Ovis évzáró

Kiscsoportokban idén összevont évzárót és anyák napját tartott az ovink. Nagyjából 3 héttel az eredeti anyák napja után...no comment....Réka idén sem vállalt versmondást vagy szerepelt a dramatizált mesében (A három pillangó), amin egyáltalán nem voltam meglepve, az lett volna az érdekes, ha ez másképp van. Mégis alakított valamit, mégpedig a Napocskát, aki megszárította szegény pórul járt pillangók szárnyait. 

                                                             

Izgatott voltam az ünnepség előtt, első sorban, hogy az úton odafelé ne kapjon el bennünket egy zivatar, hamar el is indultunk, bő fél óra volt még hátra az "előadásig", amikor mi már az öltözőben tébláboltunk Zalánommal. Hát legalább segítettem rendezkedni az óvónéniknek. Másodsorban azon izgultam, hogy vajon Tibi tényleg el tud-e jönni, nem marad le Réka első szerepléséről. A karácsonyira lettem mentünk Zalánnal,  farsangkor pedig Réka sajnos beteg volt. 

Úgy készültem, hogy nem fogom tudni bőgés nélkül megállni az anyák napi verseket és dalokat...sok reményt nem láttam rá. Pláne, hogy már a bevonulásukkor elhomályosodott a tekintetem, pedig még meg sem szólaltak. Az ölemben Zalán ücsörgött, bal kezemben a vele majdnem egy méretű Tiger (Tigris) -t markolásztam, fojtogattam, tekergettem  fogtam. Ettől jött az ihlet, hogy amikor csavargatott a meghatódás, igyekeztem elvonatkoztatni. Jobb híján elképzeltem, ahogy Tiger a farkán ugrálva közlekedik a Micimackóban. Erőssssen erre fókuszáltam és így valahogy szárazon tudtam tartani a képem. 

Szerencsére a műsor első fele nagyon kedves, vidám dalokat, körjátékokat tartalmazott, csak az utolsó 4-5 vers és dal szólt az édesanyáknak. Akkortájt sokat ugrált a lelki szemeim előtt Tigrisünk, szegényke, a farkán.....bájng, bájng, bájng....még Bács Ferenc orgánumát is odaképzeltem. Akárki magyar hangja is volt ő...

Rékára nézni egyébként maga volt a boldogság. Olyan csinos volt, hogy amikor megpillantottam először, olyan érzésem támadt, mint vőlegénynek a menyasszonya láttán. Bátran, hangosan mondta a verset, énekelte a dalokat...lubickolt a közszereplésben, villogtatta az összes fogát, kacagott és nevetett, mint egy mini primadonna. Olyan távolinak tűnt az a félelmem, hogy idén is az ölemből nézi végig, ahogy a többiek évet zárnak, anyákat köszöntenek. 

Átadta nekem és M. mamának papír virágból és szalvéta tartóból álló s.k. készítette ajándékát és én boldogan öleltem magamhoz. De jó nekem, hogy van egy ilyen csodálatos kislányom!