Réka mondta 3.

Réka bizonyos értelemben hordoz magában pasis vonásokat. Hogy mást ne mondjak, imádja az autókat, kamionokat, rendőr- és mentőautókat, megőrül a takarítóautókért, ahogy a kukás autókért is. Ha ezt a Remondis (helyi "szemét" cég) tudná, biztosan kinevezné reklám arcának Rékát (de úgysem adnám.)

A mi utcánkba szerdán jön a kukásautó, kedden és csütörtökön pedig a takarítóautó a méretes keféivel. Ezt Rékánál jobban kevesen tudják ilyen biztosra. Ha elcsípjük az utca tisztaságára felügyelő járművet, és ez nem nehéz, mert semmivel összetéveszthető hangja van az ótónak, akkor Réka ragyogó szemmel figyeli, ahogy az a parkoló autók között cikázik....Szerdán pedig hasonló odaadással figyeli az erkélyünkről, ahogy a ropogós feketére sült kukásbácsik kiürítik a szemetet és továbbállnak. Állítom, még irigyli is őket a munkájuk miatt.

Minap a játszótér felé tartva kérdésére válaszolva elárultam neki, hogy ma biza szerda van.

- Hűha, ma jön a kukásautó!!! - rikkantott boldogan Réka és kis híjján vissza kellett fordulnunk, nehogy kukáink megtisztulásáról lemaradjunk. Némi huzavona után Réka mégis jól döntött és a játszótéren kötöttünk ki.

Ahogy édes idillben hintáztunk, egyszer csak ismerős hang ütötte meg a fülünket.

- Anyaaaa! Takítóóautóóó! - süvítette Réka. - (takarítóautó akar az lenni, csak Réka egyszerűsít.) A hátam mögé néztem, de a lombok takarásában még nem volt látható, mi is közeledik.

- Nem, kicsim. - osztottam az észt - Ma szerda van, kukásautó lesz az.

De nem. Ahogy az autó közelebb ért, már én is hallottam, ahogy a kefék dolgoznak, a kukákkal meg nem matatott senki, úgyhogy Rékának igaza volt, tényleg takarítóautó jött.

- Te! - kapott a fejéhez megint Réka izgatottan, mint aki felfedezte minimum Amerikát tök véletlenül. - Akkor ma csütörtök van!!!!!!!!!

*

Másik kedvenc szórakozása Rékának, hogy vizslatja az autókat, amelyek mellett séta közben elhaladunk. Ez lett fő ismertető jele Rékámnak. Ha nyílt utcán egy szöszke tökmag egy autó elejét vagy fenekét macerálja, az emblémát keresi vagy éppen azt csodálja, na az csak Réka lehet. Néha elámulok, honnan ismer fel márkákat, de napról napra többet megnevez.  Jelen állás szerint a Toyota, Opel, Audi, Peugeot (szerinte "pezsó"), Seat, Mazda, Skoda, Suzuki ótókat frankón felismeri. 


Egy nap egy méretes Ford járdány mellett haladtunk el (szívem csücske a Ford, első és ezidáig utolsó autóm márkája, ami/aki ma már ki tudja milyen formában letezik, hiszen leadtuk a bontóba Fityuszkát...brühühü....) 

- Szép autó, igaz, Réka? Tetszik neked? - kérdezem az autó előtt legyökerezett leánykát. Közben hallom, hogy hátam mögött csikordul a zár, talán épp a tulaj közelít?

- Hát....-felelte Réka megfontoltan, közben pici ujjacskájával a Ford logót tisztogatta.
- Kicsit zsíros... - bökte ki végül. Poros. Porost akart mondani a Réka lány. De nem szóltam semmit, mert a Ford büszke tulaja addigra ott állt Réka mögött és próbálta eldönteni, hogy aggódjon vagy ne aggódjon autója épsége miatt. 




*


Egyszer arra figyelek fel, hogy Réka bőszen takarítja a nappali szekrényét.
- Mit csinálsz?
- Takarítok. - jön a rövid válasz.
- És mivel takarítasz? - kérdezi apa megelőzve engem, mert Anyát elfoglalta a puszta ráfókuszálás a Réka mancsa alatt jobbra balra táncoló fehér micsodára.
- Anya betétjével.
- Micsoda??? - gúvad ki a szemem finoman. Majd enyhén megnyugszom. Melltartóbetétet zsákmányolt a pelenkázóról. Nem intimet a fürdőszoba polc tetejéről. De azért jó, hogy éppen akkor vendég nálunk nem járt. Sem közeli rokon, sem távoli barát.....


*


Apa fotózná Rékát, de az ellenáll. Megkér hát - nem először és messze nem utoljára -  hogy valahogy tereljem el a figyelmét a rá szegeződő objektívről és vakuról. Éppen a kanapén tehénkedem, ölemben egy nagy tál vanília pudinggal (mert élni tudni kell), amitől nem szívesen szakadok el, hisz órák óta csorgott utána a nyálam és most, hogy Zalán illatosan és jólakottan édesen alszik, végre rávethettem magam a csemegére.......Anélkül, hogy egy centit is mozdulnék (még izomlázam lesz) repülőt formálok a kanalamból, azzal játszom,  majd hegyen-völgyön átrobogó mozdonnyá alakul a pudingostál....Réka egy ideig nézi, majd megjegyzi.
- Étellel nem játszunk!
Ott a pont. - engedem le a tálat a hasamra enyhén leforrázottan, némán.


*


Réka jelzi, hogy szomjas. Kiszaladunk a konyhába, kérdezem, mit inna. Narancslevet? Almalevet? Vizet? Tejet?
- Á, vizet nem, azt csak fogmosás után iszom...este és éjjel.
Pont úgy mondta, mintha szabály lenne, hogy egyéb alkalmakkor a víz szigorúan tiltott, egészségre ártalmas itóka....