A nap, amikor sem kellett volna fel sem kelnem.....

Tegnap fel sem szabad lett volna kelni. Miért nem találnak fel valami olyan szenzort, ami az ilyesmit érzékeli és adott esetben kiírja, hogy „MARADJ ÁGYBAN”, mindenkinek ez lenne a legjobb. Persze ilyen találmány nincs, úgyhogy megkönnyebbülés volt este 11 körül ágyba bújni….Igaz, négy órakor felébredtem, majd nem tudtam visszaaludni öt óráig. Nagyjából ekkor kezdhetett el esni az eső, ki tudja, de mindegy is, a lényeg,hogy az erkélyen a ruhák frankón eláztak….Szóval folytatódni látszik a pech sorozatom. Reggel nyugtáztam, hogy este elfelejtettem szólni Tiboromnak, hogy az erkélyajtó elhúzható szúnyoghálóba kiakadt (nagyjából mint én)…..fogalmam sincs, hogy lehet visszatenni, de úgy rémlik máskor is volt ilyen, és társam az élet folyamában akkor szerelő nélkül is megoldotta.

Na szóval az történt, hogy kerülget Piri, ami amúgy is megadja az alaphangulatomat. Plusz a melóhelyen sem volt valami fényes napom és erre jött még néhány sorscsapás. Gondoltam, felkapom a csajt a suliból (Zalán Tibinél), hazavánszorgunk, illetve nem is, beugrunk a fodrászhoz időpontért, veszünk kenyeret a rakott krumplihoz és hazagaloppozunk Vienettát enni, mert hát élni tudni kell. Közben felkészülünk a német TZ-re (11-kor még kuruttyolt, no comment….ezek a mai iskolák képtelenek lefárasztani a gyerekem, cccccca….) és megtanulja a német szavakat, amikből minden órán dogát írnak. Erre mi történik? Bringára pattanok, átszáguldok a suliba, hogy minél előbb ott legyek. Lezárom a bicót a suli előtt. Betépek (mármint a suliba), összeszedem Réka cuccát, levadászom a csajt, csicsergünk, meg minden és a bringánál veszem észre, hogy hopppááááá…..de nagyon hopppááááá…Hol van a bicikli zár kulcs??? Kétszer mentünk vissza a kapuból és mindent tűvé tettünk. Nyilván az udvaron az aprókő zúzalékot és a homokot nem forgattuk át. Amikor másodszor próbálkozunk, a portás irritáltan megkérdezte, hogy itt maradt e valami? Nem, szivi, nem tudunk elszakadni a sulitól, annyira szeretjük. Hihetetlen volt számomra, de nem lett meg. Pedig a kulcscsomón szokott figyegni a bejárati ajtó kulcs és a kapukulcs mellett.

Ami tanultam az esetből, az az, hogy a két kulcsot soha nem szabad egy helyen tárolni, hát igen. Legjobb ha az ember kulcscsomóra sem teszi, hiszen onnan le tud szédülni….viszont ha nincs kulcscsomón, könnyebb kirántani….Szóval nem tudom, mi a tuti megoldás, de hogy ezentúl egy kulcsot otthon őrzünk a nem létező széfünkben, az halálbiztos.

Otthon nyugtáztam, hogy az erkélyajtót nem lehet szúnyogmentesen lezárni, Réka elvesztett legalább 3 ceruzát, amit 1 hónapon belül vettem (na jó, a rotring volt 2-3 is), az én rotringom fene tudja, hol van. M. néni nem adott pirospontot Réka másolására, mert volt benne hiba (10 pp = 1ötös),….szóval ilyen súlyos gondok gyötörtek amellett,hogy a bringát a suli előtt kellett hagyjam, kivéve minden erővágóval felszerelt tolvaj bandának. Ráadásul mára esőt is mondak. Hát kész voltam rendesen.

Tibi egyik ismerősének valamely ismerőse, aki pék és éppen éjszakai műszakba ment, megtette nekünk azt a szivességet, hogy megállt a suli előtt, és a magával vitt erővágóval kiszabadította imádott kék járgányomat. Úgy örültem!!! Nem lopták el, nem ázott el, szép az élet! Csak Tibi morgott, hogy annyi a 7000 Ft-os Aldiban vásárolt zárnak, pedig Obis és 3500,- de mindegy. Este kitekertük a nyakát a 1,5 literes Villányi vörösbornak, majd mese után gyorsan elszenderedtünk….

Update: A kulcsok meglettek, valaki feltette az egyik családi ház gázcsövére....hát ott pont nem kerestem, pedig minden ablakpárkányt átnéztem. Mindegy már, átvágott zár a kukában, a bicaj a  biztonságos lépcsőházban.

18.00 Ja, egyébként a múlt heti mínusz egy kiló összejött - fogyásilag - , úgyhogy erre a hétre is kitűztem az újabb egy kilót. Ebben csak az a megmosolyogtató, hogy huszonéveim elején, ill. tiniként mindent megadtam volna, ha inkább egy kicsi túlsúlyom van, mint hogy zörögjenek a csontjaim….mondjuk ezt egyébként most is így gondolom, de hát azért…nem ilyen lovat akartam én, kérem szépen.

Volt hétvégén Virtuózok, illetve én már pénteken láttam, Tibi vasárnap az ismétlést tekintette meg a gyerekekkel, akiknek hirtelen, érdekes módon feltámadt az érdeklődésük, merthogy éppen tanulni kellett volna elvileg….Ott bőgtem először, amikor Réka, az énekes lány és az édesanyja nagyon közeli kapcsolatáról hallhattunk, hát ott végem volt. Onnastól pedig már könnyen jött egy újabb könnycsepp, mert ha egyszer eltörik a mécses, akkor még könnyebben meghatódom, szóval kvázi végigbőgtem az egészet onnastól kezdve….De persze nevettem is bőven, vicces helyzetek is adódtak. 

Rékát (az enyémet) nagyon megragadta a tinik kategóriájában induló furulyás fiú, úgyhogy még azt is el tudom képzelni, hogy nem vált fuvolára, hanem marad a furulyánál. Annak ellenére, hogy sokszor látom „léggitározni” vagyis „légfuvolázni” Ma találkozott először az új furulyatanárral. Aki valami katonazenekart vezet. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fog mesélni. Tegnap este úgy nyilatkozott, hogy még annyi mindent ki lehet hozni a furulyából (vagy inkább belőle, hehe) és ilyenkor fáj, hogy nem tudom megmutatni a tanszaki koncerten az előadását, ami hibátlan volt…Na mindegy. Az biztos, hogy akár nagymama koráig furulyázhat, ahogy ő szeretné.

További reakciók