Visszasírni való

Ó, megint egy visszasírni való hétvége áll mögöttünk...Csodálatos idő volt egész hétvégén, olyasmi, amit az év 365 napjában elfogadnék, ha lehetséges lenne.

 

Pénteken megkésve bár, de kellő lendülettel estünk be az óvodai Őszköszöntő bulira, melyet idén Zalánék csoportja szervezett. A program egész napos volt, a gyerekek pogácsát sütöttek, gyümölcslevet készítettek...őőő...és biztosan volt még egy és más. A hivatalos nyílt program 16 órától kezdődött (nem dolgozók, kismamák és köztisztviselők előnyben), viszont nekem még Rékát is le kellett vadásznom az iskolából (szó szerint, mert az rajziskola másik tanteremben kapott helyet a felújítások miatt,) így 3/4 5 körül vegyültünk el a minitömegben. Akkorra a meghívott vendégművész már befejezte a műsorát, de az össztánc még tartott. Ropta minden csoport, ahogy csak tőle telt. Zalánt hamar megtaláltam a fehér egyenpólósok közül, egyike volt azoknak, akik otthon hagyták a Pitypangos pólót....pedig kikészítettem a komódra, de Tibinek nem szóltam róla., mindegyismostmár...

 

Szerintem egyébként a legjobbkor csatlakoztunk a bulihoz, mert egykettőre elfoglalta minden csoport a maga kis asztalát, melyet mindenféle finomságokkal rakott meg a csoport. Amolyan magyaros, népi eledelek, őszi csemegék sorakoztak, kolbász, szalámi, füstölt szalonna és töpörtő, libazsír, dió, mogyoró, méz, lekvárok sora (a darazsak őszinte örömére), több féle friss kenyér a kosarakban, innivalóként szörp, gyümölcsök, a gyerekek által sütött pogácsa, aprósütemények, aszalt gyümölcsök, szeletelt paradicsom, uborka, hagyma, paprika....ésatöbbiésatöbbi. A gyerekek jutottak uzsonnához először, jó étvággyal neki is láttak, mint aki nem kb. 1 órája uzsizott.....Zalán mézes kenyeret választott reszelt sajttal. Az egyik bajuszok apuka érdeklődött is, hogy gurmé e a gyerök, mert ő meg a bundás kenyeret szereti barack lekvárral...Az óvónénik, dadusok lelkesen invitáltak, hogy falatozzunk mi is kedvünkre. Mi hárítottunk, hogy majd eljön a mi időnk is, hagy csemegézzenek az aprónépek. Egy órával később egyedül találtam magam a hosszú asztal mellett a kis kolbászos-lila hagymás szendvicsemmel két-három anya társammal.

 

Összességében klassz rendezvény volt, több anyukával, apukával beszélgettem, akikkel még soha. Kár, hogy mindez nem kiscsoportban történt. A gyerekekből mondjuk nem sokat láttam asztaltól való távozásuk után, csak úgy nyomokban. Réka nyert egy kis doboz mézet valami kvíz játékban, Zalán a többi kispasival almát gyűjtött az egyik népi játék keretében (itt értelmet nyert, miért figyelt piros alma minden bokor és cserje tövében, gyanús is volt nekem....) Végül asztalbontásig maradtunk, gyorsal elrepült az a két óra, már sötétedett. A gyerekek még maradtak volna, naná.

 

Szombaton rendbe vágtam a lakást, a szokásos teendők figyeltek be, vásároltunk, mamát látogattuk meg. Vasárnap tovább tartott a csodás idő, alig vártam, hogy kiérjünk Martfűre anyuhoz. Mozgalmasra sikeredett azért még a délelőtt, Réka önállóan tanult (vagy legalábbis úgy tűnt, azt csinálja), én közben kalácsot sütöttem. Aztán elszaladtunk megnézni azt a biciklit, amit egyik ismerősünk árult. Már váltós, Réka panaszkodott is, hogy "kattog", hát ez ilyen gyárilag, megnyugtattuk. Nem biztos, hogy jó üzletet kötöttünk, megvettük végül a járgányt, de lánccserére szorul Tibi szerint. Na mindegy, majd keresünk valami megbízható szervizt neki.

 

Délután megint ordítoztam egy kört Rékával, mert nem akart tanulni. Németet. Sem. Később persze menetrendszerűen jött a lelkifuri és a felismerés, hogy nem Martfűn kell leckét írni (illetve magolni), hanem otthon a kis íróasztalkája mellett. Végül ráhagytam, mert német órája majd csak csütörtökön lesz és a szavak jól is mentek neki, csak a "spelling", na az nem annyira. És a derdiedas is olykor tipp szintjén. Furulyát is gyakoroltuk, sasként figyelem, hogy csillog e még a szeme, hát csillog, de nem a furulyával kel és fekszik, őkelme úgy tűnik megmarad a rajz mellett, mint szenvedély. Ugyanúgy folyton rajzol, mint 3-4-5-6-7 éves korában....Nem is baj, ezt is kipróbálja, örömét leli benne, ez a lényeg.

 

A ma esti programom is adott, erkölcstanra családfát kell rajzolni Rékának (illetve nekem). Egész hétvégén adatot gyűjtöttem a mamáktól, hogy ma este már csak úgy papírra tudjam vetni, hogy az átlátható legyen. Szóval ha gondolnátok rám este 10-11 magasságában, hát éppen családfát fogok körmölni és közben cifra káromkodásokat morzsolok el a bajszom alatt.....