3. hét az oviban

Múlt héten nem írtam az óvodai tortúránkról élményeinkről, már ami Zalánt illeti, valahogy vártam, hogy legyen valami konklúzió, megérkezzünk valahová...bár fogalmam sincs így utólag, hogy hová. Talán a zökkenőmentes, fütyörészve oviba indulós reggelekhez? Amikor gyerekeim olyan frissen, fitten és vidáman ébrednek, amit csak a reklámokban látni. Majd az elfogyasztott napi kakaó adagjuk után max. mosollyal az orcájukon rám néznek és 
azt csicsergik: ma mindenképpen oviba akarunk menni! - No azokra a napokra még várni kell egy csöppet. Sőt, ha realista akarok lenni, ilyen soha nem lesz. Pont ma lett rosszul Réka, amikor kiderült, hogy az őszi szünet nem 3-4 hét, mindössze 1, azaz egy darab!!! Régen láttam olyan csalódottnak. :)

Egyelőre nagyon változóak a reggelek, egyik nap zokszó nélkül megy oviba Zalánom, szinte lelkesen, mert gesztenyefigurákat visz az oviba, amit mindenképpen meg kell mutatni az óvónéniknek. Máskor vágyakozva néz rám a kocsi hátsó üléséről és amikor integetek neki, elszomorodik. Hát hagysz elmenni? Hogy tehetsz ilyet? - látom a szemében a búbánatot. Megint máskor ordít és zokog, potyognak a könnyei. Nem akarok óvodába menni, nem megyek! - visítja. Ráadom a cipőt, leveszi, ráadom, elhajítja, ráadom, rúgkapál. Totál lefáradva, izzadtan indulunk oviba, mintha már a nap vége lenne, nem az eleje. Nem mindig, de volt már rá példa.

Ha szerencsém van, nem sírja végig az utat (a mai ilyen volt) és csak az öltözőben kámpicsorodik el, amikor benti ruhába öltöztetem. Ilyenkor még egy picit összebújunk, pár percre eggyé válunk megint, majd jön az elkerülhetetlen, be kell hatolni a csoportszobába, immáron anya nélkül. Ha Tibi viszi oviba, sanszos, hogy nem lesz sírás, nekem nincs ilyen mázlim, mindig sírdogálás van, ha egyre kevésbé is. Pénteken például azt vettem észre, hogy ahogy becsukódott az ajtó, lecsendesedett a legényke is. A lelkem edződik, nem akar szétszakadni, amikor otthagyom, a Tiszát sem szeretném betájolni, hogy merre van, neki mennék. :) 

Az volt az eredeti terv, hogy novemberig legalább fél napos lesz a pasim az oviban, de már a legelső napokban éreztem, hogy erről az óvónéniknek nincs jó véleménye. Mindig azt hallottam, hogy "pár nap és itt alszol", "jövő héten majd itt alszol", pedig nekem nem voltak ilyen elképzeléseim. Beszéltünk is erről nyáron, amikor nálunk vendégeskedtek. Egyik nap ebéd után beszéltünk A. óvónénivel, elmondta hogy Zalánnak az lenne a jó, jobb, ha már a többiekkel aludna. Hátttőőő...Azzal zártuk le a beszélgetést, hogy gondoljam át és meg, és hát én tudom, én vagyok az anyuka, az én döntésem, de speciel Zalánnak az egész napos ovi jobb lenne. Napközben szuperül elvan az oviban, aktív, belesimult a csoport életébe, önálló fiú, intelligens, okos fiú, nyugodt fiú (gondolom, leszámítva az elválást anyától). 

Arra gondoltam, a második héten még mindenképpen haza hozom ebéd után, ahogy Rékát is, aztán majd meglátjuk. Jön az isteni szikra, megvilágosodom és kitalálom, mi lenne a legjobb. Közben konzultáltam óvó néni ismerősömmel, akinek megbízom a véleményében....Egyetértett A. -val, ahogy Tibi is. Ekkor már meginogtam egy picit. Főleg, hogy Zalánnak esze ágában sem volt haza térvén elaludni a pihepuha ágyikójában. Míg Réka legkésőbb a harmadik mesébe belealudt, Zalán bájng-bájng-bájng, inkább az ágyon ugrált, élvezte az itthon létet és hallani sem akart az alvásról. Hm, pedig arra nagy szüksége lett volna.

Csütörtökön Apa és Fia abban maradtak, hogy kipróbálják az oviban alvást. Voltak kételyeim, hogy mindketten ugyanúgy értelmezik é azt a szót, hogy "kipróbálni" az ott alvást, de nem kezdtünk szómagyarázatba, csak szépen, csöndesen eljött a hétfő, amikor már az ágynemű mellé pizsit is vittünk reggel az oviba. Kipróbáljuk. Macis takaró és cumi nélkül. Érdekes lesz. 

Úgy várom az őszi szünetet!