Réka mondta, Zalán mondta FRISS

Zalánnak teszek fel keresztkérdéseket az ő saját "alap adatairól".
- Hol laksz, melyik városban? - tudja.
- Mikor van a szülinapod? - tudja.
- No és hol születtél? - elméletileg ez is szokott menni, ám most gondolkodóba esik.
- Hát a kórházban!- vágja rá végül diadallal. 
- Na jó, azt értem, de mégis hol? Melyik városban? - nem szól, töpreng, elmélkedik, majd eszébe jut valami.
- TUDOM MÁR, A SZÜLŐSZOBÁN!



Réka szombat délután "dob egy rókát", amivel őszinte döbbenetbe ejt, mert nagyon ritkán hány....nem is tudom, mikor esett legutóbb ilyesmi.
 Utána feltűnően jó a kedve, szinte kivirágzik. Amitől, ha lehet még jobban meglepődöm.
Egyszer csak rám vigyorog. 
- Semmi bajom....Semmi bajom....Megyek hétfőn iskolába!
Annyira szeret (még) járni...egyem is meg!



- Mi újság az oviban, Zalán? 
- Seeeemmi....
- Ildi néni? Beszélsz már vele?
- Peeersze....
- Tényleg? És mit mondtál neki? Túl az IGEN/NEM-en...
- Kérdezte, hogy mi van a kezemben, én meg mondtam neki, hogy semmi.....
Tartalmas és velős megbeszélés volt, nem mondom.



Reggel Réka nagy nehezen észhez tér, sikerül függőleges helyzetbe hoznom és fel is öltöztetem. 
- Már csak 3 nap van a tavaszi szünetig, akkor majd aludhatsz tovább reggelente. - egy darabig nem szól semmit, vacakol a nadrágjával, majd megfordul és rám néz.
- Egyáltalán nem várom a tavaszi szünetet, TÖK UNCSI lesz itthon. - mondja, szinte mérgesen.



Réka tejet hörpöl.
- Isteni kálcium ital!



Többnyire zárt ajtók mögött játszanak a gyerekek. Egyszer beszaladok Réka íróasztalához, mert úgy emlékszem a fiókjában akad néhány "bugyi" az iratrendezéshez. Előbb kotorászok, majd megtalálom, amit keresek.
- Nem zavarsz, anya, nem zavarsz.... - motyogja Zalán. Nem túl meggyőzően....



Kvízt játszunk a gyerekekkel. Egy kérdés Rékának, egy Zalánnak. A sokadik kör után jön egy "keménydió", Zalán kicsit tanácstalanul vakarja üstökét, majd azt morogja a bajsza alatt.
- Ba.....g.....,nem tudom! - azt hittem, leesem a székről!!!




Zalán szokott olyasmivel szórakozni olyasmit játszani, hogy találjak ki ezt vagy azt. Legutóbb pl. az esti félhomályban elém perdült és nekem szegezte a kérdést.
- Anya, nézd, húztam fel zoknit. Szép?
- Nagyon szép.
- Tetszik?
- Hát persze.
- Biztos? - ráfókuszálok nevezett zoknira, konstatálom, hogy sosem láttam a lábán, ami fura....de mindegy. Egész pofás kis darab.
- Naná! 
- Találd ki, meddig ér a szára? 
- Fogalmam sincs, Zalán.
- Anya, figyelj csak? Meddig ér? - fiacskám combtőig felhajtja bő melegítőalsóját, ami alól elővillan az ÉN fekete combfixem. Amit ajándékba kaptam pár hete egy fekete nadrághoz. Tény, hogy még nem volt rajtam. Combfixben az én majd' ötéves fiam....hát akkorát nevettünk Tibivel, ahogy az első horroron túlestem és levetettem Zalánról a harisnyát, hogy az már fájt.....