Tibi a múlt héten előásta, bányászta elővette a bőrdzsekijét a gardróbból. Ezzel hivatalosan is kinyilvánítván, hogy számára itt a tavasz. Ahogy magára öltötte, igazgatta magán, néztem egy ideig csöndesen, aztán eszembe jutott valami. A bőrdzseki illata. Az első tisztességes randinkon (és aztán még egy ideig) ez a dzseki volt rajta. Majdnem vadonatúj volt még, intenzív bőr illattal. És ahogy összebújtunk a kapunk előtt a bukszus mögött mint két kamasz, ez az illat ivódott az elmémbe nagyon mélyen és intenzíven. Ez lett számomra a TibiSzag. Eleinte hetente csak kétszer találkozunk. Ha hiányzott nekem őfelsége, ez az illat is hiányzott.
Ma már a dzseki nem áraszt magából olyan erős TibiSzagot, mint egykor. De ha becsukom a szemem és hozzábújok a pasashoz, most is ugyanúgy érzem mint 10 évvel ezelőtt.
Ma 10 éve találkoztunk barátnőmék esküvőjén. És bár nyilván nem kérte meg a kezem és vett el feleségül egy füst alatt még aznap éjjel, egyszerűen csak haza vitt, mert úriember volt, mi ettől a naptól számoljuk fennállásunkat. Pedig csak két nappal később hívott fel, hogy izé....találkozhatnánk?...
10 évünk 80 fotóval elmesélve:
Boldog 10. évfordulót! És még sok-sok tízet! :)
VálaszTörlésJó kis képösszeállítás :)
VálaszTörlésGratulálok a 10 évhez, még sok boldog 10 évet kívánok Nektek, egészségben, vidámságban!
Szép kerek évforduló! Sok boldogságot!
VálaszTörlésSokszor 10 évet kívánok még nektek!!!♥
VálaszTörlésSzuper összeállítás!! Még sokszor ennyi boldogságos évet Nektek!!! :-)
VálaszTörlésKöszönjük szépen! :)
VálaszTörlésOlvastam a könyves posztot, és akkor is rögtön ez jutott eszembe, kicsit rokonlelkek lehetünk... Az átolvasott éjszakákra, amikor minden rést eltömtem az ajtómon, anyu ne lássa, hogy bűnözöm, mert elveszi a könyvet, mi lesz velem? A könyvtáraknak valóban varázsuk van... Ha kész lesz a költözés, kíváncsiságból én is nekiállok számolni ;)
VálaszTörlésA másik, ehhez a poszthoz, eszembe jutott, hogy igaz, nálunk csak 8 éve kezdődött, de a bőrkabát, igen, az kuriózum. Az történelmet ír, bevésődik. Még ma is végigsimítok rajta, ha kinyitom a szekrényt, nem is kell, hogy a férjemen legyen (ritkán veszi fel). Benne van a szerelem, a fiatalság, harapni lehet az emlék-illatot :)
Nagyon szeretem olvasni az ilyen nosztalgikus írásaidat.
Most már biztosan rokonlelkek vagyunk. Eszter és Abigél... :))
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvasol! :)