Újévi fotók

Idén igazi (ami tényleg karácsonykor készült) karácsonyi családi fotó nem készült, Szenteste napján nem is voltunk itthon, másnap Tibi nővérééknél...mindkét családdal elkövettünk családi képet, szóval nagyon nem igyekeztünk, hogy négyeskés fotó is készüljön. Napirenden volt folyamatosan, ám egyre csak tologattuk, a gyerekek sem voltak benne partnerek. Végül a téli szünet utolsó napján, ma délután összetereltük a bandát és egy nagy tábla Milka csokit lóbálva biztattuk a gyerekeket az együttműködésre. 

Hát kérem, ez lett a legjobb fotóm Zalánnal. Mindenáron egy almába harapván kívánta magát megörökíteni, a kreatív kölke! De legalább egyformán csíkosak vagyunk....Na igen, eszembe sem jutott kiöltözni, csak úgy készülek a képek, ahogy éppen otthon talált bennünket a kameralencse. Rékának felajánlottam, hogy csinibe öltözhet, nem óhajtott élni a lehetőséggel....Meg is lepődtem volna, ha kirittyenti magát. Ő, akinek 100 leggingse van....

Legjobb és az egyetlen Rékás képem

Idén igazán jó fotó nem készült, nem volt türelmük a többieknek kivárni. Mondjuk, ezen pl. talán egyedül Réka néz ki jól, Zalán éppen felpattant apja öléből, ki tudja milyen megfontolásból...

Ez a kép sikerült volna a legjobban, ha nem vágok hülye pofát!

Itt aztán volt jókedv vastagon. Tibinek éppen 10 másodperce volt mellém csüccsenni...ez a 10 másodperc önmagában fülig szalasztotta a szánkat, nem kellett erőlködni.

Ó, végülis ez is egész jó kép lett...

Vagy ez?

Emlékeztetőül, hogy is volt 2010-ben...Tibinek az a robbantott feje, mindig nevetünk rajta. Zalán pedig bizonyítja, hogy ő is volt fél éves, pedig fene se hinné! Rékát kicserélték, kaptunk egy hosszú combú 8 évest. Én meg...hát már akkor sem gondoltam, hogy a karácsonyi fotózáshoz normálisabban is fel lehet öltözni. :) 

Egyébként emlékszem jól erre a karácsonyra, talán életem egyik legszebb ünnepe volt. Először négyesben...Minden olyan volt, mint  a mesében! 

Az idei első

A Szilveszter estémet elsősorban egy dolog jellemezte a konyhában eltöltött sürgés forgásos órák után, a kajakóma. Ez az első, ami eszembe jut a Szilveszterről. Dupla adag aranygaluskát tűntettem el ugyanis, késő este, az antibiotikummal megroggyasztott bélrendszerembe.....amiután úgy éreztem magam, mint egy jóllakott napközis és különösebb agytevékenységre már nem voltam képes. Kapcsolgattam a tévét, amiben persze nem ment az égvilágon semmi érdemleges, szokás szerint. A szilveszteri pezsgő sem esett jól valahogy, pedig szeretem a jól behűtött nedüt...Na mindegy.

Éjfél után a gyerekeknek táncolni támadt kedvük, kár, hogy videó nem készült arról, amit produkáltak, nevetés nélkül nem lehetett megállni. Mint valami ősi termékenységi tánc vagy esőtánc vegyítve RSG elemekkel....Hajnali háromkor tértünk végül nyugovóra, dupla adag Rumini után (Ferrit szigetnél tartunk). Ez a kötet, mivel kevés benne a leíró rész, még Zalánt is leköti és hatalmasakat kacagnak rajta és csillogó szemekkel várják a fejleményeket. 

Január elsején Réka pontban 13 óra nulla nullakor nyitotta ki szépséges szemeit aznap először, ezért késve érkeztünk anyuhoz újévet köszönteni. Emiatt kicsit morcos volt anyukám, szegénykém, de a gyerekek gyorsan feldobták. Vittünk lencselevest, lencsefőzeléket - lencsét lencsével ettünk - aranygaluskát, mama kapott elő maradék beiglit, mandarint. Folytattam azon hagyományaimat, amit az utóbbi hetekben vettem fel, hogy délután is szundikáltam. Plédbe tekerve, naná, mert mindenhol fázom.

Ahogy magamhoz tértem, anyukám hogylétem iránt érdeklődött, majd előadást tartott, hogy jó lesz ha vigyázok magamra, hüvelygombát és mindenféle felborult bélrendszert leíró nyavalyákat vetített elém, amik fenyegetnek engem, még antibogyó után egy hónappal is. Ahhoz képest, hogy a doki gratulált nekem, hogy semmilyen mellékhatása nem lett a 3 dózis gyógyszernek (eddig), felszaladt a szemöldököm dr Anyu mondandójától. Egyelőre jól vagyok és kutya bajom.... 

Másnap, azaz tegnap összekészítettem mindazt, ami az oviba és suliba kell majd, két szett úszócucc, két szett tornacucc, Réka doboza, amit a padban tart, ágynemű és pizsama, ovis zsák és tartalék ruha, törölközők, váltócipők. Később vásárolgattunk ez és azt az Aldi-ban, majd M. mamához is kigurultunk újévet köszönteni. Ott is várt ránk némi lencsefőzelék....Betermeltünk belőle kacsasülttel, naná. 

Nagyon hideg, téli idő köszöntött be, de hát mikor legyen hideg, ha nem januárban?  Alig akaródzik kidugni az orrunkat itthonról, még a gyerekek sem lelkesek. Persze más lenne a helyzet ha lenne hó, ami nincs....Hát igen, olyan szívesen húzigálnám a gyerekeket szánkón! Vagy csak maga a látvány, ahogy sűrű pelyhekben hull a hó! Imádom!

Szóval holnap indul a verkli a suliban, kb. 3 hét van a félév végéig. Elősorban matekoztunk a téli szünetben, sokszor kis időtartamban, tg-s feladatlapokat oldottunk, osztottunk és szoroztunk. Ha jobban belegondolok, emellett eltörpült a magyar...német és környezet pedig elő sem került. Kreatívkodtunk még, festett és rajzolt Réka.

Ovi is folytatódik holnap, rögtön úszós nappal. Zalánt biztosan kitörő örömmel köszöntik cimborái, remélem, Zalán vidáman kapcsolódik majd be a csoport életébe. Hogy reggel kipattanni nem fognak hajnali fél hétkor az ágyból, az holt biztos.

Klassz volt ez a téli szünet és félelmetes milyen gyorsan eltelt. Milyen édeseket és nagyokat aludtunk, milyen jókat ettünk! Szerintem a gyerekek magukra is kaptam jónéhány dekát, ami szuper. Hányszor összebújtunk kettesével-hármasával-négyesével kanapén, ágyban, karácsonyfa alatt változó összetételben, mint a pockok. Játszottunk és néztük, ahogy a gyerekek játszanak, rokonokat látogattunk, ajándékoztunk, ajándékokat kaptunk, szilveszterkor lazultunk és lazultunk. Finom volt. Holnap aztán jönnek az új feladatok. Illetve már most. Valahogy álmot kellene küldeni a gyerekek szemére....

Visszatekintés 2015 - november és december

Találtunk egy "álom házat" a közelben ebben a hónapban. Végre! Pont a szomszédos zsákutcában található és hatalmas iroda+műhely figyel az udvarában. A lakás maga két szintes, az egyik szinten egy nappali van + egy háló (nekünk), konyha, fürdőszoba, illetve az emeleten még két szoba, egy játszószoba cserépkályhával és fürdőszoba. Maga a tökély nekünk. Igaz, legalább 4 millió felújítást láttam a lakásban....Pl. új cirkó kialakítása...Az ár pedig nem alacsony, a vevők nagyon ráérnek. Mivel a mi lakásunkra még csak vevőjelölt sincs egyáltalán az utóbbi egy évben, nem valószínű, hogy ezt a lakást meg tudjuk venni. Persze soha nem lehet tudni, talán engednünk kell majd tovább az árból. Kénytelenek leszünk, azt hiszem. 

Novemberben készségszinten vágtunk minden Star Wars filmet, hol az egyik csatorna adta a részeket, hol a másik. Nem volt nehéz kibogozni, melyik miről szól, ki ki ellen harcolt és pontosan mi is volt a cselekmény??? A legfrissebb rész megtekintése még várat ránk egy kicsit, remélem, januárban arra is sort tudunk keríteni. A Dino tesó nem volt rossz,  megjegyzem, 6 éven alulinak nem ajánlanám kifejezetten, de a gyerekeknek - ahogy azt előre megjósoltam - tetszett, jókat kacarásztak rajta. 

Sötét hónap volt ez a november, most, hogy visszanézek rá, nem sok vidám dolgot hozott. Zalán pl. fogta magát és abbahagyta a focit, egyszer és....no talán nem mindenkorra. Pipa voltam, tehetetlen, dühös....aztán elfogadtam. Nem igen tehettem mást. 

Novemberben lebetegedett Zalán, majd egy hét csúszással, vagy kettővel Réka. Mindketten antibogyót kaptak, miután első körben a Rhinatiol nem oldott meg semmit. Az antibiotikum szerencsére nagyon gyorsan szétkergetett bennük minden bacit és egykettőre a gyógyulás útjára léptek. Erőssssen érintett volt a hörgőjük, különösen Rékának, szegény annyit köhögött, rossz volt hallgatni....Mire visszatért a suliba egy pénteki napon, már aznap nyelvtan dolgoztot írt, hétfőn matekok, kedden környezetet....Hű, de örültem! Nagyon nem voltak tekintettel Réka betegségére, nem mondom. Okos a gyermek, okos, de mégis....

Újabb megpróbáltatásként kaptam egy finom kis hólyaghurutot, csak pislogtam, hogy én? Biztos ez? Biztos hát. Talán 3 nap betegszabival megúsztam, majd visszatérvén a munka világába rögtön jött a hír, hogy a cég Pest megyébe költözik...Úsztam a boldogságban, egyenesen lebegtem. Itt SzolnokonRá egy hétre elbúcsúztattuk utolsó normális kolleganőmet is. Bőgtem, mint egy szaros gyerek. Újabb egy hétre rá kidőltem én is, kísérteties hasonlóságokat mutattak a tüneteim Réka nyavalyájához. Hát igen, a hörgőim nem nagyon strapabíróak és ha támadás éri őket, hát az jó Isten vigyázzon rám! Persze ez már december, lassan a végéhez közeledett az év. 

December nagyjából másról sem szólt számomra, csak arról, hogy nyomtam az ágyat. Vagy ha nem, hát éppen orvosnál ücsörögtem. Van az a Telenor-os karácsonyi hirdetés, a " We live in cities...you never see on screen..." vagy hogy is van....na ha én azt 500-szor nem láttam a kényszerpihenőm hetei alatt, egyszer sem. Eleinte nagyon tetszett...

A nyavalyámról már írtam eleget, egy antibogyó, aztán másik, semmi eredmény, röntgenek, labor, tüdőgyógyász, tüdőgyulladás diagnózis, harmadik bogyó, lassú javulás. Fekvés, fekvés és fekvés. Azt nem írtam, mert nem mertem, hogy a második antibogyó végefelé egy este előástam magam a párnáim közül és elmentem a céges vacsorára. Utólag elég nagy hiba volt, nem szabad lett volna. Nem voltam tudatában, mennyire beteg voltam. Akárhogyis volt, a nyavalyám a céges vacsora magasságában fordult át tüdőgyulladásba, ezt tény, úgyhogy.....gratulálok magamnak, vállveregetés és plecsni jár, valamit külön jutalom.  

Karácsonyra viszont felgyógyultam, meggyógyultam, boldog és meghitt karácsonyunk volt minden megpróbáltatás ellenére az idei is. 

Hát ennyi volt az év, 2015. Nagy mélységek, fájdalmak, sérülések, talpra állások. Talán életem egyik legrosszabb éve volt, ha lehet ilyet mondani. Mégis sok jó is történt, amikért hálás vagyok, utazások, nyaralások, a gyerekek önmagukban és járulékaikkal, Tibi is fejlődött cégileg, vállalkozásilag, nem volt gyenge éve egyáltalán. Együtt vagyunk, szeretjük egymást, hellyel-közzel egészségesek is vagyunk, ami fontos, megvan. Kevesebb próbatételt és gödört szeretnék az új évben, sok-sok mosolyt, nevetést, jókedvet valamennyiünknek! 

Boldog, békés új évet kívánok nektek, akik velem vagytok! 

BUÉK!

Visszatekintés 2015 - szeptember - október

Elkészült a lencseleves füstölt tarjával, az aranygaluska sima vaníliasodóval és borsodóval, sós rúd (ebből egy fél tepsi benn égett a sütőben, mert elfeledkeztem róla, jellemző)....Nem elfeledve, csak nagyon jóllakva megjegyzem, hogy a virsli a hűtőben figyel, várja, hogy nekiessünk. 

Tibinek lassan hagyományos karácsonyi, két ünnep közötti vagy szilveszteri tevékenysége, hogy valamelyiket a sok számítógép közül újra telepíti. Az a jobbik eset, ha az én laptopomat, mert legalább itthon van. Idén erre került sor. A gyerekek azt vették a fejükbe, hogy papírrepülőt hajtogatnak velem, több félét, és a komód tetejére mászva reptetik őket szobaszerte. Remélem, ma nem csekkolunk be a kórház sürgősségijére, annyira nem hiányzik! Boros doki meg pláne. 

Szóval szeptember.

Ésss mire kettőt pislantottunk, júniustól szeptemberig ugrottunk, máris elkezdődött újra az iskola, Rékának a második osztály, Zalánnak a nagycsoport első köre. Folytatódott a kis cuki mókuskerekünk. Rékának csak címszavakban: Sakkpalota, rajziskola, furulya, úszás heti 3 alkalommal, sakk különóra, év elejei felmérők, szülői értekezlet, Tappancs újság, színház bérlet, tehetésggondozó órák matekból és magyarból, versenyek...Például a tűzharc verseny a Ligetben, ahol bronzérmet szereztek a másodikos lányok. Hősiesen küzdöttek, megérdemelték. A versenyek java a második félévben halmozódik inkább, próbálva feledni, kevés sikerrel a tagozatos dolgozatokat....

Zalánt sokat dicsérték az óvónénik, mennyit nyílt és nőtt és fejlődött....mást sem hallottam a nevelési év elején. Tény, hogy könnyen visszaszokott az oviba a pasi, két barátja, Máté és Milán nagyon megkönnyítette számára, hogy jól érezze magát az oviban. Édesek együtt egyébként, kár, hogy még közös fotó nem készült hármójukról. Ezt mindenképpen pótolni kell, mielőbb! 

Szeptemberben csaptunk bele a foci edzésekbe is, úgy rémlik, akkor még nagy reményeket fűztem a focihoz és hogy majd mi mindent kap a sporttól Zalán...Hát na, néha jobb nem látni a jövőbe. Mindenesetre, ügyes volt minden edzésen, láttam néhányat, látványosan fejlődött, ügyesedett és a kezdők közül ott volt a top 3-ban. 

A Zeneiskolások nem először néztek hülyének, egyszer megkerestek a suliban, hogy eltűntünk a térképről, a bolygóról, miért nem kerestük őket? Talán mert arra vártunk, hogy ők jelezzék, mikor kezdődnek a fuvola órák??? Később felhívott egy hölgy a zeneiskolából, hogy Réka még fiatal a fuvolához, a furulyát tudja felajánlani, az alapozásnak is nagyon jó, ismerkedik általa a zenével és mégis könnyebb hangszer, mint a fuvala, amit megfújni sem egyszerű. Megnyugtatott, hogy a majdani fuvola tanár értékelni fogja Rékám ezen egy éves zenei előképzettségét. Ám legyen, Rékának bejött a furulya is, következő héten máris egy furulya órán találta magát. 

Október....az nem is volt olyan régen. 

Ha azt vesszük egészségügyi szűrővizsgálatok dolgában évek lemaradását pótoltam ebben az évben. Például elbaktattam egy délután nőgyógyászhoz. Ahhoz, akinél a porontykáim születettek annak idején. Minden erőmet össze kellett szednem, én ilyen idióta vagyok. Pedig semmi az egész, én egyenesen büntetném azt, ha valakinek nincs érvényes rákszűrés lelete minden évben. Fogorvosnál is látogatásunkat tettük, majd jött a december, szaladjunk egy kicsit előre, és rögtön három mellkas röntgent és egy teljes labort is fel tudtam mutatni. Ezt csináljátok utánam! :)

Októberben őszi szünet boldogította a gyerekeket, amit Réka részben a Borka alkotóházban töltött kézműveskedett, ebédelni is elvitték, aztán parkba, sétálni, ha olyan volt az idő. Szerintem járt volna oda egész héten. Zalán még októberben is focizott, de már rezgett az léc. Az első ajándékokat a közelgő névnap-szülinap-karácsony szezonra ebben a hónapban szereztem be. Olyan eredményes voltam, hogy Zalánnak 4 ajándéka maradt készleten karácsony után. Még jó, hogy közeleg a névnapja, minden nappal egyre inkább. A gyerekek színházban, jártak ki az ovival, ki a sulival. Fogadóóra is volt, konkrétumra nem emlékszem, de mindig nagyon boldogan jövök haza minden fogadóóráról, biztosan ez is egy ilyen volt. 

A cégnél könnyedén és simán túléltük a szerzont különösebb gikszer és felháborodott vevő nélkül. Mindenki boldog volt. Kivéve talán kolleganőmet, akinek október 31-ig volt szerződése és nem úgy tűnt, hogy lesz hosszabbítás. 

E.-nél is jártam októberben, hogy beszámoljak mi mindenben fejlődtünk, mi esendő szülők. Elég kóvályogva, alacsony energiaszinttel tántorogtam ki tőle, bár ennek Zalánhoz közvetlenül nem volt köze. Más témákat is feszegetett E., ami inkább rólam szólt, illetve arról, ahogy én látom vagy látnom kellene a világot. Azóta sem találkoztam E.-vel, Zalán annál inkább. Minden egyes alkalommal el volt tőle ájulva, mi, szülők, majd január közepén-végén leszünk hivatalosak rapportra. Kíváncsi leszek....Lehet, beveszek valami enyhe nyugtatót, hehe....

Erre az őszi hónapra esik az óvónénik magánszáma Zalán pontos születési hónapjával kapcsolatban. Be akarták nekem magyarázni, hogy szeptemberi születésű, nem lehet, hogy rosszul tudom azt a májust?? Nem mondom, nem vagyok egy lángelme, de komoly agysérülés vagy szellemi leépülés jele lenne, ha Zalán születési hónapjául nem a májust jelölném meg. Elvégre ott voltam, vagy mi a szösz. Amikor született. Átbeszéltük a témát az óvónénivel, sokszorosan bocsánatot kért, valamint elnézést, majd elfelejtettük az egészet. 

Visszatekintés 2015 - július és augusztus

Július úgy köszöntött ránk, hogy Zalán ippen túl esett egy torokgyulladáson, Réka pedig szép sötétbarnára sült a táborokban. 

Július legfontosabb és legemlékezetes eseménye volt a krétai nyaralás. Az a mélykék tenger, annak sós íze, azok a tavernás vacsorák, a medencés pancsolások, a kirándulások...hhhhhh....úton a reptér felé, immáron haza irányban, elmorzsoltam egy könnycseppet. Nem gondolnám, hogy mostanában külföldi nyaralás belefér a költségvetésünkbe, tekintettel a most már prioritássá előlépő lakáscserére. Akárhogyis lesz, ez a nyaralás nagyon klassz volt, Görögországba vissza fog húzni a szívem....

Pszichológus témakörében Zalánt lenyomott két kört E. társaságában, majd együtt Tibivel mi is elé járultunk. Ez volt az a "randink", ahol annyi minden olyan elhangzott, amin aztán heteking járt az agyam, napokig meg zsongott....Pl. hogy a gyerekek hozzá vannak szokva a feszülséghez, bezzeg az ovi -kvázi- felelőssége azzal kapcsolatban, hogy Zalán nem szólt az óvónőkhöz valahogy elmosódott, köddé vált, már nem volt téma. 

Zalán júliusban járt először moziban, N. vitte el a multiplexbe vakációs program keretében, az Agymanókat nézték meg. Réka Mesi barátnőjénél járt névnapi buliban, kétszemélyesben, erről nekem inkább kellemetlen emlékeim vannak...Tibi képtelen volt este fél 10 előtt hazarángatni a leánykát barátnője karmai közül. Lehetett néhány kínos jelenet, amíg a szülők a nappali kanapéján várakoztak. Arra, hogy Réka és apukája távozzanak. Hogy ezért vagy máskért, azóta sem hívták át Rékát játszani "igazgatóbácsiék" ...

Emlékszem, forró volt a július, akkora kánikula volt, hogy még Krétán sem volt olyan melegünk. 

Augusztusban nyaraltunk még egy kört a szépséges Balatonnál. Egész jó időt fogtunk ki, pancsoltunk Lellén és Földváron egyaránt. Eláztunk bőrig a Veszprémi Állatkertben, etettünk hattyúkat és kacsákat, boroztunk késő éjszakába nyúlóan, sárkányt eregettünk, mólón sétáltunk, vizibiciliztunk és annyi lángost ettünk, amennyi belénk fért. Villogtam csini új  bikinimben is, habár....ha 10 kg minusszal sürögtem és forogtam volna, az előnyösebb lett volna. 

Az év legnagyobb csalódása is ehhez a hónaphoz kötődik, valaki, akit kedveltem, elárult, rútul, gyalázatosan, többször egymás után. A dolog a kapcsolat azonnali és 100%-os megszakításához vezetett, azzal is, akinél elásta a becsületem, egy közös ismerős. Mert eme ismerős nekem esett, igazságtanul, mint még soha senki. Kettő veszteség, de azt hiszem, visszanézve, nyereség volt ez a javából. Csak hát sokszor nagyon fáj az, amin túl kell esni a továbblépéshez, megtisztuláshoz, tanuláshoz, ésatöbbi....

Az augusztus is fincsi meleg volt, még a hónap végén is kaptunk az arcunkba néhány hőségriadót. Amikor pl. a gyerekek a Járműjavító nyílt napjára látogattak (Réka fotója meg is jelent a helyi megyei újságban), fullasztó és elviselhetetlen volt a meleg, úgyhogy én itthonról drukkoltam nekik, hogy szép élményekben legyen részük. Őket persze nem igazán kötötte le a meleg, ugyanmár!