A fogadóórában az volt a legjobb, hogy hazaérkezvén Rékával az oviból, hamar rájöttem, Apa már nem megy vissza aznap dolgozni. Hurráááá! Négy óra sem volt. Megkopott óhajsóhaj, de annyira igaz, bárcsak több időt tudnánk együtt tölteni...
No, szóval fogadó óra. Fél háromra értem oda pontosan, talán pár perccel előbb. Beadtam Marika dadusnak azt az üveg vegyes savanyúságot, amit még reggel állítottam össze az ovisoknak, vetettem egy párás pillantást az alvó Rékára a csoportszoba közepén, majd megközelítettem az ovi másik szárnyát, ahol a fogadóórák, mindenféle fejlesztések (illetve azok a törvény erejénél fogja január 1-től sajnos már nem....erről majd később, egyszer) szoktak folyni. Minden ajtón van egy kis kukucskáló ablak, mint a mesében, három ajtón kukucskáltam be, mire megleltem az ajtó mögött legalább az egyik óvónénit.
Eljött a fél három, a mi időnk, azután a háromnegyed is...sehol senki. Letelepedtem egy fotel szerűségbe, kotorásztam egy sort a táskámban, sehol egy lélek nem rezdült, nézelődtem jobbra és balra....Rövidesen hallottam, hogy nyílt egy ajtó, majd becsapódott, női lábbeli kopogott a folyosón végig, majd megjelent előttem némileg megviselten M. anyuka. Ő birtokolta az előttem levő időpontot. Elmondta, hogy ő bizony borított mindent és ne haragudjak, amiért negyed órás csúszásba vitt....
Borított mindent?????
Kopogtam, beléptem az óvónénikhez. Láttam rajtuk, hogy mindketten nagyon feszültek és talán valahol egészen máshol lenne kedvük tartózkodni per pillanat, mint Rékáról diskurálni velem. Én viszont pont azért jöttem illetve erre vártam.
Egy mappát tettek elém, amelyben Réka három ovis évének összefoglalása lesz egyszer majd. Amikor elballag a nagycsoportban, megkapjuk ezt emlékbe. Egyetlen fotó volt róla, még a kiscsoport elejéről és három rajz, saját szintjéhez képest amolyan közepesek. Nem gondosan kimunkált rajzok, inkább egypercesek. Volt egy szöveges rész is, sablonszöveg, hogy bizonyos területeken hogy és mint folyik a fejlesztése. Átfutottam, nem maradt meg belőle sok minden, nem is volt lényeg.
Ezután egy formás kis füzetke került az óvónéni kezébe, mely a Difer teszt eredményeit rejtette magában. Mifelénk azt találták ki, hogy a teljes Difer teszt (iskola alkalmasságot vizsgáló tesztek egyike) egy részét megoldatják a középsősökkel, amint azok betöltik az öt évet. Ezt hívják Részleges Difernek.
Az eredmény: 94%.
A teszt legnehezebb része a tapasztalati összefüggés megértése volt E. óvónéni szerint, de Réka ebből is optimumot ért el, ami a legmagasabb szint az öt közül. Az öt éveseknél az optimumot a gyerekek 3% tudja produkálni, nagycsoportban is csak 9%, első osztályban 21%.... Igazából ennyit tudok a Diferről, a feladatokat magát nem láttam és azt sem, hogy mi volt az, amit Réka elrontott vagy nem tudott megoldani. (Jellemző egyébként, hogy ahogy hazajöttem és elújságoltam Tibinek, hogy ennyi és annyi lett az eredmény, mit sem tudván a Diferről, az volt az első reakciója, hogy mit ronthatott el abban a 6%-ban??? Kicsit gáz? Igen, mindenképpen. Illetve egy kicsit ismeri a Rékát. :)
A fogadóóra többi része nem hozott sok izgalmat a számomra. Elmondták, hogy
1) PaffKata-Réka szövetség lazul, az elválasztásukra nincs szükség, a baráti kör tágul
2) a finommotorikára figyeljünk oda, sok legózás, gyöngyfűzés, gyurmázás, mert attól, hogy jól rajzol Réka, még mindig lehetnek gondok majd az írás területén. Hiszem azt, hogy nem lesznek.
3) Réka okos, ügyes, aranyos, gyorsan tanul, vidám az oviban, barátkozó, szóval "helyén van nála minden"
4) Óvónők felé nem annyira nyitott, mint elvárnák tőle (vagy éppen én elvárnám) Nem megy oda például egyikhez sem, hogy elmeséljen valamit. Ennek okát nem tudjuk, én is csak sejtem. Kérdéseikre válaszol, ennyi.
5) Bár fél év alatt egyetlen verset vagy dalt sem hozott haza az oviból, az óvónénik állítják, hogy tud, mégpedig sokat.....Hááát....
Ahogy a fogadóóra vége felé tartottunk, ránk nyitott az intézmény igazgatója, mindkét óvónőt az irodájába hívatta, "ez fogjátok rövidre" megjegyzéssel. Ez az "ez" én voltam. Hamarosan kifogytam a kérdéseimből, legalábbis a kevésbé "kényesekből". Éreztem a feszültséget a levegőben és a szaftosabb kérdéseimet végül megtartottam magamnak. Felálltam, megköszöntem, eljöttem.
Az óvoda előtt találkoztam újra M. anyukával. Engem várt, mint utólag erre rájöttem. Érdeklődésemre elmesélte, hogy minden problémáját az óvónők nyakába öntötte, a legsúlyosabb vádját is, a "gyerekverőset", amellyel mélyen megdöbbentette mindkét óvónőt. El tudom képzelni, mit mondjak. Fogadóórája után az igazgatónővel is beszélt, aki persze az óvónők mellé állt és kilátásba helyezett egy becsületsértési pert, melyet Ed. óvónéni joggal indíthatna ellene.
Én azt hiszem, nem fog. Egymástól függetlenül 2-3 gyerek említette otthon, hogy olykor eljár az óvónénik keze. Kezelhetetlen szituációkban, bizonyára. Számít milyen helyzetben? Szerintem nem. Hogy igaz e az állítás? Az én véleményem az, hogy ...nehéz kimondani.......igen.....
Itthon vacsorakészítés közben is a téma körül jártak a gondolataim. Kicsit utáltam magam, amiért nem álltam ki a véleményem és a hitem mellett. Gyáva kutya vagyok, aki félti a saját pecsenyéjét. Nem szóltam, hogy Réka is említette a verést itthon, nem kopogtam be az igazgatónőhöz az állításommal, nem támogattam M.-et. Az igaz, hogy előre megmondtam neki, hogy én ilyet nem merek tenni.....Egyedül viszont, bizonyíték híján milyen reménye lehet az igaza bebizonyítására? Biztos vagyok benne, hogy senki nem áll majd mellé, ha arra kerülne a sor a szülői értekezleten, tegyük fel. És én vajon megtenném? Kérdés.
Kérdeztem Rékát nagy könnyedén tegnap vacsora közben, szokott e az a bizonyos kisfiú nyaklevest kapni az óvónéniktől vagy bármilyen hasonlót. Azt felelte nagy komolyan, hogy mostanában nem. MOSTANÁBAN. Akárhányszor jön szóba a téma, még azt nem mondta soha, hogy óvónéni? Megverni valaki? Dehogyis....
Hogy ebből mekkora botrány lesz, nehéz megjósolni. M. anyukán is múlik. Az óvoda nyilván azt szeretné és az érdeke is az, hogy minél mélyebb csöndben bonyolítsa le az ügy kivizsgálását. Pszichológus bevonása az ügybe már megtörtént.
Erre varrjatok gombot! Mit szóltok mindehhez, csajok?
Én csak azt tudom mondani, hogy amikor tavaly nálunk felmerült, hogy az egyik óvónő kicsit agresszívebb a gyerekekkel, és nem csak verbálisan, hanem néha bizony meg-meglöki azt aki épp lassú, vagy elbambul, és amikor ez elkezdett kiszivárogni, akkor először mi, többi szülő, is hitetlenkedtünk. Nem akartuk elhinni. Aztán valahogy egyre hihetőbb volt, egyre több száj mondta, gyerekek is. És akkor nem volt kérdés, hogy kiállunk-e egy emberként amellett a szülő mellett, akitől az egész indult. Szerintem azzal, ha elmondod az igazgatónőnek, hogy Te is hallottál ezt-azt, és nem mástól, hanem Rékától, az még nem jelent sem bírósági meghurcolást, sem semmit. De ha tényleg úgy van, ahogy sejtitek, akkor nem lehet ezt annyiban hagyni. Mi van, ha ma épp M-re sóz rá, holnap meg Rékára, csak mert ő bosszantja fel. Szerintem mindenképpen járjatok a végére.
VálaszTörlésNa igen ez tényleg durva,de hasonlóan hozzád,én is valahogy arra törekednék,hogy kimaradjak ebből az egész herce-hurcából. Viszont Beával is nagyon egyet értek,mi van akkor ha az én gyerekem bosszantja fel és neki csap oda?? Kíváncsi lennék mire jutott a pszichológus a kisgyerekkel,kiderült az igazság? Vagy majd csak egyszerűen annyit mondanak,hogy ez nem történt meg.Túl nagy a gyerekek fantáziája.És az említett kisgyerek szülei??? Ők mit mondanak???
VálaszTörlésNagyon kíváncsi vagyok a fejleményekre.
Azért is nehéz a helyzet, mert nem az egyik óvónőről van szó, hanem mindkettőről. Fordultunk az SZMK-s anyukához (nem ahhoz, amelyiknek a barátnője szinte az óvónéni), nem történt semmi. Indítványozta mondjuk, hogy hívjuk össze a szülőket, de nem tudta eldönteni, hogy mindet vagy csak egy részét (ezt nem annyira értem) és hogy óvónő nélkül vagy óvónővel. M. anyukának elfogyott a türelme, hogy nem történik semmi és igazgatóhoz fordult.
VálaszTörlésÉn azt gondolom, hogy ha pszichógus beszél a gyerekekkel és azt szeretné, hogy kiderüljön az igazság, elbeszélget a gyerekekkel és neki el kell, hogy mondják, volt e nyakleves osztás vagy nem. Jelenleg ebben bízom. Ha kell megadom az engedélyt Réka pszichológusi meghallgatásához.
pszichógus=pszichológus
VálaszTörlésTe jó isten... De nehéz helyzet lehet! Nem lett volna hülyeség, ha összeültök az óvónénik nélkül, és felállítotok egy "tervet", persze ehhez összefogás is kellene, tudom én... És hogy mindkettő óvónő!:O
VálaszTörlésAmi számomra érdekes, ( és az előző ovinkban is az volt ): egy vezető hogy nem látja a nem megfelelő óvónői hozzáállás, bánásmód jeleit?? Vagy struccpolitika? Megütheti ám ő is a bokáját, ha beigazolódik a gyanútok.
Rékátok meg nagyon ügyes, bár ezzel nem mondtak újat.:-) Puszi!
Ha mindkét óvónő ludas, az tényleg gáz. Mi annyival beljebb voltunk, hogy nálunk csak az egyikről volt szó, így első körben mi rögtön a másik óvónővel beszéltünk, akinek hasonló tapasztalatai voltak. Mondjuk verésről Ő sem beszélt, de egyetértett azzal, hogy sokkal ingerültebben és agresszívebben reagál le helyzeteket, mint azt kéne.
VálaszTörlésA pszichológusos kör hátha hoz eredményt. Esetleg meg lehetne kérdezni régi ovisok szüleit, hogy nekik nem volt-e valami gondjuk ugyanezekkel az óvónőkkel.
Kényes téma, meg kell hagyni. Nem irigylem az igazgatónőt sem, de megértem M. anyukát, hogy nem bírt már várni.
Egyébként az M anyuka gyerekét ütötték meg? Gondolom igen.
VálaszTörlés"Biztos vagyok benne, hogy senki nem áll majd mellé, ha arra kerülne a sor a szülői értekezleten" Miért nem? A többi szülő szerint ez normális dolog? Amíg nem az ő gyereküket ütik meg, addig nem baj?
Én ezt nem értem.
NEM az M. anyuka kisfiát ütötték (?) meg. De ő az egyik, aki otthon erről rendszeresen panaszkodik.
VálaszTörlésJudit, eddig akárhány anyukát kérdeztünk, vontunk be a témába ezügyben (összesen 3), mind behúzta a nyakát és lapít, ahogy én. Ebből egynek szintén mondja otthon a lánya, hogy óvónéni keze el szokott járni. Ilyen egyszerű az egész.
Én pont a lapítás okát nem igazán értem...
VálaszTörlésJudit: Pont ezt mondta egy anyuka ma délután: "Á, nem igaz ebből semmi. Egyébként is...amíg az én gyerekem nem verik, addig oké..."
VálaszTörlésA saját nevemben tudok beszélni, én azért lapítok, mert ha minden marad a régiben, márpedig sanszos, hogy marad, akkor az azért több mint kellemetlen lenne a szájukat kinyitók számára.
Anikó, köszi! :) Nem tőlem örökölte az eszét. :)
VálaszTörlés