21. nap

Reggel természetesen késve indultam E.-hez, aki a pszichológus. 15 perccel 8 óra előtt még itthon kapkodtam. Annyira jellemző. Valahogy úgy el tud röppenni 10-15 perc, hogy fogalmam sincs, hogy az hová lett. Lehet, hogy ilyenkor valami ufó magával ragad és visszapottyant 15 perc múlva? Csak az lehet. Szóval, amikor elköszöntem Tiboromtól, ő nevetett, hogy 8 órára pont az utca végéig fogok eljutni...célzott ezzel arra, hogy alaposan el fogok késni. Telibe találta a valóságot, mert 7:59-kor értem a Petőfi út végére, ahonnan még legalább 5 perc a "rendelő"....És még pirosat is kaptam, plusz fogalmam sem volt, hová megyek...mindegy, gyorsan odataláltam, sehol nem volt már egy lélek sem a folyosókon. Bekopogtam a nyitott ajtón és tádámmm....5 perces késéssel célhoz értem.

Tulajdonképpen, ha visszagondolok, kb. 3x ennyi mesélnivalóm lett  volna neki, mint amennyi szűk 1,5 órába belefért, olykor ugrottunk is egyik témáról a másikra, egyik gyerkőcről a másikra. Újabb időpontot mégsem kértem. Valahogy eszembe sem jutott, mert úgy jött ki a helyzet, hogy Zalán szempontjából annak már nem lett volna értelme. Az én kis lelkecskémnek lehet, hogy jót tett volna, de az már más kérdés. Meg aztán nem is tudom, jó ötlet e az én lelkemet kinyitni valakinek, aki eddig a gyerekemmel foglalkozott. Még a végén azt gondolja, te jó ég, ennek van gyereke?? És rögtön kettő?  :)))

Meglepetésemre, támogatta az ötletet, hogy Zalánt Réka iskolájába írassuk. Ezen csodálkoztam egy némileg, mert tavaly nem ez volt a helyzet. Persze ugrunk egy tanévet, nem hat évesen kezdi a sulit, hanem bő hét, ami egészen más helyzetet teremt. Megdicsért még egy és két dologért, javasolta, amit mindig is, hogy legyen erősebb és karakteresebb az apa figura, Zalán érdekében. Hát majd valahogy beszélünk erre Tiborommal. Említette, hogy ha egy családban erősebb az anya figurája, szigorúbb, mint az apa, az több szempontból sem előnyös és számos dolog félre csúszhat, nehézkesebbé válhat akár a felnőttkorban is. Ezen elgondolkodtam. Nyilván én nem tudok automatikusan "elgyengülni", ha a túloldalon légüres tér van. Ha érthető, mire gondolok.

Egész jókedvűen jöttem ki, mint még soha, mert megint megerősítést nyertem, hogy Zalánnak jó helye lesz Rákóczis berkekben. Főleg, ha két, számára fontos emberke is osztálytársa lehet. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy nem állt rendelkezésre ott helyben még 1,5-2 óra. :)

Innen bevettem magam még néhány üzletbe, az egyik helyen nyomban ott is felejtettem a sapkám...de meglett, még idejekorán észbe kaptam. Beszereztem egy utolsó adag szalogcukrot ( kb. 40 dkg-ot a legfinomabb Stühmer-ből), aztán itthon várt a töltött kápi kivitelezése. Igazából egész gyorsan összedobtam, 1 kg húsból készült, az más kérdés, hogy aztán órákig rogyogott és rogyogott, fenséges illattal megtöltve a lakást és a házat. Zalánt utolsó nap már nem vitte óvodába édesapja, Réka viszont még megküzdött egy utolsó tanítási nappal, ami egyébként filmnézéssel illetve az egy órás műsoruk előadásával telt. Fél 3-3 körül értünk haza, ahol még várt rám a vívós karácsonyi bulira szánt boci sütit (kakaós-túrós). Ez szerencsére egy villám süti, mert már érzem, hogy lassan elegem lesz a sütögetésből, így a mézeskalács, hókifli, 8 rudacska bejgli és egy adag linzer után...Pedig még szemeztem a kozák sapkával, de lassan távolodik a látókörömből. 

Azt nem is meséltem, hogy végül Rékának elmaradt a karácsonyi koncert a zeneiskolában. Kiderült, hogy idén túl sok a kezdő, így ezt a rendezvényt nem sikerült megszervezni, helyette összeröffennek a szolfézs csoportok (már aki ráér) és karácsonyi dalokat énekelnek. Mindez még kedden lett volna. Több se kellett nekem, rögtön megörültem és töröltük ezt a programot. Két másodpercig fontolgattuk Rékával, hogy vívni viszont elmegyünk, mert az viszont lesz ugyanakkor, de gyorsan úgy döntöttünk, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon, szaladgálunk eleget a hétköznapokban hétfőtől péntekig egész évben. 

Este céges vacsoránk volt, az, amelynek volt már sok helyszíne, még több időpontja, de végül csak sor került rá. Jól sikerült, bár nem tudtam, hogy szokás az ajándékozás, így némiképp kellemetlen volt, hogy nem vittem a többieknek semmit. Majd pótolom az új évben. Ráadásul némi kommunikációs zavar miatt úgy emlékeztem, hogy a főnököm majd beugrik értem, de erről szó sem volt, na mindegy...A lényeg, hogy nagyjából fél 12-ig jól elvoltunk, aztán a gyerekeknek sürgős megmutatnivalójuk akadt és mivel már a szemem alig tudtam nyitva tartani (pedig semmit nem ittam, amiben alkohol volt), hát Tibi hazafuvarozott. Ahogy beszálltam az autóba, akkor világosodtam meg, hogy valószínűleg feldíszíthették a karácsonyfát otthon. És tényleg így volt, amikor megláttam a nappaliban, az első gondolatom az volt, hogy pont úgy néz ki, mint a magazinokban, amerikai filmekben a tökéletes fák. A legszebb karácsonyfa, amink valaha volt.....Kivéve, hogy a mi díszeink lógtak rajta. Ezzel meg is kezdődött a karácsony lényegében, más a dimenzió, mint a hétköznapokban. Tiborom még dolgozik, de talán holnap már csak délelőtt. Reménykedem.