Versenyekről (is)

Jövő vasárnap szervezi az úszó szakosztály az első házi versenyét a Tiszavirág Arénában. Ezt csak onnan tudom, hogy Réka üzenőfüzetében is találtam egy beragasztott matricát, melyben meghívják a versenyre. Mellúszás versenyszámban. A távot nem jelölték be, gondolom 50 méter lehet? Vagy 100 max. Nem tudni, mert semmilyen kapcsolatunk nincs a szakosztállyal, így még azt sem tudom, hogy meg vannak e Récivel elégedve. Sejtem, hogy igen, egyrészt mert ugye a versenyre meghívták, másrészt mert Réka szerint elöl szokott  végezni általában az évfolyamon. Szóval élete első versenye lesz jövő vasárnap, hhhhh....ezt is megértük!

Mielőtt szentimentálisan bepárásodott volna a tekintetem, hogy szívemből szakasztott magzatom versenyt úszik a többiekkel, eszembe jutott, hogyan szokott mélyvízbe toccsanni őkelme. A rajtkőn leguggol, finoman előre dől, majd befogott orral, a gravitációra bízva magát a vízbe esik. Ma már csak emlék, mennyit vigyorogtunk ezen annak idején Gyuri "bácsival", az edzővel, szerinte a világbajnokságon is így fog rajtolni 10 év múlva. Szóval adta magát a kérdés és én fel is tettem, mégis mire számíthatok, hű marad e önmagához, ha rajtról  van szó. Mert az kész élmény lesz. Erre Réci felvont szemöldökkel végig mért, amolyan "mitképzelszanya" szemekkel és oda vetette, hogy dehogy is, nagyon jól tud fejest ugrani! Hoppá!!!!! Rendben, hogy már Gyurinál is ugrott szépeket, de a mély vízbe soha, csak a tanmedencébe. Ha ennyit fejlődött összesen, már megérte!

Hétfőn szólt nekem a magyar tanító néni, hogy látja, Réka nagyon szereplős típus (erre újra és újra rácsodálkozom), viszi is szavaló versenyre Rékát, hozzájárulok? Hápersze! Két napra rá szóltak a szülők, hogy tudom e, mikor lesz a válogatás a szavaló versenyre. Milyen válogatás? - írtam én vissza bambán e-mail-ben. Mire felvilágosítottak, hogy annyi a jelentkező az osztályból (a sok pedálgép), hogy előválogató lesz. Anyuka+gyerek verset kiválaszt, gyerek verset megtanul, tantónéninek felmond, tantónéni dönt. Rékának ezt találtam:



Fésűs Éva: Karácsonykor

Karácsonykor fényesek a felhők,
Csillagokból  horgol a tél kendőt.
Ráteríti hegyek tetejére,
fenyőágnak jégrojtos a vége.

 Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés  bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek titkos rejtekéből,
édesapám legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra kalácsot is sütnek,
nincsen ennél  izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én iskészítettem,
amíg készült majdnem tündér lettem!



Már megint nem Zalánról írok, én, a görény. Vele egyébként minden rendben. Tegnap égtünk Tibivel egy sort az oviban. Teljesen úgy viselkedtünk, mint aki először jár életében az óvodában, két agyatlan droid...vagy testrabló Marslakók....nem is tudom. Együtt vittük Zalánt oviba, mert Tibinek 8-kor el kellett indulnia mindenképpen Debrecenben, ez meg saját erőből, két gyerek célhelyre juttatásával nem menne neki. Ölég régen voltam reggel az oviban. Mindketten leizzadtunk, mire Zalánra ráadtuk a benti ruháját (hogy maga öltözzön, attól nagyon távol állunk,  nem motiválható reggel 8 előtt semmivel) Éppen elégedetten kiegyenesedtem, hogy na most már csak be kell lökni a gyermeket az ajtón és készen vagyunk, amikor megakadt a szemem a bent tevékenykedő csoporton.  Upszi!  Tornaruhában mindenki!

Zalán ordítással fogadta a hírt, hogy tornaóra lesz, amit ő úúúútál, bláááááá! Gatya le, rövidnadrág fel, felső le, rövidujjú le. Közben a mellettem álló anyuka rászólt a kisfiára, hogy tartsa vele a szemkontaktust, nem átvenni a hisztit Zalánkától. Nagy nehezen, sok kör puszi lenyomása után Zalán önként bement a csoportszobába tornázni. Ki is fújtuk volna a nagylevegőt, de Csilla óvó néni utánunk szólt, hogy hol van a tornazsák? Úgy néztünk egymásra, mint két egyszeri szülő, hogy az meg minek? De azért Zalán kezébe nyomtam. Benne a benti ruhákkal, szandival.
- Zalán tudja, hogy mit kell vele tenni, csak ti nem tudjátok! - nevetett rajtunk az óvó néni

Egyébként pszichológus néni néhány hete életet adott Gergely nevű kisfiának. Elnézést kért, hogy nem írta meg a "szakvéleményét", de eléggé el volt foglalva. Azóta sem írta meg, pont tegnap porszívózás közben töprengtem, hogy de ugye ami késik, nem múlik?? A nevtanban várhatóan majd decemberben tudnak minket fogadni, én jobban örülnék a januárnak, akkorra még szabim is lesz. 1,5 napom van jelen állás szerint.

Az új óvó néni lassan besímul a csoport életébe, azt hiszem, ameddig DobosMáté és ZomborZalán a csoport tagja KisNórival egyetemben (mert van NagyNóri is), addig baj nem lehet Zalán számára. Nem emlegeti Ani nénit, aki immár a másik oviban gyakorolja a vezető szerepét, habár eddig sem tette ezt. Ennek ellenére valahol a lelke mélyén kedvelte. Egyet nem tudott neki megbocsátani, hogy ő az óvó néni.

Járunk FitKid tornára (ennek semmi köze az aerobikhoz vagy fitness-hez, bár előszobája) és Csiri-Biri Tornára, mindkettőt nagyon szereti Zozókám. Elképesztő jól és gyorsan fut (szerintem), de egyelőre atlétika edzésre még várni kell, olllllyan nincs. Angolra vagy németre be sem írattam, mivel még magyarul sem tisztán beszél, nem lenne értelme, meg amúgy sem...

Közöttünk alszik az esetek 90%-ban, hát ez van. Fejlődésnek tartom, hogy a tavalyi évvel ellentétben, idén le tudta fényképezni az ovis fényképész a karácsonyi fotózás során (amire elfelejtettem ünneplő ruhát vinni....) A következő nagy áttörés az lehetne, hogy megszólal az óvó nők előtt is. Szeretném vinni úszni is Gyurihoz, nem annyira az úszás miatt, az még várhatna, hiszen Réka is 5,5 évesen tanult meg, Zalán pedig testvérek között is 4,5....Hanem mert azt gondolom, hogy Gyuri személyisége jót tenne Zalánnak. Csak a logisztikázás ezzel kapcsolatban, na azt egyelőre nem tudnánk az elviselhető kategóriára leszorítani. És sajnos ezzel kapcsolatban nem is várható nagy fejlődés.

Egyébként imádnivaló, szépséges kis fickó. Még mindig ő a kicsi babám és félek attól az időszaktól, ami feltartóztathatatlanul közelít, hogy már sehogysem tudom ráhúzni a kisbaba szerepet. Sem illatban, sem méretben, sem sehogy. Jó a most, jó nagyon.

Bűntudat napja

Az volt a mai. E körül jártak szabad gondolataim egész nap. Arra jöttem rá, hogy én szülőként egyáltalán nem fejlődök sehová. Egy helyben toporgok, pengeélen táncolok, majd egyre másra valami hülyeséget követek el. Változó súlycsoportút. Mindezen mérhetetlenül elszomorodtam. Reggel nem úgy beszéltem Rékával, ahogy szerettem volna, egyáltalán nem. Meg is bántottam. Ugyan az utolsó pillanatban, régen későn, amikor könnyben úszott a szeme, észbe kaptam, ölembe vontam és ő úgy fúrta a fejét a nyakamba, mint majdnem hét éve mindig, amikor a ragaszkodását és szeretetét ki szeretné fejezni. Miért vagyok hozzá olykor undok? Hogy nem lehet uralkodni magamon? Mit szedjem, hogy mindig frissen vasalt idegrendszerrel forduljak hozzájuk?

Ma fotózás volt az oviban. Múlt héten pénteken még eszemben volt, ami azt illeti, még hétfőn is. Ám mára, azaz szerdára, amikor egész nap azt hittem, hogy csütörtök van, totálisan az újdonság erejével ért, amikor N. pedassz. közölte velem, hogy Zalánról sikerült értékelhető fotót készíteniük. Hogy felejthettem el, hogy fotózás lesz??? Ilyen soha nem történt volna, amíg Réka volt ovis. Napokon át válogattam volna neki a csini ruhákat, hogy melyik mutatna legszebben a karácsonyi dekorok között...Zalánét meg simán elfelejtem. 

Reggel kérdezték az óvó nénik TIbit, hogy majd mit adjanak rá, ing és nadrág, ünneplős van? Hát nincs....Délután szégyenkezve kutattam át a ruhás polcát, melyen egy kék kord nadrág és egy hozzá illő vastagabb, kockás ing köszönt vissza. Szóval nem éppen rongyokban, de nem is a legszebb ruhájában kapták lencsevégre a kishuszárt. 

Mentegetőzhetnék, hogy nem is reméltem, hogy majd Zalán hajlandó lesz fényképezkedni. Nem mentség. Az sem, hogy Tibi csaknem képes arra, hogy itthon vagy kültéren profi fotókat készítsen a gyerekekről. Sőt. Állítom, hogy jobb képeket kattogtat, mint az ovi fotósa. Mégis....rágja a lelkem a bűntudat. Hogy tudtam elfelejteni?? 

Mosogatás közben azon töprengtem, hogy miért van az, hogy jobban koncentrálok Rékára? Mindig toppon vagyok, mi folyik az iskolában, fejből vágom, mikor milyen verseny lesz, mikor van ebéd befizetés, milyen pénzt kell beadni, nagyjából azt is tudom, mikor milyen órája van órarend szerint és hány pirospontja. Zalánnál meg csak a nagy vákuum van. Persze túlzok, rendben....Közben semmivel sem szeretem őt kevésbé, pont ez az egészben a különös. Szerelmes vagyok Zalánba, egyenesen. MiniTIbi ő, egy csodálatos kis emberke. De még az új óvó nénivel nem találkoztam (nehéz lett volna, a héten délelőttös). Csak rémlett, hogy tegnap és ma van ebédbefizetés. A bábszínházra a pénzt késve adtam be (a csoportpénzben túlfizetésem van, az ér mini pirospontot??), a gyűjtőmunkában részvételt pedig régen feladtam, inkább viszek dupla adag gyümölcsöt, amikor ránk kerül a sor havonta kb. egyszer. 

Nem jutottam semmire a mosogatás végére sem. Utána jól megszeretgettem mindkettőt, Zalán csilingelő bébi nevetése gyógyír volt valamelyest a sebeimre. Jó vacsorát is főztem nekik, falták csöndben, csámcsogásuk muzsika volt nekem. Hhhhh...olyan nehéz normális szülőnek lenni!

Nyitott órákon

Újabban a későbbi busszal járok reggel dolgozni (súlyos ára van ennek, ami a szabadnapjaimat illeti), vagyis háromnegyed nyolcig itthon teszek-veszek. Vagy inkább tornádóként száguldozom, nézőpont és esti előrelátó felkészülés kérdése. Ezzel kapcsolatban jöttem arra rá, mennyivel jobb lenne így élni. Reggel 8-ig itthon, könnyed búcsúcsók a gyerekek orcájára, ahogy teljes menetfelszerelésben iskolába-oviba libbennek, délután négykor irodából kilőni, kapát-kaszát és leltáríveket eldobva átvedleni egy másik dimenzióba, a gyerekekébe. Sajnos a kettő együtt nem megy. Mivel nem szívesen esnék haza fél hatkor esténként, főleg amióta sötétedik, így inkább maradok a reggeli fél nyolcas munkakezdésnél. Választásom sincs sok egyébként, hiszen a napközi is bezár délután ötkor.  

A jelen felállás mellett azonban, ahol is én lépek le itthonról legelőször, előfordul, hogy Réka csipás szemmel indul iskolába (mert én negyed nyolccal bezárólag nem tudom rávenni, hogy megmosakodjon, Édesapa pedig több mint engedékeny. Egyenesen kenhető. Szóval szerintem a csipa olykor marad. ÁÁÁÁÁ! ) Zalán a lyukas cipőjében tipeg óvodába (abban, ami már csak motorozni jó. Kész szégyen az egész lábbeli.) vagy egyszerűen csak nem az alkalomnak vagy az időjárásnak megfelelő öltözetben villognak a gyerkőcök. Na mindegy, kicsire nem adunk, nagy meg nem számít!

Ma nyílt tanítási órák voltak a suliban, melyre gyermekenként egy darab szülőt szeretettel vártak. Mivel anyut kórházba kellett vinnie Tibinek kontrollra, hát nem volt nagy tanácskozás, hogy ki menjen. Első óra a sorban a magyar volt, mégpedig olvasás É. tantónénivel. Jól felépítette az óra menetét, készült rá szerintem alaposan. Pörgött a 45 perc, de mégsem lett kapkodós vagy nehezen követhető (mármint a gyerekeknek)  az egész. Én úgy látom, hogy akármilyen módszer szerint is tanuljanak olvasni, ebből karácsonyra olvasás nem lesz osztály szinten, ami nálam abszolút egy pozitívum. Rékának persze mindegy, de az elv/elmélet az azért fontos.

Szimpatikus nő ez a tantónéni, de tényleg! Nem is tudom elképzelni, hogy ideges, kapkod és ordít a gyerekekkel, valahogy ért a nyelvükön, nyakon csípi a figyelmüket és el sem ereszti. Na persze, amikor a hetes értékelésben félig zöld, félig piros kockák virítottak rám,  csak mert egy magyar házi, egyetlen feladatocska a padban maradt, vagyis őkelme bajosan tudta volna másnapra vinni (olyan még nincs, hogy óra előtt villámgyors házi írás, uram bocsá, másolás!) azon pillogtam egy párat, de hát ez van.

Ahogy elnéztem a gyerekeket, az járt a fejemben, hogy:

1) Milyen fegyelmezettek és koncentráltak! Nem is emlékszem, hogy rá kellett volna szólni valakire. Na jó, "Ödönke, ne ess ki a padból, és te Jencike, ne ugrálj, akkor pláne nem szólítalak fel!"- ilyesmik voltak, de sem beszélgetés, sem rendbontás, sem semmi nem volt.

2) Te jó ég! Milyen fárasztó dolog iskolába járni! A második óra végére (de ne szaladjunk előre) tisztára lefáradtam. 

3) Az osztály fele harmadiktól tagozatos lesz, sok nagyon jó vagy jó képességű gyerkőc együtt összezárva....Mégis hogy válogatják ki a legjobbakat? Ezek mind olyan kis ügyesek és okosak!

Tegnap délután szólt Éva néni, hogy elvinné Rékát decemberben szavaló versenyre, látja, hogy van benne szereplési vágy (lásd Csíz a csupasz körtefán), nem gond neki nagy közönség előtt verset mondani. Kérdezte, hogy hozzá járulok e, viheti e....Kicsit pislogtam, de addigra kiolvastam a faliújságon, hogy december vége táján lesz a verseny karácsonyi versekből, úgyhogy mondtam, hogy persze. Réka sem tiltakozott. Majd még verset választanunk kell, Éva át is küldött nekünk egy adag listát, amiből van egy, ami szerintem illik Rékához. Aztán meglátjuk, ő maga melyiket választja. 

Áron, milyen betű is az a fejeden?

Matematika órára, azaz a második órára betoppant az igazgató úr is az utolsó pillanatban, gondolom, a szakmain túl az édesapa kíváncsisága is benne buzgott...viszont az ofőt megjelenésével kellőképpen zavarba hozhatta. Nem volt éppen egy minta óra a bemutató óra. Rögtön az elején a heteseket a tábla előtt "felejtette" E. néni, bőven a második feladatnál jártunk, mikor erre ráébredt. Mókás jelenet volt! 

Egyébként az óra amolyan beugrósra sikeredett, szabadkozott is utána, sűrűn. Úgy szerepelt, mint akit belöknek egy elsős matek órára, hogy tanítsa meg a kölkökkel a négyes számot és valami ilyesmit. Ez persze E. érdemeiből nem von le sokat, úgyszólván semmit, hiszen a bemutató óra az bemutató óra, a hétköznapok nem hiszem, hogy így zajlanak. Tetszett, hogy ahogy magyar órán, matek órán is van egy kis mozgásos bemelegítés, nem csak ülnek a padban, mint hal a szatyorban. 

Azt észrevettem, hogy a második óra végére Réka leengedett, lufimódra, nem jelentkezett pl. egyáltalán és a tantónéni kérdésére, hogy megszerezte e a maximálisan szerezhető négy zöld pontot, úgy nézett fel rá, mint aki nem is ezen a bolygón él. Elunta a 0-4 számkörben való számolást vagy csak túl nagy volt a kapkodás pörgés és elfáradt, nem tudni. 

Azt is kiszúrtam, hogy senki nem buzdította Rékát, hogy első óra után fogait a mákos sütijébe mélyessze (ez volt a tízórai). Hiába, nekem még mindig szokni kell, hogy ez iskola és nem ovi.... Na jó, mindenki tudta a dolgát, előkerültek a szendvicsek, inni valók és gyümölcsök bőven, legalábbis a többiek részéről, mégis a mákos cucc csak a második óra után jutott Rékám birtokába és gyomrába, miután én forszíroztam, hogy hol a bánatban van a tízórai és miért nem ette meg rögtön első óra után?? Meg is jegyeztem magamnak, hogy milyen fontos, hogy minden reggel pár falatot a gyerökbe diktáljunk itthon, akár néhány kanál kukoricapelyhet vagy lekváros pirítóst, kakaót, egyre megy, csak egyen valamit. Olyan fajta, mint én voltam régen, simán elvan ebédig evés nélkül, ami nem egészen egészséges. Főleg, hogy 5 napból 3-on csak fél 2 körül jut ebédhez. 

Órák után a gyerekek elköszöntek, mi szedelőzködtünk lassacskán. Néhányan elsírták magukat, hogy az anyukájuk távolodni készült. Rékának nem volt ilyen problémája. A szülőkkel megtárgyaltuk a Mikulás csomagok ügyét is, persze amíg az Első Bé a folyosón cirkált vagy a csepergő esőben az udvaron. Megszavaztuk, hogy 1000 Ft-ból állítanak össze csomagot nekik az SZMK-sok, ebből 200 Ft lesz egy kifestő, amit az ofő már meg is rendelt. Örültem ennek az összegnek, a tavalyi 350 Ft-hoz képest most bizonyára ehető dolgok is lesznek a csomagban. 

Befizettem még a kaját Rékának az emeleten (kb. 8000 Ft a napi háromszori étkezéssel), aztán igyekeztem vissza dolgozni. Folyton Réka és a reggeli élmények kattogtak a fejemben. Még bőven ebéd után is azon morfondíroztam, hogy bizony elsősnek lenni kemény meló! :)

Csíz a csupasz körtefán

Hétvégén arra lettem figyelmes, hogy Réka egy vers félét motyog az orra alatt, valami csízről és körtefáról. Nekem ismerős is volt, bár így visszagondolva inkább csak az angol "carol" változata, hát rákerestem az interneten. Meg is találtam. Ahogy olvastam, úgy tetszett meg egyre jobban. Elolvastam végig mind a 12 pontját, majd jött a meglepetés, Réka vissza tudta mondani az egészet a tizedikig. Egyetlen olvasatra. Le voltam nyűgözve! Utóbb derült ki, hogy valamelyik művész szórakoztatta őket ezzel a kis versikével a suliban, de csak az első három napig jutottak. Később nem nyughatott, amíg mind a 12 nap flottul ment neki. 

Angol karácsonyi mondóka

Karácsony első napja van, köszönt és minden jót kíván, egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony második napja van, köszönt és minden jót kíván két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony harmadik napja van, köszönt és minden jót kíván, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony negyedik napja van, köszönt és minden jót kíván, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony ötödik napja van, köszönt és minden jót kíván, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hatodik napja van, köszönt és minden jót kíván, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hetedik napja van, köszönt és minden jót kíván, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony nyolcadik napja van, köszönt és minden jót kíván, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony kilencedik napja van, köszönt és minden jót kíván, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizedik napja van, köszönt és minden jót kíván, tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenegyedik napja van, köszönt és minden jót kíván, tizenegy táncoslábú úrnő, tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenkettedik napja van, köszönt és minden jót kíván, tizenkét ugribugri úr, tizenegy táncoslábú úrnő, tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

Olvasás Hete a Rákócziban

 

 

Nem tudok valami rejtélyes oknál fogva pici kommeteket fűzni a fotókhoz, úgyhogy most egyszerre teszem meg, talán néhány bekezdés is kerekedik ki majd belőle. Ahogy talán arról írtam (vagy csak akartam), múlt héten rendezte iskolánk az Olvasás Hetét. Én azt gondoltam, majd jó sokat olvas nekik tantónéni magyar órán, esetlen tesi helyett is.....emellett elballagnak a könyvtárba....illetve hangsúlyozzák, hogy olvasni széééép, olvasni jóóóó.... Alábecsültem a mi Éva tantónéninket, aki a magyart tanítja Rékáéknak. Igen színes és szinvonalas programsorozatot állítottak össze. Volt bábszínház  a kicsiknek, irodalmi program felsősöknek. Ilyenkor is nagy előny, hogy rendszeresen együttműködik a suli a Szigligeti Színházzal pl., jöttek onnan műveszek, színészek, még az igazgató, Balázs Péter is járt nálunk a megnyitón. Számomra mondjuk Kautzky Armand lett volna a fénypont az egészben, imádom a hangját is, a pasast is, ám Réka róla vajmi keveset beszélt sajnos. Sőt, össze is keverte egy másik művésszel, nem tudhatja még a drága, sebaj! Az tuti, hogy járt nálunk, mert van róla fotó. Sok. Ahogy a záróünnepségen átadja a mindenféle díjakat (betűző verseny, jelmez verseny, versmondó verseny, ilyesmi). Közeli fotó is készült róla (lásd alább), ahogy az igazgatói irodában ül. Ugyanott csücsültem én is, amikor beírattam Rékát, velem szemben az igazgató bácsival...Be régen is volt!

 

Szóval a képekről. A második Varró Dániel (író-olvasó találkozó), az első szintén csak éppen a közönség. Rózsaszínben második sorban kb. ott figyel Réka. A harmadik még mindig az író-olvasó találkozó, ott már volt hangulat bőven. A további képeken Réka szerepel. Erről majd még írok. Annyira cukorfalat a képeken! Valami karácsonyi köszöntőt szavalgattak, illetve abból részletet. Az egészen biztos, hogy nem rám ütött a gyerek, ezennel ez hivatalos, én ki nem álltam volna soha életemben egy teli tornaterem előtt, hogy önszántamból vagy akár kényszer alatt kibökjek néhány sornyi verset. Imádom a csajt!

 

Alábbi található még a kedélyes Kautzky művészúr, majd a záróünnepségen a "vezetőség", igazgató bácsi, alsós igazgató néni (a szőke) és magyar tantónéni (Éva néni). Legalább pedig az Első Bé, ahogy mesét olvas nekik a hatodik bé ofője, a matek-ifó szakos Laci bácsi. Szupi program volt, én is úgy mentem volna! Na majd holnap beengednek, azt hiszem, nyílt nap lesz a suliban.