Avagy a Szenteste és ami előtte volt
1. rész
1. rész
1. Soha nem éltük meg még a december 23-t fenyőfa nélkül. Idegileg nem bírtam a nyomást, a feszítő késztetést, minimum egy héttel karácsony előtt már otthon feszített a fa egy vederben. Idén valahogy nem kapott nyakon a pánik, hogy - úristen, elkapkodják az osszes fát és nekünk nem marad egy sem - Apa végül 23-a reggelén kényelmesen hazaállított eggyel. Azt remélte, ilyentájt olcsóbban juthat majd karifához, az eladók kétségbeesetten szabadulnak potom pénzért árujuktól....de nem így tortént és ez az én szerencsém. Általában kisebb fát választunk és az olcsóbbik fajtából, azaz 1 méteres luc szokott hazajonni velünk, Apa pedig egy 170 centis ezüstot támasztott le a kapuban. Hűűű...illatos volt, ezüstos és vaskos....Mint minden karácsonyfába, ebbe is szerelembe estem nyomban, pedig még titok volt formája.
2. A bejglihez egy tuti receptem van, mely egyszerű, elronthatatlan és hatalmas sikert aratok vele évről évre, még kalácson nevelkedett és ahhoz szokott bátyámnál és szüleimnél is. A recept egyszerű, mint egy pofon, ám egy piritóst elkészíteni sem egyszerű, ha az emberlánya telefont kap, hogy az édesanyját viszi kórházba iziben a mentő..... Ilyenkor egyszerre tombol a magamfajtában az aggodalom, hogy csak minden rendben legyen és épül a búbánat, hogy milyen karácsony előtt állunk így? Kórházban karácsonyozunk hát? És a gyerekek? És egyáltalán....Aztán jon a felmentő telefonhívás, hogy nagy gáz nincs, csak kozepes....és megkonnyebbülok máris. Majd mire 6 rúd bejgli a tepsibe kerül, hogy 1 éjszakát alukáljon, fellélegzik az egész familia, anyu jól van, még haza is engedték....Hurrrrááááá.....
3. Szenteste reggelén fürgén pattanok ki az ágyból, szemle alá veszem a konyhát, kacsacombok jelen, lila kápi: jelen. Míg Tibi odalennt faragja a fenyőfát, jó hosszan, mint minden évben.....én kápit szeletelek és combokat sózok. Nem sokkal később rotyog a kápi, tepsiben a hápisápi. Uccu neki, ágyat húzni, pakolászni, rendezkedni.....Pont elméláznék, milyen stresszmentes és vidor ez a nap, amikor hirtelen fura illatok kanyarognak ki a konyhából. Hinnye, leégett valami. Jaj, a kááápii. Egy konnyed csuklópozdulattal egy égett része a kukában landol, majd folytatódhat minden tovább. Csodálkozom a hidegvéremen. Megkóstolom a káposztát.....nem is rossz. Csak ne lenne ilyen baromira éééédes. ÁÁÁÁÁÁÁ. Lotty, ontünk rá egy kis ecetet, az nem árthat....majd egy kis vizet....aztán lesz ami lesz.
4. Réka kibontja az utolsó zsákocskát az ádventi naptárán. Hurrá, hurrá, itt a karácsony, vonja le a helyes kovetkeztetést ugrándozva. Egész finoman lefittyed aztán az ajka, hiszen rájon, hogy egyben el is fogytak a zsákocskák. Kotelességemnek érzem, hogy erőt ontsek belé, karácsonyfával, finom vacsival, bejglivel biztatom.
5. FInom vacsi? Hmmmmm....Másfél óra sülés párolás után, a pálinkával, almával, hagymával, kakukkfűvel és miegymással egyesülő kacsa osszebeszélhetett a káposztával, szintén fura szagokat ereget.....Ahogy emelném ki a tepsit a sütőből, hogy a kácsa sorsáról a tények teljes látványában donthessek, megpillen a forró tepsi, az egész kaja majdnem egy az egyben a padlón landol. Jajszómtól zeng tán még az utca is. Apa érdeklődve dugja be buksiját a konyhaajtón, majd némán visszavonul mindkét gyerekkel a hóna alatt a nappaliban. Az ajtót gondosan becsukja. Az osszeset, amit csak talál a konyha és a nappali kozott.
Folyt.kov.
