2015. december 31., csütörtök

Visszatekintés 2015 - szeptember - október

Elkészült a lencseleves füstölt tarjával, az aranygaluska sima vaníliasodóval és borsodóval, sós rúd (ebből egy fél tepsi benn égett a sütőben, mert elfeledkeztem róla, jellemző)....Nem elfeledve, csak nagyon jóllakva megjegyzem, hogy a virsli a hűtőben figyel, várja, hogy nekiessünk. 

Tibinek lassan hagyományos karácsonyi, két ünnep közötti vagy szilveszteri tevékenysége, hogy valamelyiket a sok számítógép közül újra telepíti. Az a jobbik eset, ha az én laptopomat, mert legalább itthon van. Idén erre került sor. A gyerekek azt vették a fejükbe, hogy papírrepülőt hajtogatnak velem, több félét, és a komód tetejére mászva reptetik őket szobaszerte. Remélem, ma nem csekkolunk be a kórház sürgősségijére, annyira nem hiányzik! Boros doki meg pláne. 

Szóval szeptember.


Ésss mire kettőt pislantottunk, júniustól szeptemberig ugrottunk, máris elkezdődött újra az iskola, Rékának a második osztály, Zalánnak a nagycsoport első köre. Folytatódott a kis cuki mókuskerekünk. Rékának csak címszavakban: Sakkpalota, rajziskola, furulya, úszás heti 3 alkalommal, sakk különóra, év elejei felmérők, szülői értekezlet, Tappancs újság, színház bérlet, tehetésggondozó órák matekból és magyarból, versenyek...Például a tűzharc verseny a Ligetben, ahol bronzérmet szereztek a másodikos lányok. Hősiesen küzdöttek, megérdemelték. A versenyek java a második félévben halmozódik inkább, próbálva feledni, kevés sikerrel a tagozatos dolgozatokat....

Zalánt sokat dicsérték az óvónénik, mennyit nyílt és nőtt és fejlődött....mást sem hallottam a nevelési év elején. Tény, hogy könnyen visszaszokott az oviba a pasi, két barátja, Máté és Milán nagyon megkönnyítette számára, hogy jól érezze magát az oviban. Édesek együtt egyébként, kár, hogy még közös fotó nem készült hármójukról. Ezt mindenképpen pótolni kell, mielőbb! 

Szeptemberben csaptunk bele a foci edzésekbe is, úgy rémlik, akkor még nagy reményeket fűztem a focihoz és hogy majd mi mindent kap a sporttól Zalán...Hát na, néha jobb nem látni a jövőbe. Mindenesetre, ügyes volt minden edzésen, láttam néhányat, látványosan fejlődött, ügyesedett és a kezdők közül ott volt a top 3-ban. 

A Zeneiskolások nem először néztek hülyének, egyszer megkerestek a suliban, hogy eltűntünk a térképről, a bolygóról, miért nem kerestük őket? Talán mert arra vártunk, hogy ők jelezzék, mikor kezdődnek a fuvola órák??? Később felhívott egy hölgy a zeneiskolából, hogy Réka még fiatal a fuvolához, a furulyát tudja felajánlani, az alapozásnak is nagyon jó, ismerkedik általa a zenével és mégis könnyebb hangszer, mint a fuvala, amit megfújni sem egyszerű. Megnyugtatott, hogy a majdani fuvola tanár értékelni fogja Rékám ezen egy éves zenei előképzettségét. Ám legyen, Rékának bejött a furulya is, következő héten máris egy furulya órán találta magát. 

Október....az nem is volt olyan régen. 

Ha azt vesszük egészségügyi szűrővizsgálatok dolgában évek lemaradását pótoltam ebben az évben. Például elbaktattam egy délután nőgyógyászhoz. Ahhoz, akinél a porontykáim születettek annak idején. Minden erőmet össze kellett szednem, én ilyen idióta vagyok. Pedig semmi az egész, én egyenesen büntetném azt, ha valakinek nincs érvényes rákszűrés lelete minden évben. Fogorvosnál is látogatásunkat tettük, majd jött a december, szaladjunk egy kicsit előre, és rögtön három mellkas röntgent és egy teljes labort is fel tudtam mutatni. Ezt csináljátok utánam! :)

Októberben őszi szünet boldogította a gyerekeket, amit Réka részben a Borka alkotóházban töltött kézműveskedett, ebédelni is elvitték, aztán parkba, sétálni, ha olyan volt az idő. Szerintem járt volna oda egész héten. Zalán még októberben is focizott, de már rezgett az léc. Az első ajándékokat a közelgő névnap-szülinap-karácsony szezonra ebben a hónapban szereztem be. Olyan eredményes voltam, hogy Zalánnak 4 ajándéka maradt készleten karácsony után. Még jó, hogy közeleg a névnapja, minden nappal egyre inkább. A gyerekek színházban, jártak ki az ovival, ki a sulival. Fogadóóra is volt, konkrétumra nem emlékszem, de mindig nagyon boldogan jövök haza minden fogadóóráról, biztosan ez is egy ilyen volt. 

A cégnél könnyedén és simán túléltük a szerzont különösebb gikszer és felháborodott vevő nélkül. Mindenki boldog volt. Kivéve talán kolleganőmet, akinek október 31-ig volt szerződése és nem úgy tűnt, hogy lesz hosszabbítás. 

E.-nél is jártam októberben, hogy beszámoljak mi mindenben fejlődtünk, mi esendő szülők. Elég kóvályogva, alacsony energiaszinttel tántorogtam ki tőle, bár ennek Zalánhoz közvetlenül nem volt köze. Más témákat is feszegetett E., ami inkább rólam szólt, illetve arról, ahogy én látom vagy látnom kellene a világot. Azóta sem találkoztam E.-vel, Zalán annál inkább. Minden egyes alkalommal el volt tőle ájulva, mi, szülők, majd január közepén-végén leszünk hivatalosak rapportra. Kíváncsi leszek....Lehet, beveszek valami enyhe nyugtatót, hehe....

Erre az őszi hónapra esik az óvónénik magánszáma Zalán pontos születési hónapjával kapcsolatban. Be akarták nekem magyarázni, hogy szeptemberi születésű, nem lehet, hogy rosszul tudom azt a májust?? Nem mondom, nem vagyok egy lángelme, de komoly agysérülés vagy szellemi leépülés jele lenne, ha Zalán születési hónapjául nem a májust jelölném meg. Elvégre ott voltam, vagy mi a szösz. Amikor született. Átbeszéltük a témát az óvónénivel, sokszorosan bocsánatot kért, valamint elnézést, majd elfelejtettük az egészet. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!