Kínlódom a melltartómmal, kényelmetlen (ruhában, nem anyaszülten, persze), próbálok rajta igazítani. Így viszont nem tudom többé visszakapcsolni. Vergődöm egy darabig a kanapén, a közelben semmi Tibi, viszont Zalán mögöttem ücsörög és a tévét nézi.
- Hahó, Zalán, nem kapcsolnád be a melltartóm?
- Ó, bébi, ma nem.... - így a sármőr....
---
Falatozzuk az ebédet, amit együtt készítettünk. Túrós tészta rövid csőtésztából, sült kolozsvári szalonnával. Nyami. Forró, gőzölgő, a szalonna roppanós, kellemesen sós...Finom eledel. Zalán arról beszél, hogy indulnom kellene ezzel az étellel a Konyhafőnökben. Természetesen szokás szerint azonnal félreértem és megjelenik előttem Gordon Ramsey séf markáns vonásaival együtt...
- Szerintem ez túl könnyű étel lenne beugrónak. Azt mondanák, hogy köszönjük, de ezt egy óvodás is el tudja készíteni.
- Á, nem hiszem! Lehet, ez lenne a feladat, hogy ezt kell megfőzni, nem?
- Szerinted Amerikában ismerik a túrót és a kolozsvári szalonnát?
- Amerikában?? A magyar műsorról beszélek!!
- Jaaa...értem! No, ők sem lennének lenyűgözve.
- Pedig finomat főznél biztosan, én meg drukkolnék neked.
- De aranyos vagy!
- És tudod, mit csinálnál, ha nem tudnád megfőzni a feladványt?
- Mit?
- Settenkedve kilopakodnál.... - ezt úgy el tudtam képzelni, hogy majdnem torkomon akadt a falat. :)
:D :D
VálaszTörlés