Ébredések, altatások, rutinok

Ünnepek után gyorsan visszarázódtunk a dolgos hétköznapokba. Réka barátsága PaffKatával egyre szorosabbra fűződik, úgy látom, talán ennek köszönhető, hogy az őszi szünettel ellentétben most jóval kevesebb ellenérzése volt Rékának oviilag január elején. Emlegette ugyan, hogy mi mindent tervez csinálni majd a tavaszi és nyári szünetben, de igazából az kell mondjam, én szomorúbb voltam az ünnepek elmúltával, mint bárki a családban....

Lefektettem bizonyos szabályokat az új év kezdetével. Például, hogy fél 10-kor mindenki az ágyában ül-fekszik és igyekszik elaludni. (Apa és én kivétel vagyunk természetesen.) Ez az időpont még mindig elég késői, ám a mi életritmusunknak egyelőre megfelelő és egyben egy előrelépés ahhoz képest, hogy Rékát 23 óra előtt ritkán lehetett látni alvó helyzetben. Fél 9 körül, vagyis nagyjából akkor, amikor Apa hazatér, még tölthetnek egy kis időt az apjukkal, majd 9 magasságában fogmosás és esti mese vagy vetítés a hálószoba homályában. Zalán (az Apás) ez idő alatt a nappaliban "turbékol" az apjával. Neki erre nagy igénye van, nem is szándékozom ettől a "quality time" -tól megfosztani egyikőjüket sem. 

Fél 10-10 körül (minél előbb, annál jobb) "Jóéjszakát!" következik, picit még sutyorgok Rékával, betakarom, majd jön Apa és lefekteti Zalánt is a saját ágyába macistakaróstul. A lefektetés Apánál álomba ringatást jelent. Innestől fogva Réka általában nem szokta elhagyni az ágyát, picit lapozgatja valamelyik könyvét vagy a bizsujait nézegeti, majd lekapcsolja a lámpát az ágya mellett és elalszik. Fontos szabály, hogy késő este játék nincs, kimenő a nappaliba nincs. Persze pisilni kiszaladhat a lány és egy pohár vizet is kérhet, ha nagyon szomjazna. Ha 10 óra után akár fél órával is csikorogna a kilincs a nappali ajtajában, akkor az 99%-ban azt jelenti, hogy Réka egy ölelésre beugrik hozzám. Lehet ennek nemet mondani??? Mondjuk, amikor ötödjére nyit be, már nem annyira őszinte a mosolyom.


Reggelente fél 8-kor hirdetek ébresztőt. Lassan fél éve járunk oviba és még a végén megérem, hogy reggelente nem kell Rékát újraéleszteni. Illetve hogy 9 órára úgy vagyok itthon Zalánostul, hogy közben Réka az oviban piszeg. Le vagyok nyűgözve. 

Minap meg is jegyezte az egyik szomszédnéni,


(Az, amelyik valahogy mindig rátapint a hiányosságaimra, legyenek azok bármilyen természetűek. Például amikor 34 hetes terhesen én alig tudtam járni, úgy szétcsúszott a medencém, szeméremcsontom....ő elmesélte, hogy 8 hónapos várandósan még úgy úszott a Dunában, mint egy hal. És amikor a nyáron slaggal locsoltam a kisúvickolt szőnyeget, melyet almalébe áztattak a gyerekek, mellékesen elmesélte, hogy két gyereket nevelt fel a kézi csomózású perzsaszőnyegén, de soha vizet az nem látott.... stb.... ) 


hogy "Nicsak, milyen korán vittem ma Rékát oviba! (Azt nem tudom, hány óra volt, mert nem figyeltem) Azt feleltem nevetve, hogy na igen, mostanában időben felkelnek a gyerkőcök. Aztán a lépcsőn felfelé baktatva azt mérlegeltem, hogy vajon mennyire égő rám nézve, hogy eddig képtelen voltam 9 előtt beérni a gyerekemmel az oviba és fél 10 előtt ritkán értem haza onnan a folyton nézgelődő és MindenÉrdekel Zalánnal.?? .....Mindegy. Lényegtelen. 


Nem is erről akartam mesélni, hanem a reggeleinkről, főleg Rékáéról. Szóval valahogy mintha belerázódott (beletörődött?) volna abba a napi ritmusba, amivel a reggeli ébresztés jár. Ennek 9 jól elkülöníthető fázisa van.
1) anya felébreszti 
2) anya megint felébreszti
3) anya eltávolítja a pehelypaplanját elérhető közelségen túlra
3,5) anya elhessenti a lányát folyton betakargató apát (már ha otthon van)
4) anya felébreszti és nem is hagyja aludni
5) anya ráráncigálja finoman a bugyogót és a harisnyát
6) eszméletre puszilgatja ágymeleg gyermekét, ölelgeti, majd ráadja a trikót és a felsőt. 
7) Réka végre kinyitja a szemét és dorombol, mint egy macska
8) transzfer a nappaliba, a kanapé bal sarkába, anya a Dórás takaróval betakarja. Nem látszik ki sem a füle, sem farka.
9) anya békén hagyja 10 percig, majd jön a reggeli, habos kakaó, pirítós vagy gabonapehely


Mire kettőt kortyol a kakaóból, egészen beszámítható lesz, hallja amit mondok, felfogja, mi megy a tévében akár, el tudja hajtani a reggelijére rárepülő Zalánt. Reggeli után cicamosdás, fésülködés, toalett látogatás, majd öltözködés és irány az oviba Zalánnal vagy nélküle. Általában fél 9 - háromnegyed 9 már ott talál bennünket. 



Kedvemre való idén a január (pedig világéletemben utáltam), Tibi mostanában reggel fél 8-8 között indul csak útjára dolgozni, sőt, ha Zalán mélyen alszik 8 körül, rezzenéstelenül, édesen, bevállalja, hogy itthon marad vele, amíg Rékával elsétálok az oviba a rút hidegben. Nekem ez nagy könnyebbség, bár az időjárás eddig viszonylag kegyes volt hozzánk, mégis sajnálom Zalán elrángatni minden reggel oviba és vissza. 

Remélem, ez a napirend, vagy valami hasonló megszilárdul nálunk, megszokja a család minden tagja. Vele leegyszerűsödik a lefektetés rendje és nem mellesleg, ha szerencsénk van, 10 órától van egymásra időnk Apával. Fáradtsági szinttől és naptól függően akár 2-3 óra.