Taxi

Annyi minden mesélni valóm lenne....Persze semmi eget rengető, csipp-csupp ügyek inkább, de érzésem szerint abszolút kihagyhatatlan dolgok a blogból (pl. hogy fodrásznál jártak a gyerekek, Zalán az apa-féle fodrásznál, Réka az enyémnél.....és még sok ilyesmi...Viszont egyelőre nem érek ide a bloghoz sosem, az "írókám" is bedöglött egy picit, úgyhogy megint az úszásról fogok írni, átvitorlázva néhány tervezett témámon.

Tegnap szállt vízbe Réka kilencedjére a tanmedencében. A szokásosnál jóval korábban beestünk a strand területére, olyannyira, hogy Gyuri bácsi előző csoportja még javában macskaűrhajózott. Réka majdnem össze is zavarodott, nem értette, miért tartom vissza.

Amikor Tibi hétvégén elmondta, hogy víz alatt tök jól míveli Réka a kar és lábtempót, bizakodtam a további töretlen folytatásban. Először még fogta az oktató a kezét, csak levegőt vett és lábtempózott. A második körről lemaradtam, mert marha fontos gyerek ruha tranzakció részleteit beszéltem meg egy apukával a padon (csúnya, anya!). Mire feleszméltem, Réka a sor végére navigálta magát ippen....Legközelebb azonban nagyon figyeltem. Éééés gúvadhattak ki a szemeim, mert Réka ÁTÚSZTA a tanmedencét keresztben. Hurrááááá!!!!! Kartempó, levegővétel, kartempó levegővétel, ügyi volt nagyon! Az oktató a hátára vette és vissza úsztatta a sorba. Ez nagy jutalom, úgy hívják TAXI. 

Amikor ismét Réka következett a sorban, meglepődtem, azt láttam, hogy csak az egyik karjával kartempózik (ha egyáltalán) a másikkal befogja az orrát. Vicces látvány volt, de haladni haladt. Az oktató is elcsodálkozott, kicsit közelebb lépett hozzá, szándékosan úgy helyezkedve, hogy Réka neki ússzon. Ahogy Réka érezte az akadályt, le is állt, az orrát még mindig befogva...:) A folytatásban, néhány métert a medence széléig aztán megint a szabályos-szabványos mellúszásban úszta végig a csajszi. 

Érdekes, hogy a kezdeti nehézségek ellenére mennyire Gyuri bácsi rajongó lett Réka. Felfigyeltem arra, ahogy tegnap délután odaszólt csengő hangon az én leánykám a medencében tevékenykedő oktatójának: "Csókolom, Gyuri bácsi!". Szeretet volt a hangjában!! Felnéz rá. Issza minden szavát és szorgosan dolgozik, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Szerencsére nem görcsöl, szépen nyugodtan munkálkodik. Az oktató rövid pórázon fogja a tanoncait, nincs rosszalkodás a vízben, maximum az úszás egyes elemeinek gyakorlása. Katonás fegyelem van, nincs bohóckodás és ennek vagy másnak, nem tudom, de meg is van az eredménye, mert olyan ügyesen fejlődnek valamennyien, hogy csak na.

Ahogy Rékám kijött a vízből nagyjából 1,5 órával később az úszótanfolyam végéhez képest, össze-vissza dicsértem, milyen ügyes. Valahogy olyan fura volt nekem, csodálkozott, mit vagyok úgy oda. Mintha az egész teljesen természetes volna. Átúszta a medencét? Hátaztán? Azért jár úszni, nem? Mit ebben a nagy szenzáció??? (Majd belekukkantok kedvenc tanácsadó könyvembe (Beszélj úgy - féle), mert lehet, hogy nem jól dicsérek?? :)) 

A héten másik csoportba kerültünk, korábban kezdődnek az órák, pénteken egyenesen reggel 8-kor....Háááát....első hallásra Mission Impossible-nek tűnt. Kérdeztem Rékát, hogy mit gondol, van esélye, hogy mi oda eljutunk??? Fel kellene kelnie reggel 7-kor nagyjából. Azt mondta, naná, menni akar!!!! Ébresszem fel! Nohiszen, éppen ettől tartok, hogy nem fog sikerülni. Persze a medencébe csobbanva felébredne ő hirtelen....