Főpróba

Ismét túlestünk egy szuperjó hétvégén. :)

Szombaton jót aludtunk, reggelire tejfölös-fokhagymás-sajtos lángost falatoztunk,  forró gyümölcs teát kortyoltunk hozzá, vásárolgattunk, nagymamáztunk, bableveseztünk, húsleveseztünk....aztán este, amikor életünk kockáztatásával hazacsúszkáltunk a nyári gumis autónkkal, egy szalmakazalnyi vasalni valót tüntettem el. Ez, mondjuk, annyira nem esett jól, de kibírtam.

Eredetileg úgy volt, hogy csak beugrunk az egyik üzletbe egy pólóért Rékának (fehér alapon balerina tartozékokkal), végül valahogy mégis hét tételt ütött be a gépbe a pénztáros leányzó és a kiszemelt pólót meg sem vettük. Csak sárga színben volt készleten, az pedig nyilván nem megy egy profi rózsaszín tütühöz. :) Réka talált egy borzalmas flitteres pillangót is (férfi tenyérnyi...), és hivatkozván a balerina jelmezére megkapta, mint fejdíszt...Aztán mivel téli vásár volt, Zalánnak vettem pár jó kis cuccot már az őszre, két mérettel nagyobbakat. Én is kaptam egy pólót. Az van a cimkéjére írva: "14-15 éves".  Nem nagyon izgatott, a méret jó. Egy hatalmas fekete macska van rajta....., úgysem  növök már fel soha....Nagy örömmel távoztunk az egyébként üres üzletből. Rájöttem, hogy tulajdonképpen én szeretek vásárolni, csak próbálni ne kelljen és minden féláron legyen. 

Míg mi bogarásztunk Rékával a ruhák és kiegészítők között, a fiúk a Müller játék részlegén múlatták az időt. Itt is beszereztük, ami kellett, Tibi jóváhagyásával pottyant a kocsiba 300 Ft-os autó (van itthon vagy 100 és mamánál még legalább ennyi) és valami Barbie karlánc. Én nem vettem volna meg egyiket sem, de hát Tibi kompenzál....apró ajándékot az idő fejében.

Amíg én mappát kerestem Réka tengersok rajzának, ami csak gyűlik és gyűlik, egyik mappát hízza ki a másik után, addig Réka rábukkant egy mini matricás füzetre. Jött a nem vesszük meg, nem vesszük meg, tedd már vissza, akkor sem vesszük meg, sírás, könnytenger, még sírás, hangos sírás, lécci, tedd vissza, nem örülök neki, apa is haragudni fog, boci szemek, kérlelő tekintet, könnyben ázó arc, matricás füzet dajkálás, depressziós, árva gyerek szerepe, Oscar díj jelölés, menjünk már, mire várunk, tedd már vissza, nem vesszük meg....Míg aztán alkut kötöttünk. A Barbie-s karlánc, a szívecskés, gyöngyházszínű ízé ment vissza a polcra, a matricás füzet pedig haza. 

Rékának még meg kell tanulnia, hogy nincs olyan törvény, hogy x boltba belépve vásárlási kötelezettségünk lenne. Olyan előírás sincs, hogy a gyerkőc mindig kapjon valami apró ajándékot, játékot, mütyűrt, édességet akármerre jár. Persze, tudom, mi rontjuk el, mi szoktattuk erre rá....Hhhhhh....

Az biztos, hogy engem anyukám szigorúbban nevelt. Például emlékszem, gyerekkoromban a közértben a nyálam csorgattam a meggy Márkáért (helyesírás elégtelen??). Kérve kértem, hogy vegyen nekem. Csak egy kis üveggel! Csak az íze miatt! Nem rémlik, hogy meggyőztem volna, akár egyszer is. Mondván, tele van a kamra meggyszörppel. Ami az én szememben fényéveknyire volt a Meggymárkától....Nem gyengült el. Talán csak minden szökőévben egyszer....

Vasárnap egy hatalmasat játszottunk a szakadó hóban. Imádtam!!!!!! Hóembert építettünk (Luca nevet kapta.) Hógolyóztunk, szánkóztunk, élveztük a hóesést...Jaj, de jó is volt!

Később, este, Réka teljes farsangi díszbe vágta magát egy fotózás erejéig. A flitteres pillantót valahová elrámolta a lelkem, lehet keresni ezer kacat között...koronával helyettesítettük azért, így is helyes volt a balerinám. 

Olyan nyilván nem létezhetett, hogy Zalán ne próbálja fel a tütüt és ne álljon szintén mérlegállásba a kamera előtt....Hát persze!