Augusztus utolsó óráiban...

Igazából egy wellness hétvégére vágytam volna, péntek reggeltől vasárnap késő délutánig....az méltó befejezése lehetett volna a nyári szünetnek. Mivel azonban erre esélyünk sem volt (és ezen a névnapom sem enyhített), hát beértem ezzel a programmal is. Az utolsó családi kirucc még nyári szünetben. Mi volt az?

Jászberény ZOO iccaka

Ránk jellemzően az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy egyáltalán elmegyünk. Azért este 7-re mindhárman megvacsoráztunk, összeszedtük a cók-mókunkat és vártuk haza Apát. Aki jött is, némileg megkésve bár és mint általában péntek este mindig, fáradtkásan....kétkedéssel, hogy jó lesz e az nekünk, ha éjszaka bevesszük magunkat egy állatkertbe két öt év alatti gyerekkel....De végül elindultunk. Hisz névnapom volt, meg minden.

- Hova-hova, Réka? - kapott el minket a szomszédnéni a kapuban.

- Állatkertbe! - suhant el mellette Réka vidáman. Szegény néni, biztosan azt hitte, csak rosszul hallott valamit...vagy félrebeszél a gyerek, túl hosszú volt ez a nyári szünet, mert nem kérdezett semmit, csak álldogált továbbra is a kapuban, élő kérdőjelként...

Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy normális vagyok e, hogy sötétedés után ilyen programba vágunk. Oké, jártunk már a gyaloghídon is éjjel fél 12-kor, de az legalább lakóhelyileg helyben volt. Pár perccel később, már az autóban ülve, míg azt figyeltem, hogyan száll ránk a vaksötét éjszaka, ahogy kanyargózik alattunk a táj, még inkább elbizonytalanodtam (a gyerekek bezzeg nagyon vidámak és kacagósak voltak a hátsó ülésen. Illetve köszönhetően annak, hogy délután mindketten aludtak, szokatlanul éberek. )

Célunkhoz érve leparkoltunk, megvettük a jegyeket, átbogarásztuk a programpontokat, majd beléptünk az állatkertbe. Én nagy buzgón, rögtön el is foglaltam a vélt állóhelyem a pingvinek lakhelye előtt, hisz ott várhattuk volna ki az első látványetetést. 

- Most komolyan itt akarsz még állni 20 percen át??? - kérdezte Tiborom az órájára pillantva.

Addigra Réka kiszúrta az ingyenes ugrálóvárat a lombok alatt, fényes megvilágításban.....nem, tényleg nem gondolhattam komolyan.  Mire megadóan elbattyogtam az urgálóvárig, már mindkét gyerek benne rugózott nagy vidáman. Persze negyed órával odébb az időben, a pingvinek közelébe sem fértünk. Akkora tömeg gyülekezett össze....Oldalt a medencénél vártuk picit reménykedve, hátha a vízbe is érkezik némi hal és vele pingvin, de nem. Erről a látványetetésről menthetetlenül lemaradtunk.

Rékáék (Paffkata is ott volt szülőstül) nem nagyon értették, miért ácsorgunk egy üres, víztartálynak látszó üvegizé előtt, "pingvin-akvárium" mögött, de gyártottak ők gyorsan saját elméletet, hová is tűntek az állatok.

- Megdöglöttek....szerintem ezek mind megdöglöttek...nem maradt egy pingvin sem.... - és - eléggé el nem ítélhető módon - gurultak, fuldoklottak a nevetéstől. Muszáj volt kicsit ráncba szednem őket, hogy nem halt meg itt, kérem szépen, senki, pusztán az akvárium (vagymi) másik oldalán falatoznak a pingvinek. 

Volt még nyilas bemutató, mindenféle nagyobbacskáknak való program. Mi picit mindig ugrálóváraztunk, majd megnéztünk (vagy legalább megkíséreltük) egy-egy látványetetést. Megint ugribugri, megint valami etetés. Így ment ez éjjel 23 óráig. Láttunk vidrákat, mosómedvét, barnamacit (a farkas komák nem jöttek elő, több eszük volt), hiénákat...Összességében nagyon jól éreztük magunkat, még ha magamnak be is ismertem, hogy nem egészen Réka korosztályának való program volt ez (leszámítva az arcfestést és az ugrálóvárat). Túl sötét volt, zseblámpák fényén kívül szinte koromsötét, túl sokszor aggódtam, mikor hasalok el a sötétben, mikor veszítjük el valamelyik gyereket.... Mindegy, szép volt, jó volt, érdekes volt. Haza érve, névnapom utolsó perceit élve, bekanyarodtunk még a Mekibe egy McFlurry-re. Mmmm...mennyei volt! 

Zalán először merészkedett ugribugriba. Nanááá, hogy tetszett neki. Azon somolyogtunk Apjukkal, hogy olyan pehelysúlyú a drágám, hogy egyelőre nem gyakorol jelentős fizikai behatást a puha felületekre. Inkább lepattan róluk.