Nyaralás, -2.nap

Igazából már akkor tudni lehetett, hogy ebből a nyaralásból nem biztos, hogy sok jó fog kisülni, amikor  még el sem indultunk. Túl sok aggasztó tényező figyelt be. Ahogy teltek a napok, a számuk csak szaporodott sajnos.

A sümegi lazulás előtti héten a kánikula igencsak próbára tett bennünket. Azaz inkább engem, a gyerekek viszonylag jól bírták. Játékaik legjavát áthurcolták a hűs hálóba, az egyetlen helyre, ami ugye mifelénk légkondis. Ott is ebédeltünk, rendhagyó módon, ott terítettem meg nekik a pokoltüze forró konyha helyett. Azt is fontolgattuk, hogy a tévét felakasztjuk az ágy fölé a falra....erről később letettünk, de csak mert a megfelelő kábelezés híján voltunk. 

Pénteken még mindig nagyon meleg volt, fullasztóan, elviselhetetlenül. Az egész lakásban a plafon ontotta magából a hőt. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy kínzás volt a puszta létezés a lakásban. Padlófűtés áradt a járólapból, melegítettek voltak a szekrények a konyhában....Talán csak ha bemászom a hűtőbe, ott éreztem volna jól magam.  No és persze a háló is valamelyest megváltást nyújtott, főleg éjjel. Legalább aludni tudtunk. Hirtelensülteken, gyors leveseken tengődtünk, illetve pizzán, amihez ugyan be kellett kapcsolni a sütőt, de negyed óra alatt finom ebédet varázsolt nekünk. 

Este, mindezek ellenére alig fértem a bőrömben. Nagyon boldog estének indult a pénteki. Itt a hétvége, hejehajjj, később várt bennünket a Tiszavirág Fesztivál, hétfőn irány Sümeg és vele a nyaralás, hurrááááá!!!! Minden pompás volt és rózsaszínű. Zalán aludt a hűs hálóban, Rékát társaságba vitte unokatesója, így aktív üzemmódban levő gyermekek híján elégedetten elterültem könyvemmel (Fifty Shades Darker) és egy adag jégkrémmel.   

Tibi valahogy 9 után ért haza. Ahogy bedugta fejét az ajtón, Zalán fel is ébredt. Megcirógattam a lábát, ami kikandikált a takaró alól és nagyot ugrottam ijedtemben. Tűűűűűűz forró volt. Egy gyors lázmérés után kiderült, hogy legalább 39,2 az eredmény. Egyetlen kis gatyát viselt csupán, így rémisztő érzés volt a karomba venni és érezni, hogy szinte éget a kis ernyedt teste. Kapott Nurofent, bár meg kellett zsarolni, hogy egyáltalán megegye. Panaszkodott, hogy fáj a tarkója, ami külön pánik gombot nyomott meg rajtam. Egész nap kutya baja nem volt. Elalvás előtt 10  perccel még vadul ugrált az ágyamon. Mi ez??? A lázmérő nem nagyon akart lefelé csúszni, így engedtünk neki egy kád vizet, amit lassan hűteni kezdtünk. Nem értette, mit művelünk, sírt, ordított, ki akart mászni, így 1-2 perc kín után feladtuk a hűtőfürdőzést. Miután kihajolt a kádból és hányt egyet. Ha jól sejtettük pont a Nurofent. 

 10 óra magasságában hatott a lázcsillapító és újra a régi Zalánt kaptuk vissza. Vacsorára tejbegrízt kért illetve pattogatott kukoricát. Hát persze, bármit, drága kicsikém! Láza megszűnvén minden panasza is tovatűnt, azt mondta vigyorogva, semmi baja. Nem értettük, csak tanácstalanul és rutintalanul pislogtunk egymásra Tibivel. Ilyen nyavalyával még nem volt dolgunk. A  három napos láz óta legalábbis, de az egyszeri kór, ha jól rémlik. Éjfélkor azért lefeküdtünk aludni és reménykedtem valahol, jó mélyen, hogy elfelejthetjük ezt az egész kórságot, ahogy van. Persze nem így történt egyáltalán....