Réka mondta - 35. rész

A tévében valami olyasmiról szól a híradás, hogy Nicolas Cage egyik filmjében egy magyar fiú lesz a sztár dublőre a motoros jeleneteknél. A válogatott motoros bravúrok láttán Réka mély szerelembe esik a motorral, tátott szájjal figyeli az autópályás száguldást és a mindenféle vérfagyasztó veszélyes manővert.

- Anya, vegyél nekem ilyen motort! Csak Igazit! Ugyanilyet, csak két pótkerékkel..... DE IGAZI LEGYEN! - köti a lelkemre. 
Szinte láttam, ahogy felbőg Réka alatt a pótkerekes járgány....

***

Réka és Kira egymás mellett igyekeznek felöltözni az ovis öltözőben. Kira hirtelen, mint egy varázsló előhúz egy cumit és a szájába nyomja nagy élvezettel. Réka megütközik a látványon, majd az első sokkon túlesve felém fordul. Éppen a csizmáját igyekszem a lábára gyömöszölni.

- Óvodás és még cumizik....Jééézusom!

Kira apukája éppen telefonált, Kira pedig vigyorogva elengedte a füle mellett a megjegyzést.

***

A szőnyegen hasalok egy halom játék kellős közepén. Zalán gondol egyet és a hátamra pattan, majd vadul lovagolni kezd rajtam. Az élmény több, mint kellemetlen, inkább fájdalmas.

- Ne-ne! Kinyírod anyát! - hördül fel Réka.

***

A ZhuZhu korszak leáldozásával (mindössze pár hete vettünk mindkettőbe tölthető elemet....) újabban csemetéim tök jól szórakoznak azon, hogyan kapjanak össze plüssállatokon. Többnyire olyanokon, amelyekre évikig senki rá sem nézett. Zalán a minap, este felé felkapta Réka ágyáról Zoárdot. Azt a fehér tigrist, ami elkísért bennünket annak idején a kórházba. És míg Réka pl. a kékfény alatt napozott egy szál pelenkában, leragasztott szemekkel, én meg a háttérben szépen lassan szétsírtam a szemeim....addig a tigris vigyázott rá a plexi kocsi aljában ücsörögve. Zalán tehát futásnak eredt friss zsákmányával, Zoárddal a nappali felé, ám Réka kitépta a kezéből és visszavitte az ágyába az alábbi kommentárral.

- Ne már!  Én születtem hamarabb!

***

- Ambroxolt is kaphat, ha szükséges.... - mondja a Doktornéni az asztala mögött ülve bőszen jegyzetelve nekünk.

- Amborxooooool? Neem, nem, fujj, azt nem szeretem, nem eszem meg. Ambroxolt nem.- kotyogja közbe Réka, az egyébként gyógyszerimádó.

***

Réka egyik szokása, hogy ha elmélyülten beszélgetünk Tibivel-  teszem fel az autóban -  nem bírja elviselni, hogy "ki van zárva" a párbeszédből. Ilyenkor akut kérdezőroham tör rá. Mint egy automata, csak úgy dőlnek belőle a kérdések vég nélkül. 

- Az ott mi, Apa? - kérdezi általában az apjától, mert ő a kormány mögül nehezebben tájolja be, hogy mi az az AZ. 

- Nem ott, hanem amott, az a fehér...- többnyire soha ki nem derül mire gondolt,  értelemszerűen az autó halad. Előfordult már, hogy türelmem vesztve rászóltam, hogy legyen szíves, ne karatyoljon, most fontos dologról beszélgetünk. Ilyenkor általában perceken belül visszavág.

- Anya ne karatyolj már annyit!..... Visszakapod ám, amit nekem mondasz....

Ebben sosem volt kétségem....kamatostul.

***

- Jaaaaaj, anya, nagyon fáj az arcom, bruáááá.... - közelít meg Réka gyógypuszi ügyben.
- Holhol? Hol fáj? 
- Itt....valaki megcsikarta....- jön némi hatásszünet, majd jóval halkabban hozzáteszi - Szerintem én voltam....


***

Sétálni indulunk a verőfényes napsütésben, amikor Réka összeomlik a bejárati ajtó előtt. A padlóra veti magát és zokog. Nem engedem, hogy szoknyát és nyitott cipőt húzzon a téli kabátja alá. 
- El is megyek világgá!!! - veti felém a méregtől vörös arccal.
- Tényleg? És merre indulsz?
- Elmegyek mamához pár napra. Még nem tudom, melyikhez....
Végül nadrágban is önfeledten szaladgált a játszótéren.


***
- Tudod, milyen gyönyörű vagy? - simítok végig az arcán.
Szerényen bólogat. Hát persze, hogy tudja....