2019. október 20., vasárnap

Hétvége


Hétvégén beugrottunk a Decathlon-ba új pedálokért a bringámra, ami fél év alatt egy picit lekopott a lábam alól. Kiderült, hogy ingyen kicserélik gari időn belül, csak keressük meg a számlát! A leányzó ott nyomban számla nélkül is kicserélte volna, mivel csak ők forgalmazzák ezt a kerékpárt, plusz idei modell, szóval biztosan garis. Persze a bringa nem volt nálunk, szóval arról lecsúsztunk, itthon viszont nem találtuk a számlát, szóval lehet, hogy kell majd egy kicsit könyörögni. De hogy hová tettem a blokkot (nem kértünk számlát , elírtam)  fogalmam sincs, már mindent felforgattam. Na majd meglesz, ha nem keressük...

Hétvégén csodaszép idő volt, már-már túl szép is, nekem speciel a pénteki "kánikula" picit túl sok volt. Szombaton elmentünk kerékpárral kutyát sétáltatni. Szuper volt, hazafelé egy kisvizslával találkoztunk, futottak pár vidám kört, mit meg nosztalgiáztunk, milyen cuki is egy fél éves kiskutya. Dió már kamasz és imádnivaló, persze nem adnám két kölyökért sem.

Tibi nagyjából egy dologról tud beszélni mostanában és egy dolog jár az agyában, ez helyenként nagyon nyomasztó, olyan, mintha egy bazi nagy követ rakna a hátamra, helyenként idegesítő is, viszont abszolút érthető. Remélem, jövő héten oldódik a feszültség, de fene tudja, a helyzet különböző okokból bár, de szeptember óta nem szűnik, mi a fenének szűnne most?? 

Vasárnap tanultunk nagyjából egész nap, déltől-hatig kisebb megszakításokkal. Főztem, mostam, vasaltam, takarítottam, ilyenek. Zalánnal nyelvtanoztunk, Rékával töriztünk, mindkettővel németeztem, Rékától kikérdeztem a szavakat, Zalánnal átvettük az új rendhagyó igéket. Egész jól megy neki. 

Szombaton elmentünk vásárolni, hogy az őszi-téli ruhatárat felfrissítsük. Finoman szólva is kellett 3 nadrág. Elköszöntem a 38-as mérettől, bár talán bele tudtam volna magam préselni, meg sem próbáltam, már nem érdekelt. Fura, hogy a stressztől Tibi fogyott, én meg híztam. K...vára igazságtalan az élet! Még itt is húz az ág. Mindegy. Közben mivel a gyerekek is velem voltam, Zalán ripsz-ropsz kiválasztott egy pulcsit és három felsőt....Réka csak két cicanadrágot választott, de még volt igénye bekukkantani a New Yorker-be. 

Vannak bizonyos új feszültségek az osztályban (Hatodik Bé) , amelyek eddig nem voltak jellemzőek. Olyan igazi bitch-ek lettek a csajok (bocsánat, hogy csúnya szavakat hozok, nem szokásom, de most ezek annyira ide illenek) . Megy az osztályban a szemétkedés, klikkesedés, kiközösítés, a messenger csoportjuk pedig egyenesen egy latrina. Augiásznak volt az a mocskos istállója, amit Heraklész kitakarított, na pont ez jutott eszembe a csetek átfutásakor. 

Nem szokásom Réka telefonját olvasgatni, de valaki azt tanácsolta, hogy érdemes lenne, mert le tudnék vonni sok tapasztalatot a többi lánnyal kapcsolatban. Az a legfinomabb probléma, hogy rejtegetik egymástól a házikat és ha valaki hiányzik, elég nehéz megszerezni. Ez még olykor klikken belül is igaz, ha az illető egyébként jelen volt az órán. Mondván, hogy miért nem figyelt már megint?? A másik, amikor az illető ruházatába kötnek bele. Ilyen történt Rékával, aki javarészt a H&Mből öltözik, ötvözve ajándékba kapott márkásabb ruhákkal. Ehhez képest a New Yorker a menő. MIndenki hülye, akinek nem az van. Én ez nem is értem, közben meg ilyen. Kell vele foglalkozni és ugyanakkor nem kell vele foglalkozni. 

Végül vettünk egy pulcsit és két pólót a New Yorker-ben, ahol egyébként meglepően sokan voltak, hasonló korú vagy picit idősebb leánykákkal. Réka mérete az XS XXS...Volt pár megfáradt apuka, barát az öltözőknél... Remélem, megnyugszik Réka is, hogy van ilyen gönce is (van ott jó sok rongy is...ahogy egyébként a H&Mben is) és megtanulja letojni a bántó megjegyzéseket, nem hagyja, hogy célba találjanak. 

Holnap hétfő, aztán kedd és újra egy kis pihi, ünnep...Na , Dió leverte a szörpös poharat az asztalról, megyek takarítani! 

2019. október 17., csütörtök

Kukucccs!





Még mndig feszkó van. Nem köztünk Tibivel, külső tényező, de már nagyon unom. Fáradt vagyok , elegem van, leszívja az energiáimat, nem látom az alagút végét. Vagyis látom, csak nem akar közelebb jönni. Pedig olyan gyönyörű ősz van, csodás fények, csodás színes fák...A házunk előtti gesztenyefa ugyan sok gesztenyét nem termett, de annál csinosabb látvány, különösen bizonyos szögből. Nem lehet nem szeretni az ilyen őszt. Hacsak azért nem ,mert már ilyentájt bőven megkezdődött az iskola (még Cambridge-be szakadt keresztlányomnak is, hehe)

Na az van, hogy nagyon elfoglalt hetünk volt a suliban, még szerencse, hogy holnap péntek. Zalán egymás után írta a felmérőket, iszonyú volt, csak az vigasztal, hogy jön az őszi szünet. Pont ezért úgy volt, nem megyek egyik fogadóórára sem hétfőn és kedden. Kivételesen nem ütköztek a fogadóórák.  Gondoltam, inkább tanulok Zalánnal, mint sorba ülök órákat….Rékával amúgy is minden oké, nincs kérdésem. Bár még most írják az első nagy tz-ket, termism-ből rögtön kedden....

Aztán hétfőn, a fogadóóra napján találkoztam a sarkon Tibivel, hazafelé menet, ő pont a suliba ment Zalánért. Úgy döntöttem, úgysem vagyunk sokat együtt, elgurulok vele a suliig. Aztán ha már ott voltam, begurultam a bicómmal a suli udvarára, de akkor már megnéztem azt is, hogy hányan várakoznak. Ketten. Ja és pár kedves anyatárs is ott ácsorgott. Na hát annyi erővel már akár beszélhetek a tanítókkal is. Arra úgyis jó régen volt példa. Mondjuk, sok újat nem tudtam meg, viszont kedvesek voltak és biztató volt, hogy a képességeit nem vonták kétségbe. Legalábbis matekból. Órákon nem figyel, ez elég hátrány, a teljesítménye hullámzó. Tudok mindent. Ilyen a mókuska, mit tudok tenni, minthogy elfogadom egyrészt, másrészt próbálom terelni. Az külön pech, hogy ilyen elit osztályba jár tanulmányilag. Ma is kiosztották a matek dogát és 29-ből 28 ötös lett, egy 88%-os négyes....Pedig jobb lenne, ha vegyesebb lenne a banda, mert így túl okosak. 

Szünet előtt nem írnak már matek Tz-t , ami jó, viszont környezetet igen, de ez is jó, mert legalább a szünet nem azzal fog elmenni, hogy kergetem Zalánt a lombkoronaszínt, cserjeszint és a többi élőlényeivel auf Deutsch. .. Keddig kell kibírni és akkor felszabadulunk, ugyanis szerda ugye ünnep, csütörtökön a tervek szerint Pestre megyünk, péntek pedig Tökjó nap, nincs suli, úgyhogy egészen meghosszabbítottam az őszi szünetet. Még mindig bízom benne, hogy tudunk egy kicsit szusszanni majd az őszi szünetben. Na, nem én, mert én végigdolgozom, de legalább este nem az lesz, hogy tanulunk orrvérzésig, hanem haladhatok én is a saját dolgaimmal. Nem kell nagy dolgokra gondolni, esetleg egy mozi, süti sütés, filmsorozat nézegetés, ilyesmi, amire hétköznap nincs idő. És ami a legfontosabb egy kis NYUGALOM. Mert ez a pattanásig feszült állapot senkinek sem jó....

Miről akartam még írni? D. keresztlányomról Cambridge-ben - merthogy volt egy hetem, amikor Cambridge lázban égtem, hogy milyen fantasztikus is lehet neki és milyen páratlan lehetőség ez és és és....csoda, de ez egy külön témát érdemel, úgyhogy inkább nem írok róla, csak büszke vagyok rá nagyon. 

Vagy a pechszériánkról? Volt kerékpárral két defektem egy héten belül, meghúzták a kocsinkat az Aldi parkolóban és Tibi egyik partnere elvitte tőle a munkát és felvitte Pestre. Ott biztos olcsóbban megcsinálják, de ez nekünk már úgyis mindegy. A lényeg, hogy 20 év után, huss, a partner lelépett. És még annyit sem érdemelt meg, hogy felhívják a változásról, az üzemből hívták fel az emberek, hogy magyarázza el nekik, hogy működik a rendszer....Hát na. Tibi  meg nem küldte őket el a fenébe, elvégre nem az ő hibájuk, hanem segített. 

Aztán volt Tibinek egy hasmenős nyavalyája, amiről eleinte meg voltam győződve, hogy epegörcs és képzeletben már ott jártam, hogy kórházba kerül és tejóég, mi lesz velünk...de végül 2 nap után kitisztultak a belecskéi és minden rendben ilyen téren. A pechszériának köszönhetően már mindig a legrosszabbra gondolok...

Voltak választások is, de erről sem írok bővebben. Voltak meglepő eredmények, nálunk szerencsére maradt minden a régiben. Továbbra is hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!

Ami még ennél is fontosabb, Dió kutya top formában van és imádni valóbb, mint valaha. Múltkor elszaladtunk egy pénteki napon Rékával a kisboltba, mert sütit akartunk sütni, aztán se cukor, se vaj....Dió itthon maradt, mert simán pórázon úgy lehet vele csak sétálni, mintha hat bivaly lenne a póráz végén, csak Tibi tudja kontrollálni. Végig olyan rossz érzésem volt, hogy a kutya mindjárt fut utánunk, csak nehogy elüsse valami, nem egyszer néztem a hátam mögé. Pedig a kisbolt csak a következő utca. Na jöttünk visszafelé, kapu tárva nyitva, a kutya ül az kaputól 3 méterre a fenekén és sunyit az égnek emeli az orrát. "Én jó kutya vagyok, nem én nyitottam ki a kaput, valahogy ... kivágódott, nem tehetek róla" - ilyesmit gondolhatott. Mindenesetre szerencse, hogy volt annyi önfegyelme, hogy ha ki is tudta valahogy nyitni a kaput, fogalmam sincs, hogyan, nem ment világgá....

Holnap péntek. :) 



2019. október 13., vasárnap

Nem jövök még...

Még mindig oltári nagy a feszkó... Pénteken, amikor éles volt a helyzet, bekaptam fél nyugtatót, amit anyutól csentem. Jobb lett. Van, hogy azt gondolom, ennyit én ki sem bírok...De ugyanúgy felkel a Nap és lenyugszik este, úgyhogy nem állunk meg.

Majd jövök, ha vége. Vagy legalább csitul... szünetet tart, ilyesmi.

2019. szeptember 30., hétfő

Szeptember végén



Ez volt az utolsó nap a hónapból. Ez a szeptemberi 30 nap kemény volt, annyi minden történt és annyi minden van még nyitva mindig.

1) Elkezdődött az iskola. Zalán nagyon jól kezdett, most négyes lett a nyelvtan tz és a német is, de nem baj, matekból már 3 ötöse van, németből kettő, szövegértés öt...igazából a mai napig,  csak ötöst hozott haza. Réka is remekel, neki is csak ötöse van a Krétában. Nehéz nem kommentálni, hogy szerintem semmit nem tanul, de általában összeszorítom a szám, még túlságosan tanév eleje van. Olykor meg nem sikerül, akkor kikérdezem. Megint máskor ő omlik össze hisztérikusan, hogy holnap matek tz és ő nem tud semmit, de tényleg semmit....valahogy mégis ötös lett, mert Laci bácsi nem firtatta a az ár és hektár váltást... 

2) A villám okozta károkból nem épültünk fel egészen, a nagygép úgy tűnt, hogy jó, nem is ment tönkre, viszont szoftverileg valami mégsem oké vele, szóval nem sokáig tartott az örömünk, hogy a gép rendben van. Mosogatógép szervizes sehol, a számítógépek félgőzzel működnek. Már azon kapom magam, hogy nem akarom hallani Tibi beszámolóit, mert fizikailag fáj mindaz, ami történik, amit kínlódik és szenved és semmi haladás nincs. 

3) A kutya mondjuk jól van, virágzik. Nem érti, miért nem visszük minden este sétálni....

4) Réka hétvégén szülinapi bulin volt, nagyon jól érezte magát. Ott volt csaknem minden csaj az osztályból. 

5) Holnap zene világnapja, ennek alkalmából 7 órára kell mennie Rékának suliba, mert zenével köszöntik az iskola tanulóit. Hurrá, érdemes fuvolázni, nem?

6) Viszont elviszik őket moziba délután holnap, valami Bartók filmre. Készült olyan, hogy Bartók film? Réka tök boldog, mert így ma elmaradt a szolfézs. 

7) Előjött az ekcémám vagy valami olyasmi és egyelőre semmilyen kence nem hat rá. Az a rémálmom,hogy az arcomon is előjön és akkor el kell mennem rokkant nyugdíjba, vagy profi maszkmesterséget kell tanulnom, máskülönben én ki nem teszem a lában az utcára .... Majd vissza kellene mennem a dokihoz, de egyelőre nincs sok kedvem hozzá.  Hogy állapotom alakulásában szerepe van a giga mega stressznek, azt nem tudom elképzelni, ááá....

8) Tesóm lánya szerdán indul a Cambridge-i egyetemre, pontosabban annak egyik college-ába....Hát irigykedem, mint a fene, bár nem tesómra, akinek a tandíjat és az egyéb költségeket ki kell perkálni. Nekem jó lesz (illetve Rékának) bármely magyar egyetem, amennyit kínlódunk a sulival, bárcsak ott  tartanánk! Amúgy meg nem, dehogyis, az azt jelentené, hogy kirepültek a fiókák....még ne!

9) Ebben a hónapban ültük meg anyósom 80. szülinapját, melyre klassz meglepi bulit csaptunk neki. Volt sírás-rívás,meghatódás, sok finom kaja. Sógornőm volt a fő szervező, minden nagyon jól sikerült. A kutya oda nem teheti be a lábát, ezért kb. 5 órát itthon volt egyedül. Nem volt semmi gond, utána elvittük sétálni, ügyes volt.

10) Az iskola körüli cirkusz meg..... most mit lehet arról írni? Egyelőre megoldódott, de fényes jövőt a sulinak nem látok. Kár érte, mert nagyon jó suli volt, amikor Réka volt elsős vagy talán még most is, fene tudja.

11) Ja, hullik a hajam is, mint minden ősszel....Nagymamám középkorú volt, amikor az összes haja kihullott és onnantól fogva mindig kendő volt a fején. Állítólag valami gyógyszer mellékhatása volt ez. Nekem nem is volt fura, mindig csak úgy láttam. 12 éves voltam, amikor meghalt. Fura volt látni anyut, aki akkor maradt árva, vagyis vesztette el az apukája után anyukáját is. Ma már annyira másképp látom azokat a régi emlékeimet....

12) Hétvégén klassz idő volt, olyan langyos meleg, amiről tudod, hogy már nem sokáig rúgja az ősz és milyen sokat kell várni, mire újra meleg lesz. Egyébként szeretem én az őszt is, csak valahogy idén nem....Még nem jöttem rá, miért. Szarvasra terveztünk menni, ahová a kutyát is beengedik, de talán még nem elég színesek a fák és mindkét napra volt egyéb program. Hátha lesz még rá alkalom...

13) Mi volt még szeptemberben? Vagy inkább: mi JÓ volt még szeptemberben? Nem tudom.

14) Diónak találtam vagány vízálló, polár kutyakabátot a télre. MÉg vacillálok,hogy M vagy L-es legyen, mert pont a két méret között van, inkább M-es viszont hátha hízig, izmosodik még...de mi lesz ha lóg rajta a cucc ... úgyhogy még nem döntöttem. Odébb lesz még talán a fagy, a kegyetlen. 

15) Egész tűrhető lasagne-t főztem vacsorára. Nem tökéletes, mert félúton tervet küldött módosítani, mert a tepsiből elkezdett kiszivárogni és égni a paradicsomszószos cucc....De megoldottam ezt is.

Jó éjt! Még mesélek a bandának ezt vagy azt....

2019. szeptember 26., csütörtök

Csapongóss


Ez a hét nagyon durva , ki is készültem, úgy érzem. Mind testileg, mind idegileg elfáradtam. Pedig még nincs vége, csütörtök van.

Mindig van egy csomó tervem, hogy majd pogácsát sütök, áfonyás muffint, császárzsömlét, békebeli kiflit, citromos kuglófot, almás pitét, töltött káposztát, paradicsomosat…..persze nem egyszerre, nyilván, ezek csak elsuhanó ötletek és azok is maradnak, mert soha nincs időm ilyesmire.... …és ez csak a gasztronómiai szál. 

Kezdem az elején. Volt az a bizonyos szülői értekezlet, a rendkívüli Zalánék osztály ügyében. Nem tudtam elmenni rá, mert német felmérőt írtak és attól féltem, hogy egyes lesz, ha nem tanulunk, mert nagyjából két esténk volt rá és az egész anyagból írták, ami eddig felmerült. 

Végül annyi volt a lényeg, hogy elbuktuk, nem csinálhatják vissza az egészet, azt felejtsük el, de felajánlják, hogy a matek legyen akkor osztályonként külön, mivel kb. 95%-ban ötös matekos van náluk, amott meg az átlag kb. 3,00 lehet….Persze előadtak mindenféle rasszista és fajgyűlölő vádat, de ezt a szóvivő ügyvéd apuka gyorsan elfojtotta és aztán a tankerület már nem is hozakodott ezzel többet elő. Ennek ellenére azóta is úgy vagyunk nyilvántartva, mint elitista, sznob banda, akinek semmi sem jó és nem tűrjük meg a kisebbséget magunk között. Ami tényleg felháborító és végtelenül elszomorít...

Lesújtó, hogy éppen nekik, azaz a másik osztálynak van problémája a roma kisebbséggel, hiszen különben nem is akarnának változtatni, másik iskolába menni. Pont ez az aljas az egészben, hogy megvádolnak egy másik osztályt a saját problémájuk miatt. Már elsőben is ugyanez a felállás volt, mégis csak harmadikra csaptak a homlokukra, hogy hoppá, a kéttanosok mind fehérek és majdnem mindenki kitűnő tanuló, a tantervnél jóval gyorsabban haladnak pl. matekból , mi meg itt ragadtunk az SNI-sekkel, a romákkal és a saját nyomorukkal.

Szóval feltálalta a tankerület, hogy vagy elfogadjuk a közös magyar és ének órákat vagy elmegy a Béből pár ember. Ha ez  bekövetkezik, megindul a lavina, ami még rosszabb helyzetbe taszít valamennyiünket. Úgy félő, hogy nem lesz meg a minimum 14 fő a másik osztályban és akkor jövőre a maradék létszámból kialakítanak két osztályt. Már keverve és immáron minden tantárgy együtt lesz, kivéve a német. Némi tanakodás után elfogadták ezt a jelenlevők. Hogy a Bések lenyelik e ezt, hogy csak a magyar lesz együtt + ének, még nem tudni, holnap tájékoztat bennünket erről az igazgató. Úgy tűnik, hétfőtől újra a régi egységes matek órák jönnek vissza.

Zalán élvezi a vízilabda órákat, bár szerintem ez csak kedvcsináló, bemelegítés a vízilabda edzésekre, ami H-SZ-P-enként van az aktív vízilabdás szakosztályosoknak. Már nagyon várja, hogy kapura is lőjenek végre, mert eddig inkább csak úsztak és labdát vezetgettek.

Volt aztán hétfőn Rékás szülői és kedden Zalán szülői. Rékánál nem volt semmi különös, minden rendben, minden megy tovább, ahogy eddig, abban a biztonságos kis keretben, amit az ofő biztosít számukra. Új tantermük van, hatalmas, remélik, hogy maradnak most már végig ott nyolcadik végéig. Ez a hatodik amolyan utolsó boldog év a kemény hetedik és a felvételit, nyelvvizsgát magában foglaló nyolcadik előtt....Jövőre bekacsint a fizika, kémia, a természetet immáron biológia és föci váltja fel. 

Zalán szülőije is jó volt, nagyon sokat jegyzeteltem kb. 3 oldalt, pedig nem szoktam. Melyik tanár mit kér, milyen felszerelést követel meg…és hát mondanom sem kell, voltak újdonságok. Pl. hogy környezetből is kell külön szótár, külön füzet, mappa a lapoknak. Nem csoda, hogy felszerelés hiánnyal jött haza minden héten a drága kisfiam. A türelmi idő mindig a szülői értekezletig tart, úgyhogy jövő héttől oda kell nagyon figyelni.

Olyan fura ez az osztály a Rékáéhoz képest, bár ugye őket már ismerem hatodik éve vagy akár kilencedik ovival együtt. Zalán osztálya tele van értelmiségi szülőkkel, ami nem feltétlenül jár együtt az ésszel. Pl. az egyik anyuka egész szülőin rendre felsipított, hogy „És Editke??? „ akármiről is volt szó, ami egy idő után elég idegesítő volt a többiek szerint, engem inkább mulattatott. Én szeretem az embereket megfigyelni, izgalmasnak találom úgy általában az embereket. Ameddig mondjuk nem nekem kell kínlódni mondjuk egy reklamációval. Szóval a többség olyan felső középosztálybeli, anyagilag is jól szituált, körzeten kívüli (iskolailag) , diplomás késő harmincas, negyvenes. Szimpik egyébként. Ide jár mondjuk a takarítónéni lánya is, aki felett nem tud napirendre térni Tibor már ötödik éve. Hogyaszongya, hogy lehet egy ilyen ronda nőnek ilyen gyönyörű kislánya. Merthogy a kiscsaj egy mini Sophie Marceau (bocs, ha nem így kell írni), de a megszólalásig. Kivéve talán, ha azt mondja, bon jour. Hehe. Na szóval nagyon jó kis szülői gárda. Örülök, hogy rájuk találtam így harmadikra. Egy ilyen válsághelyzet kellett hozzá.


Hogy milyen okosak a gyerekek, annak egyik mérőszáma, hogy szerdán három felmérőt írtak, környezetet (német), matek és nyelvtan ismétlőt a tavalyi év anyagából és szerintem csak nekem rebbent a szempillám, a többieknek nem. Meg nem szólalt volna senki, hogy ugyan ne írjanak már kettőnél többet, jó lesz az egy nappal később is. Hát mindegy, megírták. Réka osztályában ezt nem tudták volna lenyomni a szülők torkán…
Mi volt még?

Elkezdődtek a zene órák, fuvola folyt köv , tegnap már nagyon fújta Réka este a szobájában, nem sokkal később a szomszéd kislány is rákezdte. Micsoda szerencsés szomszédok! A mi fuvolánk szervizben van (tök jó, hogy azért vettünk drága hangszert, hog y nem menjen gyorsan tönkre. … Végülis nagy hibája nincs, csak éppen az Operaház mellett van éppen kisgenerálon. Az Operaházat sajnos éppen felújítják (nem sajnos, na értitek), úgyhogy talán a fuvola nem fog oda átszökni a muzsikaszóra, hanem megvár minket. 10 napja Pesten van és még mindig nem szóltak ,hogy mehetünmk érte. Ami nem baj, mer t egy Ikea látogatással akartam egybevetni majd egyszer, de hát na.


Zalán a Vízilabda Arénában hagyta tegnap a törölközőjét, az úszószemüvegét és két papucsát….Lehet, kirabolták és észre sem vette? De kinek kellene fél papucs? Remélem, ma összeszedi, megtalálja a holmiját, mert reggel fel tudtam volna robbani mérgemben. Az én egyik papucsomat hagyta el. Minden értelemben „egyik”.
Szóval kialakultak a végleges órák és különórák rendszerei, Rékának hat órája van minden nap, kivéve egyszer, amikor hét, mert német fakt van és kivéve szerdán, amikor öt. Ez ugye testvérek között is 30 óra. A rajziskolát leadta péntek délutánról, így az most szabad, szerintem szuper, hogy van egy fél napja szabadon. Hétfőn van szolfi , 2 óra, kedden fuvola fél óra, csütörtökön kamara egy óra és egy kis ebédszünet után rögtön megint fuvola. Ezt én 5 órának számítom, még ha rövidebbek is a hangszerek órák. Egyebet nem vett fel, most még kérdőjel van a lovaglás körül, ha az összejön, akkor oda is mehet hetente vagy kéthetente. Biztosan imádná.

Zalánnak fogalmam sincs, hogy hány órája van, de mindegy is, mert kötelezően 16:00-is suliban a helye. Órarenden belül van neki a vízlabda a meglévő 3 tesin túl, kedden és csütörtökön, hordják és viszik őket, szóval max fizetni kell, más dolgom nincsen. Itt ki is merül szegény Zalán különóráinak a sora….ja nem, mert ő viszont pénteken nyomja a rajziskolát, ehhez ragaszkodik, illetve ugye kéttanos, ami felér egy különórával. Illetve, mielőtt még elfelejtem, múltkor haza hozott egy gyűrött fecnit, hogy gyógytornára kell járnia hanyag tartás miatt. Gyógytorna ugyan kötelező írásban, de semmilyen következménye nincs, ha valaki nem jár, így aztán Zalánon és két cimboráján kívül csak egy ijedt másodikos jelent meg a keddi első órán. A buli ütközik a vízilabdával, így fél négy és fél öt között folyik a torna, a fiúk szeretik, én így nagyon nem morogtam. Pedig kiderült, hogy egy két éves orvosi vizsgálat eredménye mindez, mert utoljára akkor volt náluk a doktornéni, hát nagyszerű. Profi. Meg is lehet halni, ha a dokin múlik, némi erős túlzással, de mindegy.

Hétvégén annyi mindent el kellene intézni. Zalánnak kell másik úszógatya, még egy törölköző, valami olcsó papucs, amit elhagyhat. Nekem is kellene pár nadrág, mert reggel fél órát egy bugyiban szaladgáltam, mire találtam egy normálisat. A ruhatáram megközelíti a nullát.


Ja, nem is írtam, a villámcsapás óta visszatartottuk a lélegzetünket, hogy túlélte e Tibi pénzkereső nyomdagépe a csapást. Az tudtuk, hogy egy bizonyos alkatrészen átgázolt, ami mondjuk a számítógépekben is kinyiffant és a mosogatógépben is. Kérdés volt, hogy továbbment e, mert pl. valamelyik számítógépen kinyúlt a drága videókártya is… Kedden Tibi elhozta a meghibásodott alkarészt és be is szerelte ésssss….működik. Ez azt jelenti, hogy nem ment csődbe az egész hóbelebanc vállalkozása, ahogy van. Mert másikat venni megint, idén is, nem ment volna….
A mosogatógép elvileg garis, de Pestről jött egy Bosch szervizes, valamit elronthattak a call-centerben, mert minden kezdődött előről, i lletve nem történt semmit. Azt mondta a pasas, pár nap. Viszont itt sem tudni, hogy meddig ment a villám, úgyhogy majd akkor örülök, ha tényleg működik. Addig meg elővettem azokat a hatalmas Ikeás tálcákat, amiket nem nagyon használok semmire, akkorák és azon szárad a tengernyi elmosogatott edény és tányér minden este. Nagyon hiányzol, mosogatógép, légyszi gyógyulj meg!

Éssss, holnap péntek.....hhhhhhhhh......