Réka mondta 4.

AnnaPetit olvasunk a kanapén elnyúlva. Mivel egy pocakcsiklandozós hancúrozás után szottyan kedve mesehallgatásra Rékának, hát szemüveg nincs rajtam. Mert újba beruházni nincs kedvem egyáltalán. Azért boldogulok a betűkkel, ha vaksin is. A gyümölcssorolós részhez érve könnyedén átfutok a gyümölcsök során, megy ez nekem fejből is...vagy mégsem? Az utolsót a sorban elvétem. Mogyoró helyett diót találok mondani. Rögtön észreveszem, de így is csak Rékával egyszerre korrigálunk.

- Mogyoró az. Nem látsz?? - kérdezi kedvesen, ici pici éllel a hangjában.

*

Ebéd közben egyszer csak megszólal.

- Karikás a szemem?

- ....Nem..... - hökkenek meg. - Miért? Álmos vagy? 

- Nem.

- .... - na persze.

- Csak fáradt....

*

Álmosan, morgósan indul a reggel, próbálom Rékát feldobni.

- Képzeld Réka, Apa hozott nekünk reggel friss kiflit. - Réka arca fel is derül, végre kipattan az ágyból és elindul a konyha felé.

- Tényleg? Hozott kiflit?

- Bizony!

- A kis huncut.... - vigyorog és csóválja a fejét

*

Ebédelünk, csöndesen, gondolatainkba burkolózva. Réka kissé üvegesen mered a konyhaablakban állomásozó orchideámra, amely éppen virágzik. 

- Apa lefotózta tegnap a virágodat.

- Igen, láttam a képeket. - (de lehet, hogy csak annyit mondtam: Ühüm.)

- Szopkosszal.

- Mivel? - áll meg a számban a falat.

- Ja neeem, nem szobkosszal....- rázza fejét és mereng tovább Réka.

- ...???....

- ....

Nem hagy nyugodni a téma.

- Mit használt Apa a fotózáshoz? Vakut? Villanj-körtét? - forszírozom.

- Neeem....

- Megvan! Soft box-ot! Ugye azt használt?

- Neeeem, neeem....NEM HASZNÁLT! - csap a levegőbe türelmetlenül Réka.

Ja jó, okés, értem én, nem használt. Jó van, na.

*

Ebédelünk, háttérben szól a helyi tévé egyik nyári válogatás műsora. 

Réke egyszer csak megszólal, bár szája tele van túrógombóccal.

- Emi néni...

- Mi az? - fülelek - Emi néni van a tévében?

- Ühüm. - bólint Réka. - felállok és bekukkantok a nappaliba.

Tényleg! Megismerte a hangját, pedig olyan régen volt április, hogy utoljára voltunk a játszócsoportban Emi néninél (aki ugye kb. 25 éves lehet...)

*

Este együtt mossuk a fogunkat. Réka inkább csak szopogatja a fogkrémet a kefén, méregeti a tükörképét, aztán elunja az egészet, ahogy van, lemászik a székről és kisomfordál a fürdőszobából. Én befejezem a fogmosást, majd ahogy végeztem, elkapom a frakkját.

- Réka, nem mostál fogat. Legalábbis rendesen nem. Újra meg kell mosni őket. 

Réka felháborodottan széttárja a karjait, mint akit alaptalan vádak értek éppen:

- Nem is ettem ma csokit! És túró rudit sem!!

Mert úgy gondolja, ilyen esetben nem is kell fogat mosni. Felesleges...

*

- Apa állva szokott pisilni. - mondja egyszer.

- Igen, a fiúk állva szoktak. - bólintok.

- Állva szokott...aztán gyorsan leül és kakál is. - vigyorog Réka és szemléltető módon guggoló helyzetbe ugrik előttem. A hasamat fogtam, úgy nevettem. Vizuális típus vagyok.


*


M. mama szilvásgombócot főz ebédre. Réka persze a lényeget, azaz a szilvát nem eszi meg. Este ez szóba kerül, ahogy hármasban beszélgetünk.
- Réka, te nem etted meg a szilvát?? - csodálkozik Tibiapu. 
- Nem. - feleli könnyedén Réka.
- Miért nem? Nem szereted?
- Nem. A szilvát csak a nagy emberek szeretik.
- Nagy emberek???
- Aha. A szilvát csak a nagy emberek szeretik. - ismétli Réka. - A felnőttek.


*


Mozog a dohányzóasztal egyik lába, bemászom hát alá, mint aki képes és hajlandó a javítására. Nem bírok a kíváncsiságommal. Ahogy kényelmesen elhelyezkedem és megközelítem a problémás lábat, alóla nem lóg ki más, mint a két saját lábam. Nagyjából combtőből.
Beszalad Réka a konyhából és játszani kezd a lábaimmal.
- Itt van két láb! Kié lehet ez?
- Na kié lehet? - kérdezem. - Talán Apáé?
- Lehet. - mondja komolyan.
- Á, Apáé szőrös. - segítek.
- Hát, ez is szőrös. Szőrös a talpad, anya.
Nem tudom, miről beszél a lány, tényleg nem tudom.