyugi van! Ura voltam a helyzetnek.
- Ura....

***

Két perce csicsergek a lovaglásról.

- M. azt mondta, javasolja Rékának is a lovaglást. Valamilyen Hédi tartja az órákat. Majd felhívom jövő héten és megbeszélem vele a továbbiakat. Nem láttad azt a cetlit, amire a száma volt írva? Várj, megvan! F. Hedvig. 
- Nem azt mondtad, hogy Hédi?
- De, Hédi. Hedvig.
- Akkor az egy pasas.
- Dehogyis. Hedvig női név.
- Persze, ha Hedvig Helgáról van szó.
- Most viccelsz.
- Nem. Hedvig nem női név.
- Ez az a hölgy, aki lovaglást vállal. Ez egy nő. És Hedvignek hívják.
- Az kizárt.
- Jólvanakkor....

***

Ha azt szeretném, hogy a gyerekeknek jó kedvük legyen, balettozom a nappali közepén. Paródiámra garantált a nevetőgörcs. Egyik reggel belefogok a táncba, mert Zalán különösen harapós kedvében van. Tibi figyel.
- Szép, szép, de mi a helyzet azzal a kis karikával?
- Mire gondolsz? Erre itt a fejem fölött? Az a glóriám lehet....
- Nem, ami a derekad körül van...Hahaha...
- Ha---ha--ha.....

***

Betegen fekszem. Mint aki a halálán van. Tibi fürdeti a gyerekeket.
- Anya, hol találok pizsamát Zalánnak?
- Ugyanott, ahol az elmúlt nagyjából 2 évben. Vagy amióta pizsamát hord rugdalózó helyett.
- Fogalmam sincs, hol lehet. Mindig máshol tartod őket.
- Dehogy. Ebben a szekrényben vannak Réka ruhái, abban meg Zalán ruhái. Ennyi a titok.
- Háhá, nem. A zoknik és az alsó például Réka fiókjában vannak. Zaláné is.
- Igen, az a kivétel. Mert Zalánnak már nem jutott saját fiók.
- Szóval hol vannak Zalán pizsamái?
- Komód, legalsó fiók.
- ....
- Megvannak?
- Meg. Itt még soha nem találtam őket. Mindig máshová teszed.
- Hhhhhhh.

***

Autóban ülünk.
- Akkor egyenesen mamáékhoz? 
- Nem, beszaladunk Katiékhoz a lázmérővel.
- Hogyhogy?
- Tudod, beteg Zitus.
- Beteg?
- Hiszen mondtam.
- Nem mondtad.
- Ma reggel. Reggeli közben.
- Nem emlékszem.
- ...
- Nem mondtad.
- Kati elejtette a régi lázmérőt, az összes többiben meg éppen nincs elem.
- Nem mondtad.
- Még beszéltünk is róla, hogy a digitális hőmérők közül nekünk sem jó egy sem.
- Ja, tényleg.
- Na. 
- De Katiékról nem volt szó.
- Hhhhhhh. Még szerencse, hogy közben megérkeztünk.....Szerintem van rajtad egy gomb. Ha két percnél tovább beszélek egyfolytában, kikapcsolsz.
- Hahaha....

***

- Azért praktikus időpontra tettük az esküvőnket....Egy nappal az ünnep után....Így nem lesz nehéz elfelejteni majd az évfordulót. - roppant elégedett vagyok magammal. 
- Miért? Mikor volt az esküvőnk?? - kérdi másik felem....

***


- Ez a gép....hogyhogy?....
- Tessék?
- Hol van a másik kamerád?
- Hogyhogy másik?
- Ez nem a régi. Vettél másikat?
- Én nem...fogalmam sincs hogy került a táskámba. Biztosan....magától költözött be oda.
- Aztabüdösmindenit!!!
- Nem tehetek róla. Egyszerűen muszáj volt megvennem. Egy hang folyton azt mondta, hogy nem fogom megbánni, vedd meg, ez egy ritka jó vétel.
- Na persze! Egy hang, ugye? Az biztos, hogy nem az enyém volt....
- Naaaa, kiscicám, meglátod, te is imádni fogod!

***

- Lassan 2 éve nincs megcsináltatva a jegygyűrűm. 
- Igen, tudom.
- ...Azt ígérted, hogy a házassági évfordulónkra készen lesz....
- Hát, igen.
- Elviszed majd az ékszerészhez?
- Hogyhogy, mi a baja??

***

Biztosítónál elköltött kedélyes és jó hangulatú 20 perc után autóba ülünk, hogy elhozzuk a gyerekeket az oviból. Rutinosan a tükörbe nézek és legnagyobb horroromra azt látom, hogy a szempilláim, illetve azok szempillatus tartalma erősen megfogyatkozott a szakadó esőben. Konkrétan azt történt, hogy a festék rútul cserben hagyta pilláimat, inkább megült a szemem alatt, nagyjából helyes kis félkörben. Röhejesen néztem ki, sikítani tudtam volna. Kétségbeesetten próbálom eltüntetni a fekete sávot a szemem alól egy zsebkendővel.
- Ajjjj.....Mit gondolhatott az ügyintéző csaj!!!
- Már értem, miért kérdezte, hogy úszva jöttünk e....
- Nagyon vicces. Szólhattál volna! Úristen....Úristen....
- Én nem vettem észre.
- Hogyhogy nem vetted észre? Ott ültél mellettem.
- Hát...nekem nem tűnt fel. 
- Még rám is néztél, nem is egyszer. Emlékszem. 
- Nem figyeltem a szemed...
- Dehát belenéztél!.....Ennyi erővel azt sem vennéd észre, ha egy nap arra jönnél haza, hogy nincs fej a nyakamon?
- Nem tudom. Nekem ugyanúgy néztél ki, mint máskor. - von vállat a férj. 


***

- Szia!
- Szia!...
- Jössz értünk? Már eljöttünk az uszodából.
- Hát...nekem még dolgom van, nagyon lassan sétáljatok!
- Hogyhogy? Itt battyogunk már a híg lábánál. A túloldalon.
- Puszi! 
- Puszi? Grrrr....Ezt nem hiszem el!

Egy óra múlva érkezett.


***

- Szia! Sokáig dolgozol még?
- Szia, neeem, negyed óra és ott vagyok.
- Oké, szóval mennyi lesz, fél óra? Háromnegyed?

Ekkor is pont egy óra múlva érkezett. Ennyire van beprogramozva.


***

- Hm...
- Mi az?
- Csak tűnődtem, hogy talán összevesztél a borotváddal?
- Mármint?
- Nincs kedved megborotválkozni? Tiszta szőr vagy.
- Nincs.
- Ez biztos?
- Aha, egyszer bőven elég egy héten.
- Aaaajjjh....
- Majd szombat reggel megborotválkozom a kedvedért, jó?
- Király! Kedd van....
- Ugye milyen jó lesz? 

***

- Mik kapok házassági évfordulóra?
- És én? 
- Jó, akkor veszünk egy üveg szépséges bort!


***

- Hű, mekkora köd van! Alig látni az autó elejét.
- ...
- Nem mennél egy kicsit lassabban?
- Autópályán vagyunk.
- De semmit sem látni. 
- Egyenes az út.
- 140-nel mész!!
- Jó, mi?
- Lassíts már, mindjárt nekimegyünk valaminek.
- Dehogy megyünk, ne izgulj már!
- Hogyne izgulnék, hátsó ülésen alszanak a gyerekek és te vakon száguldozol.
- Errefelé egyetlen kanyar sincs, semmi. 
- És ha más is úgy vezet, mint én vezetnék ekkora döbbenetes ködben?
- Az kizárt!
- Lassíts már az Isten szerelméreeeeee!!!!!!!!
- .....na....látod, már nincs is köd. Kimásztunk belőle......


***

10,5 éve együtt, 4 éve házasságban...és még mindig imádom. Mert engem szeret, mert elvisel, mert türelmes, mert önzetlen, mert végtelenül nyugodt. Mert JÓ ember, így, egyszerűen.....