Zalán és az internet világa

Zalántól vasárnap meg lett vonva a telefon hozzáférés. A tablet egy ideje már nem működik, így rászorult egyik vagy másik telefonra otthon. Szerintem egész jó úton halad/haladt, hogy függő legyen Minecrafitlag…néha én csak tátom a szám, milyen szakszavakat tud (angolul, de jó, hogy németes lesz…..!) és ez egyben meg is ijesztett, mert nem igazán rátok lá, hogy mivel is játszik pontosan. Kreatív és túlélő, endörmen meg nem is tudom, mi….Lényeg a lényeg, hogy most bizonytalan ideig nem kap internet hozzáférést csak ha felnőtt ül mellette és akkor is max fél óra. 

Mert ezzel párhuzamosan sosem rak rendet maga után, nem hallgat a szóra, a szépre sem, a csúnyára sem. A csúnyára (magasabb hangerő) válaszul simán lehülyéz (ami finoman szólva is megdöbbentő) . Az is gond, hogy nem hajlandó logopédiázni sem, úgyhogy várakozások szerint addig fog járni a nevtanba (nem tudom megszokni az új nevét), amíg ki nem nő a szakálla. Rosszabb esetben I. nénié is. Szóval nagyon, de nagyon elegem lett. 

 Abból is, hogy ha a megbeszélt időkeret letelt, amiben általában valami Sajt32 nevű fiú videóját sasolja, nem teszi le önként a telefont, rá kell szólni ötször és a vége mindig könnytenger és ordítás. Persze nem én ordítok, bár tény, van az a pont, ahol lenne hozzá kedvem, hanem ő. Na nem…Azért vicc kategória, hogy egy olyan fiú, aki még csak nem is iskolás, reggel Minecraftre keljen és azzal feküdjön – volt ilyen is, nem mondom, hogy mindig, azt nem hagynánk. Amikor még folyékonyan nem olvas és írott betűkkel nem ír. Amikor még egy könyvet sem olvasott ki életében….Ám így is túl sokat engedtünk meg neki, az hiszem. Egyébként Rékával nagyon jól elvannak, Réka nincs is rákattanva Minecraftra egyáltalán, szeretnek együtt játszani és tényleg szuperül kijönnek ketten. Ezt most csak azért írom, hogy jelezzem, nem szűnik meg az élet Minecraft nélkül sem. 

Tegnap este derült ki, hogy még a programot is kitöröltem a telefonomról, amivel játszani szokott – jelzem, teljesen véletlenül - és ameddig eljutott, az nincs lementve….Volt persze könny és vádló, fájdalommal teli tekintet, amit olyan rosszul viselek. Hozzábújt az apjához, mint egy sebesült kiscsikó….Na ott majdnem meginogtam és megint letöltöttem azt, amit letöröltem, de végül erős maradtam és neeem….

Alapból is nehéz vele egyébként, mindenki hülye és ronda, gáz és gagyi…talán már írtam erről. Azt látom, hogy Zalánnak nagyon sok energiája van, amit nincs hol levezetnie. Ugye van ez az vívás, ami igazából játék, sok köze nincs a sporthoz, bár nyilván egy előszoba. Ha hetente 3x járna és azt mondanám, hogy kellő aktivitást kíván a fiútól, de hát nem. Emellett az a heti egy úszás….semmi. Az inkább pancsi. 2 tornatermi tesije van elviekben a nagycsoportosoknak, de ha még ezeket meg is tartják, akkor is csepp a tengerben. …Magyarán erő marad benne, mint a tenger. Már nem is bánom, hogy úszni fog a suliban is, heti kétszer teljesen bele fog simulni a napirendjébe. Persze iskolásnak lenni is más, mint ovisnak, megszűnik az a nagy nihil…..semmittevés, szabadjáték, ki hogy ismeri és mikor melyik az aktuális….

Valahogy azt látom, hogy ő nehezebben nevelhető gyerek, mint Réka. Makacsabb, rugalmatlanabb, közben meg érzékeny is, nem is akármennyire, hiába villantja a nagy és vagány fiút, mint azt előszeretettel csinálja. Mivel majdnem akkora, mint Réka, ezért általában másodikosnak nézik, bár volt már, aki harmadikosnak tippelte…Hát ilyen az, amikor valaki túlkorosan kezdi a sulit. 

Féltem a sulitól, egyben mégis azt gondolom, hogy sok mindent megold majd a mi életünkben…..Az biztos, hogy 9-10 előtt oktatási intézményben fog csücsülni. Új rendszer, új keretek, régi barátok….Várom is meg nem is. Egyelőre sokkal erőteljesebb bennem a visszaszámlálás a 2016/17-es tanév végéig….Ki nem tudom mondani, mennyire várom….

:)