Évfordulós szerelmem

Kettőt pillantottam és máris szerda van. Hétfőn nem működött az irodában a fűtés, úgyhogy  van egy olyan érzésem, hogy megfáztam. Akkor semmit nem vettem belőle észre, de ma délutánra olyan nyomott lettem, fájt mindenem és alig vártam, hogy itthon vízszintbe helyezkedjek....Egyébként Nőnap van és a mi szerelmünk évfordulója Tiborommal. 14 évvel ezelőtt ismertük meg egymást. Legalábbis azt hiszem. 2003-ban.  Öt körül találkoztunk, közölte, hogy határidős melója van és hogy ma nem biztos, hogy hazajön. Romantikus, nem? :)) Azért  vett sütit és virágot, valamint a gyerekeket is hazahozta ma a suliból (Zalán is ott volt, mert sor került a TörpSuli 3. fordulójára. )

Előtte bevettem magam a Coop boltba, azzal az elhatározással, hogy ha már Nőnap van, meglepem magam valamivel, megveszem, amit látok és tetszik. A kedvenc chip-szem pont nem volt kapható, úgyhogy csalódott voltam. Végül bort nem raktam a kosaramba, van itthon még egy rose, viszont mákos gubát és kinder maxi kinget igen. Hát tudok élni! :)

Szóval a 14. évfordulónk örömére jöjjön néhány MIMONDTUK

Környezetet tanulunk.

- Na szóval Réka, mire van szükségük a fogyatékkal élőknek? - kérdezem ki a tananyagot a TZ-re.

- Hátööö...figyelmességre....

- Nagyon jó!

- Izé...munkára, segítségre, barátok....

- Oké....

- ....

- És még? Ami nekem nincs?

- Szépségre? - kérdez vissza bizonytalanul.

- Chhhhh......A türelemre gondoltam.....

---

Zalánnal állunk a zebránál

- Az ott egy Range.... - mutat egy zöld autóra, amely bekanyarodik előttünk. 

- Aha... - nézek utána. Ott virít a fenekén a felírat RANGE ROVER, így könnyű.

- Honnan tudod? - érdeklődöm. - A Range Rover-nek nincs logója, amiről fel lehetne ismerni.

- De anya, minden autónak más a lámpája.

- És a lámpájáról ismered fel?

- ....őőő, nem....

- Hogy akkor?

- Jaj, anya, minden autómárka másképp néz ki. Más a kereke, lámpája...

- Hát tudod, a Range Rovert csak úgy ismerem fel, ha el tudom olvasni, ami rá van írva: RANGE ROVER.

- Ó, anya.....szegénykém..... - simogat meg Zalán szánakozva. 

---

Tibivel bálba készülünk. Hogy teszteljem, nem kentem e magamra túl sok pirosítót és szemfestéket, egészen közel az arcába dugom a képem, elfeledve némiképp, hogy velem ellentétben ő nem rövidlátó. 

- Na? - kérdezem. 

- Igen? - hallom, ahogy tanulmányoz, némileg bizonytalanul.

- Milyen?

- Hát....púderes.

- A szemem, te!

- Ja....az olyan kékes, lilás, szürkés....

- Lilát fel sem kentem!

- Hát....pedig ott van.

---

Fél három, vasárnap hajnal. Hazaérünk a bálból. Ledobálom a ruhám, majd fáradtan megjegyzem.

- De jó egy kicsit egyedül, néha jó a gyerekek nélkül lenni! Érzem, hogy lélegzethez jutok.

Negyed órával később ágyba bújunk és sötétség borul a szobára.

- Apa....

- Hm,,,?

- ....hiányoznak a gyerekek.....

Az elmúlt évben is folyamatosan csapkodja utánam a villanykapcsolókat, sokkalja, ameddig zuhanyozom, morog, ha sokat költök a bevásárlásnál, nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik nadrág az övé, melyik az enyém, ami rettentően bosszant, imádja a Csíki sört és a tiramisut (nem feltétlenül együtt), az autóban nem lehet sem enni, sem inni, kivétel az ásványvíz a szomjhalál küszöbén. Imádom még mindig, változatlanul.

Sajnos sokkal kevesebb időt töltünk együtt, mint szeretném, illene, nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg. Hogy mennyire ki vagyok rá éhezve, arra akkor jöttem rá, amikor szombaton az alapítványi bálban együtt voltunk egész este. Olykor olyan kevés figyelem jut a másikra, hogy már fel sem tűnik ez. Valahol ez szomorú, olyan, mintha lemondtunk volna valami értékesről a rövidke csöpp kis életünkből...De ez már csak így van és lesz, azt hiszem. Az én férjem soha nem lesz itthon 16 órakor, sem 17-kor. Legalábbis amíg nem lesz irodánk/műhelyünk itthon....

Szombaton tehát sor került az alapítványi bálra, szám szerint a 25. -re. Idén kevesebb szülő vette meg  a majdnem 6000 Ft/fős belépőt amit sajnáltam és sajnálhatták ők is, mert a 3 B jelen levő szülői gárdája hatalmasat bulizott már megint. Ahogy a táncok véget értek (nyolcadikosok keringője, alsósok táncai, szülő/tanár tánc), következett a vacsora, majd a beszédek, végül a pohárköszöntő. Az is lehet, hogy a pohárköszöntő volt előbb, sőt valószínű, de már nem emlékszem. Pedig nem is ittam - sokat. Vacsora után a tanítónénik egymás után távoztak, a táncban egyikük sem vett részt valami oknál fogva. Eléggé távolságtartó páros ők, így csak tehetetlenül, magasra szalad szemöldökkel, néhány figyeltük, ahogy kiürül a székük. Ott voltak viszont a régi tantónénik, akikért még mindig fáj a szívem, hogy nem négy évig tanították az osztályt, de hát ez a hajó már elég régen elment, pont egy éve annak, úgyhogy ezt csak halkan mondom. Hatalmas közös mulatás volt, amit úgy kell elképzelni, hogy mindenki szépen elvegyülve lépeget jobbra -balra, öregesen élvezi a zenét, mi meg körbe álltunk, összekapaszkodunk, vonatoztunk, ugráltunk, ordítva énekeltünk...hú, volt ott minden. Nagyon nagyon jó volt a hangulat. Éjfélkor kezdődött a tombola, ahol idén nem nyertünk semmit, viszont közben még lehetett beszélgetni, inni, enni. Megyünk jövőre is! 

Holnap környezet TZ, pénteken fogalmazás dolgozat ( a legelső, amikor kép alapján írni kell egy saját fogalmazást. Remélem, lágyszívű lesz M. néni. Hétfőn nem lesz pihi, akkor meg nyelvtanból írnak dolgozatot, még nem TZ ugyan....téma az igék. Kiszámoltam, még  14 hét van a nyári szünetig, a tavaszi szünetet és az erdei iskola hetét levonva még  12 hét cumi van hátra. .... 

Közben Törpsulin bejelentették, hogy azok lesznek a tanárok, akikről én hallottam, hogy elsősöket kapnak. Nem tudom mennyire jó hír ez Zalánnak. Még egy TörpSuli, március 30-án, március 20-án szülői értekezlet , aztán április végén beíratkozás. Kezdem nézegetni Zalánnak az iskolatáskákat, de eddig csak az a Mülleres tetszett, ami szinte magától bekapcsolja magát. :)) Egy bazi nagy skorpió van rajta, szóval az egy kicsit elvette a kedvem, na meg ugye az ára....Mire elballag az oviból, meg szeretném venni, ajándékba. Addig azért van még időm bőven.