Ötödik Törpsuli

A héten beszéltem facebook-on keresztül egyik ismerősömmel, akinek most másodikos a kislánya a Rákócziban. Emese mostanában kezdte el írni az első felmerőt a sorban, amelyek összesítésben majd eldöntik, lesz e helye a német tagozatos osztályban (az "elit"-ben) harmadiktól vagy nem. Bár az hírlik, a majdani gyengébb osztályból is lehetőség van bejutni a város legjobb gimnáziumaiba, akkora a tempó, Emese anyukája mégis nagyon drukkol a lányának, hogy sikerüljön "felvételi", bejutni a legjobb 30-ba. Úgy nyilatkozott, azért izgul, mert csak az ő osztályukban van nagyjából 6 darab kisebbségi illetve sajátos nevelési igényű. Ha csak abból indul ki, hogy a másik osztályban is van legalább ennyi, az azt jelenti, hogy a sima gyengébb osztályban  várhatóan lesz 12 ilyen, vagyis nagyjából az osztály harmada-fele....Aligha van olyan anyuka, aki ilyen összetételű osztályt kíván a saját gyerekének.... 

Péntek délután felhívott A., akivel reményeim szerint "anya társak" leszünk a Rákóczi B osztályában egyszer. Rutinos anyuka, elsős a kisfia ugyanebben az iskolában. Annyit hallgattam és olyasmiket mesélt, hogy szombat délután le is ültünk Tibivel egy picit iskoláról beszélni. Bevallottam neki, hogy megint vannak kétségeim, hogy jó helyre visszük e Rékát. Vajon lesz e sikerélménye? Van e lelke ennek az iskolának? Egyelőre a tanítónéniket szeptember óta nem is láttuk, nem hogy beszélgetni lehetett volna velük. Nem kellene e felülvizsgálni más lehetőségeket is? 

Azt felelte, hogy szerinte a Rákóczi tökéletes lesz Rékának. Kicsit megrótt, hogy nem hiszek benne, kételkedem a képességeiben...Pedig nem erről van szó, én tudom, hogy nagyon okos, arra is emlékszem, miket mondtak róla a nevtanban a szakemberek a tesztek után. Hogy bármilyen iskolában, a legkeményebbekben is megállná a helyét, soha nem kell aggódnom a képességei miatt. Inkább majd vissza kell fognom, mert minden versenyre benevezik, minden lényegesebb tantárgyból nagyon jó lesz az adottságai alapján. 

Nyilván én nem is emiatt aggódom. Hanem, hogy vajon milyen az élet egy olyan osztályban, ahol az a természetes, hogy a matek témazáró nagyjából mindenkinek ötös. Naaa jó, néhány négyes is akad, azok meg szégyellik magukat mélyen. Milyen az élet ott, ahol verseny után is verseny jön, felmérő után felelés és számonkérés, ahol csakis a 100% a jó.  Lesz e sikerélménye, lesz e olyan, aki megdicséri, megsimogatja a fejét, biztatja, mert ez Rékának nagyon fontos. Aki értékeli, ami benne több, különlegesebb. Nem akarom, hogy az legyen, hogy a 95% nem jó, kislányom, most már 98% kell, utána pedig 100%. Majd csak a 100%. Szeretném, ha nem csinálnának belőle eminens gépgyereket, aki ötösöket gyárt szenvtelenül nap nap után és közben megutálja a tanulást és az egész rendszert. Azt szeretném, ha élvezné az iskolás éveket. Talán azért fontos ez nekem, mert nem volt ilyenben részem egészen a főiskoláig. Addig sehol nem éreztem magaménak egyik iskolám sem. Oda jártam, de mintha csak virtuálisan lettem volna jelen....

Amiatt is aggódom, hogy egyelőre nem tudni, vajon Zalánt is írathatom e majd ugyanide, mostanában még nem is fog kiderülni. Ebben Tibi megnyugtatott, hogy Rékától és Rákóczitól függetlenül Zalánnak választunk majd iskolát és olyan mellett döntünk, ami NEKI a legjobb. Nem kell hát most olyan sulit választanom feltétlenül, ami mind a kettőjüknek megfelelő. És bár nem látom a gyakorlatban kivitelezhetőnek, hogy két iskolába hordjam a gyerekeket majdan, valahogy Tibi, mint mindig, most is megnyugtatott. Végül is, jövőre máris két helyre cibáljuk a tesókat, egyik ovis, másik sulis, miért is ne lehetne úgy egyszer, hogy két különböző iskolába járnak? Szerintetek? Nem szoktam véleményeket kérni, de most, hogy zártak vagyunk, nagyobb a késztetésem erre. :) 

Naszóval Törpsuli. Szokásos nyitó beszédében igazgató úr elmondta, hogy az óvodától kapjuk meg a jelentkezési lapokat, amelyeket az óvodában is kell leadni (bár ebben most elbizonytalanodtam....), ők továbbítják a tankerületek felé, akik összesítik a jelentkezéseket. Májusban kell beiratkozni, addig döntsük el, hogy hittanra vagy erkölcstanra jár majd a gyermek, illetve úszós vagy nem úszós lesz. Nálunk ez utóbbi nem kérdés, tulajdonképpen az első sem, református hittanra szeretnénk járatni Rékát, ha lesz kellő számú jelentkező (úgy hírlik, az erkölcstan jóval népszerűbb a suliban egyelőre). 

Csalfa dolog ez a beiratkozás, mert persze majd csak májusban-júniusban (???) derül ki, hogy fel is vették az ember gyermekét avagy nem. Összesen a két osztályba 64 hely van. Már azt is tudom, hogy rendszerint a B a jobbik, erősebb osztály, valahogy társadalmilag és minden szempontból oda kerülnek az jól szituáltabb gyerekek...Habár szerintem a túljelentkezések miatt ennek nem sok jelentősége lesz. Mivel nekünk ez a körzetes iskola lakcímkártya szerint, ezért elvileg fel kell hogy vegyék Rékát. Nyilván, ha lesz 80 darab körzetes a 64 férőhelyre, akkor nem tudom, mi az eljárás, borítékolható, hogy 14-et máshová kell átirányítani, hiszen harmadik osztályt nem áll módjában az iskolának indítani. Szóval úgy néz ki, majd a beiratkozás napján korán sorba kell állni, hátha az érkezési sorrend sem lesz mellékes....És én máris belefáradtam ebben az iskolásdiba, pedig még el sem kezdődött. 

Maga a Törpsuli klassz volt, mint mindig. Réka már egészen otthon érzi magát a Rákóczi ódon falai között.Simán elmegy pisilni egy "vadidegen" tantónénivel, lemarad tőlem (Zalánnak együtt kínlódtunk) maga találja meg mikor hová kell menni. Kis dráááága! 

Három foglalkozásra bontották a bandát, először az interaktív táblás teremben matekoztak egy kicsit, összeadás, számok felismerése, számolás volt a feladat, meg is lepődtem, hogy valamennyien milyen ügyesek voltak. Itt is ért egy új tapasztalat. Réka általában úgy jelentkezett, hogy majdnem kiesett a padból. Egy idő után nem is ült vissza, úgy várta, hogy őt szólítsák. Ez a matekos tantónéni valamiért nem látta őt, pedig az orra alatt ült....más gyerek már háromszor is kinn járt annál az okos táblánál, ő egyszer sem. Láttam rajta, mennyire bosszús emiatt...Hát igen, itt ráadásul  nagyjából 12-en ültek a padokban, mi lesz, ha 32-en lesznek??? Matekos tantónéni nekem nem volt szimpi, de szerencsére nincs azok között, akik potenciálisan szóba jöhetnek, mint leendő tantónénik.

Némi kis uzsonna után következett a német óra, Réka kedvence, ezúttal számolni tanultak egytől hatig. A végére látszott, hogy fáradnak, a németnél ez mindig leghamarabb megtörténik. Zártuk a napot a számtech teremben egy kis számítógépes játékkal. Folytatás 17-én, de nem Törpsulival, a majdani elsősök szüleinek tartott szülői értekezlettel. Arra számítok, ott megjelennek a leendő szülők mellett a leendő tantónénik is, érdekes lesz!! 

Na ezt jó gyorsan a gépbe vertem, de talán a lényeg belepasszírozódott.....:)