2014. augusztus 29., péntek

Készülődünk - még 2 nap a suliig

 
 
Tegnap őfelsége, Réka királykisasszony felpróbálta az ünneplő cipőjét, majd kijelentette, hogy tatatataaaaa..... MOST NŐTT BELE. Sztepptánc szerű koreográfiát adott elő benne az előszobában.  Néztem, csak néztem rá, pislogtam párat, számban a túrógombóccal....és újfent az a gondolat vágott nyakon, hogy mikor nőtt meg ekkorára ez a csajszi? Hatalmas. Abszolút iskolában az ő helye. Olykor, bizonyos frizurával, így foghíjjasan nem is ismerek rá. Tudom, először írok ilyet a blog történetében, tele vagyok meglepetésekkel.....
 
Én nem így emlékszem, de ezt elhallgattam előle. Mármint, hogy a cipő eddig nagy lett volna. Fél órával a ballagás előtt még tornádószerű hisztit vágott ki, hogy neki a cipellő nyomja a lábát, ebben aztán egy tappppodtat sem tesz egyik irányba sem. Aztán persze de. Majd két hétre rá egyik este a sötétben megkaptam, hogy "Anya, a ballagáson senki nem volt ünneplő lakkcipőben és csipkés zokniban, csak én....." Igen, szivem, te is voltál a legcsinosabb!
 
Tegnap délután egyedül voltam otthon, benyomtam a tévében az Alkonyat sorozat azon részét, amikor Bella hozzá megy Edward-hoz, nászút, teherbe esik, megszületik a gyerekük, egyebek...nem is ez a lényeg. Közben előszedtem Réka összes tanszerét, szétválogattam őket, mi tartalék tanszer és mit kell vinni majd a suliba második vagy harmadik nap. Matek cucc dobozban + rajz felszerelés. Beragasztottam az üzenőfüzetbe a kitöltött adatlapot, kicsit hullámos lett a papír, nem tökéletes, így sikerült. Viszont minden lényeges adatot felvezettem rá.
 
Élmény volt, ahogy kanyarítottam a betűket a füzetek cimkéin. D. Réka 1.B....Meg is nyugodtam egy picit, mert az utóbbi napokban egyre másra elmorzsoltam egy-egy könnycseppet, ha szóba jött valamely tévéadásban az elsősök iskolakezdése. Normális vagyok én, hogy ezen (is) bőgök??? Azért van bennem öröm is, várakozás is, nem csak a picsogás....ügyesAnya. Vagy legalábbis nem totális idióta.

Első nap iskolatáskát kell vinni, uzsonnát, tolltartót és üzenőfüzetet. Mást még nem. Egyre inkább készen állunk, már amennyire én készen lehetek. Azt hiszem, már csak azt kell eldönteni, melyik blúzt vegye magára a nagylány hétfő reggel.

Breaking news: Megkaptam az engedélyt a 7.30 - 16.00-ás munkaidő sávval kapcsolatban. Örülök! Így negyed ötre érek az oviba és legkésőbb háromnegyed 5 körül a suliba. Majd igyekszünk, hogy inkább fél öt legyen.

 

2014. augusztus 28., csütörtök

Balaton, te édes!


Még nem írtam (legalábbis nem emlékszem) a balatoni napokról, amelyeket augusztus 20 előtt töltöttünk Balatonföldváron. Mondanám, hogy szokás szerint, mert tavaly is ugyanitt ugyanazzal a bandával, ugyanekkor töltöttünk el pár szép napot. Jó volna jövőre is visszatérni. No majd meglátjuk!

Ha eddig nem, akkor majd most beszámolok erről is, bár inkább képekben. Iskolakezdő lázas vagyok, súlyos az állapotom. Tegnap nem kaptam kék tornadresszt a Hervisben (használt az mondjuk van), amin egy kicsit felment a vérnyomásom. Plusz Réka nem próbálta még fel az ünneplő cipőjét, hogy kinőtte e június óta (remélem, nem) és Zalánnak sem vettem semmit az oviba (pl. váltócipő, néhány melegítőalsó, fogkefe)

 
Még itthon, indulás előtti napokban

 
Balatonföldvár, kacsaetetés. Most akkor tényleg kinyiffannak a kacsák a kenyértől???? Nem derül ki.






 
A lángos mindig jól csúszott



 
Játszótéren az éjszakában. Klassz az az új hajó ott a mólónál

 
Amikor még csak úgy tűnt, hogy csak az imádság tartja Réka szájában ama fogacskát.

 
Kereki várromnál

 
Barátnők

 
Zalánok

 
Esti fürdőzés

 
Az aprónép


 
Az Ugráló....

 
....a levegőben
 
 
Balatonos eufória....Vagy csak a víz hideg? :)

 
Balatonlelle


 

2014. augusztus 27., szerda

Ott aludt el, ott ébredt


Zalán a saját ágyában aludt el és ott is ébredt mára virradóra. Ilyen sem volt sohaaaa legalább 1-2 éve (a fütyiműtét óta).

Picit szomorkodtam este, hogy na ez is elmúlt, ennek is vége, sose jön vissza, a gyerekemetakarom, milyenjóvolthallaniahogyszuszog, gyönyörködni a pasasban, meg egyáltalán.......de pszt! Nem mondtam én semmit.

2014. augusztus 26., kedd

Még mindig meg tudok lepődni


OFF

Múlt héten, ahogy hazaestünk a nyaralásból arra szálltunk ki a kocsiból finoman törődötten, hogy valami nagyon nem oké. A kipufogógáz konkrétan az utastérbe áramlott leginkább és elsősorban. Uccu neki, másnap Tiborom a helyi Toyota szervizben kezdett. Megjegyzem, mert szerintem nem mellékes, hogy Toyotáék (nem a japánok sajnos) egyébként partnerei is Tibinek, folyamatosan dolgozik nekik, plusz tőlük vette az autót annó. Szóval ha nem is szokott együtt sörözni és nem keresztapja a gyerekeknek egyik szerelő, főnök vagy üzeltkötő sem, azért jó a kapcsolat. 

Az ítélet hamar jött, a porlasztó pillenpátya ereszt, javítani nem lehet, csere szükséges. Ára 200.000 Ft. És örüljünk, de farokfelvágva, mert összesen négy ilyen pillanpáty is van, szóval akár 800.000-re is rúghatna extrém szerencsétlen helyzetben a számla.  Én kiakadtam, Tibi kutatott, telefonálgatott. Kiderült, van olyan "szaki", aki foglalkozik pillenpátyok javításával. Nem ígért semmit, de egy utat megért, még ha kb. 1 óra autóútra is volt tőlünk. 

Ma elvitte a pillenpátyot Tiborom a szakemberhez. Az egész viszonylag kicsi egyébként, nem mondom, hogy elfér a tenyeremben, de majdnem. Szaki rácsodálkozott a dologra. Ezt akarta a szerviz kicseréltetni??? Hiszen kutya baja. Kicsit megsimogatta, csiszolgatta, varázsolt vele valamit, majd újra Tibi kezébe nyomta. Nem kért egy forintot sem, mert elmondása szerint érdemi munkát nem végzett. Na most ha nincs ez a szaki, most 200 000-rel lentebb van a bankszámlánk. Nagyon nem mindegy! 

Kérdeztem, mit szóltak Toyotáék, hogy Tibi megjavíttatta a pillenpátyot. Kapaszkodjatok meg! Hogy hááát, ők nem tudnak javítani dolgokat, arra nincsenek berendezkedve. Csak cserélni. Há! Tapasztaltam már ezt és azt, de még mindig meg tudok lepődni az ilyesmin....Olyan kedvem lenni írni a Toyota Magyarországnak (vagy annak megfelelőjének), hogy mi bánatot művelnek. Lehet, meg is kellene tennem??

Készülődünk - még 5 nap az iskoláig

 
A "feltöltött" tolltartó az egyik olyan elem volt, ami járt az iskolatáskához. Faber ceruzákkal volt tele, ami szerintem nem olyan rossz.... Ezt én kiegészítettem néhány grafit ceruzával, postaironnal (vékony,vastag, mindenféle), vastag fajtából néhány színessel az alapszínekből + grafittal,  valamint egy lovacskás vonalzóval (mert a sima 15 centis ugye nem ugyanolyan jó, bárki beláthatja :)  )
 
Réka ragaszkodott volna a filceihez is, de 1) nem volt rajta a tanszerlistán egyetlen filctoll sem 2) nagyjából ennyi az össz férőhely a tolltartóban.
 
Tiborom megígérte, hogy névmatricákat készít majd, ovis jeleset, ahogy az oviban suliban  kérték, ám erre idő hiányában nem került sor. Az én nem kis bosszúságomra és frusztrációmra. Kolleganőm azonban volt olyan drága, hogy meglepett 2 db A/4 lapnyi ilyen cimkével, így a hétvégén már minden valamirevaló ceruza viseli a lakásunkban Réka nevét. :)
 
Hegyezőink száma 2 db.  A céges hegyezőm nincs benne a kettőben. A harmadikat, amelyik mindenfelé méretű ceruzát hegyez, a legprofibb példány....na azt ippen nem találom, úgyhogy szerintem hegyezőből veszek még legalább 2-t. Radírból nagyjából 5-8 db biztosan készleten van. Ha teljes leltárt tartok, talán még több. Van még továbbá egy halom tartalék ceruza is, természetesen, mindenféle, ők átmeneti lakhelyükön, a Túró Rudis, pöttyös tolltartóban várják, hogy előléptessék őket, vagyis a FŐ tolltartóban kapjanak helyet.