Hányósfosós

Tegnap délután, ahogy a konyhában tettem-vettem, félig meddig túl a tavaszi nagytakarításon (eredményes és látványos), azon elmélkedtem, hogy régen éreztem olyan könnyed boldogságfélét, mint éppen abban a pillanatban. Talán nem túlzás azt állítani, hogy IDÉN először. (Durva.) Kellemes tavaszi idő, a kertben bódító virágillat, együtt a család, csillog-villog a kecó....morfondíroztam is, hogy vajh mi lesz a következő kisebb vagy nagyobb sorscsapás, ami kétség kívül közeledik??

No, nem kellett sokáig várni. Késő délután Tiborom egészen váratlanul rókázni kezdett. Rögtön fűnyírás után. És nagyon utána abba sem akarta hagyni. Illetve alkalmanként váltott hasmenésre. Még az éjjel csatlakozott hozzá Zalán is, aki szegénykém, összehányt amit lehetett. Saját ágy, enyém ágy, az út végig a vécéig....És persze túl szép lett volna, ha én nem vállalok sorsközösséget a bandával. Reggel nekem is elkezdett menni a hasam és meg sem állt egész nap. Persze nincs ovi, nincs Nevtan, nem dolgozom, sőt Tibi sem dolgozik (!), nincs hozzá ereje. Éppen itt durmol a kanapén. Réka ellenben eltipegett a suliba, egyelőre jól van.

Vasárnap, amikor MÉG mindenki azt hitte, hogy egészséges és füttyös-dalos-szép-az-élet, kiugrottunk a Bagolyvár Vadasparkba (helyben). Ott lőtte az uram ezeket a képeket.

Zalánnal

Cukiság 

Csodaszép racka 

Réka és a racka

A racka szereti a mogyorót és a makkot?? 

Réka - egy fog kilóg a sorból.... 

Fogócskás

Ez is.... 

Játszótéren